5.Expectations

Hellóóó Mindenki! :)
Itt van az új rész,már az 5.Egész gyorsan haladunk,remélem azért olvassa is valaki :)
Ha igen,ha nem,Jó Szórakozást! :D
<Alexx> 
----------------------------------------------------------------------------------------------
 Nagyon rendesek voltak a srácok,hogy beengedtek minket a backstage-be.Illetve be invitáltak...Eszméletlen király volt az egész,hatalmas élmény volt látni,hogy hol vannak a srácok a show előtt,hol pihennek,a hangszereket,még a szétdobált koszos ruhákat is jó volt látni.Azért látszott,hogy milyen ha négy fiú van egy helyen...Kisebb méretű rumli volt,de egyáltalán nem zavart,én is rumlis vagyok.Alig akartam elhinni,hogy ez tényleg velünk történik:Itt vagyok a kedvenc bandámmal,a színfalak mögött,a legjobb barátnőmmel,és a sráccal,akit imádok.Egyáltalán nem számítottam rá,hogy ez lesz a mai napom végkifejlete.Olyan volt mint egy álom,onnantól esett ki minden,amikor Adam átkarolt...Teljesen elvesztem.Azért a fene egye meg,hogy ma van az a nagy hóvihar,és ezért...hát...Beki...elég érzékeny az időjárás hirtelen változásaira,így most is rosszul lett...Sajnáltam azért,hogy nem tudott velünk maradni,biztos élvezte volna,de szegény tényleg ramatyul nézett ki.Remélem,nem haragszik hogy a srácokkal maradtam...
Elköszöntem Bekitől,ő pedig elindult a kijárat felé.Visszafordultam a fiúkhoz,akik csendben álltak egymás mellett.
-Huh,naaaggyon király ez az egész,köszi hogy itt lehettem..lehettünk..és körbevezettetek!-néztem rájuk mosolyogva.
-Áá,alap,azok után,hogy segítettetek.-mosolyogtak vissza.
Már éppen el akartam köszönni és indulni kifelé,amikor utánam szólt Brad:
-Naaa,nem is maradsz még?-kérdezte meglepetten.
-Hát...öhm..izé...én nem akarok itt..zavarni.-nyögtem ki.
-Hé,te lány!Ha zavarnál,nem hívtunk volna!-nézett rám vigyorogva.
-Jóóó,csak,tényleg...olyan furcsa ez nekem..de hogyha tényleg nem zavarok senkit..-néztem sorban Barry-re,Neil-re és végül Adam-re.
Egyszerre válaszoltak:
- Dehogy zavarsz!
Beleegyezően mosolyogtam,és közelebb léptem a srácokhoz.
-Gyere,ülj ide!-nézett rám Adz,és megpaskolta maga mellett a kanapét.
Odaültem a fiú mellé,de azért nem túl közel.Ilyenkor elég visszahúzódó szoktam lenni,mint most.
-Mi az,tényleg nem foglak megenni,ülj közelebb!-nevette el magát.
Harsány kacagása betöltötte a szobát.(De szerettem azt a nevetést,te jó ég!)
Ott ültünk öten,és beszélgettünk,mint ha csak barátok lettünk volna már ezer éve.Elég hamar felszabadultam,segített hogy ők is közvetlenek voltak velem.Sokat beszélgettünk,kicsit jobban megismertük egymást.De sajnos hamar eltelt az a 30 perc,ami még hátravolt a koncert előtt.
Nem sokára belépett egy fickó,sárga pólóban,amin az állt:"Crew"
-Fiúk,10 perc kezdésig,gyertek!-mondta határozottan,és kiment.
-Köszönöm ezt a hatalmas élményt srácok!-néztem rájuk igazán őszinte mosollyal az arcomon.
-Nagyon szívesen!Amúgy hol leszel?-kérdezte Neil,miközben felugrott az ülőalkalmatosságról.
-Sziasztok!Amúgy első sor!-köszöntem el tőlük vidáman és elindultam az ajtóhoz.
Közben Adam már ott termett és kinyitotta azt:
-Bármikor máskor..-mondta szinte suttogva,csak én hallottam.
Becsuktam magam mögött az ajtót,és visszamentem a színpadi részhez.Majdnem eltévedtem,annyi ajtó,folyosó és kis zúg között,de nagy nehezen megtaláltam a kiutat.
Ahogy visszaértem a színpad elé,már egy rakás ember állt mindenütt.Levegőt alig lehetett kapni,olyan sokan voltak.
-Na álljon meg a menet!-gondoltam.
Elkezdtem furakodni,mert elég szorosan álltak az emberek,nekem meg az első sorban kell lennem.Igen,KELL.Muszáj,úgyhogy próbáltam kedvesen feldönteni az embereket,hogy a legjobb helyen állhassak.Elég nehéz volt,de sikerült,ott álltam közvetlenül a színpad előtt.Rövidesen el is kezdődött a koncert.Lekapcsolták az összes fényt,így nem láttam semmit.Meghallottam a dob ütemét,majd a két gitárt,és végül felkapcsolták fényeket,és megjelent Adz is.Az egész nap,egy akkora élmény volt,az összes kedvenc dalomat hallottam tőlük,és az ember,akire felnézek,egy karnyújtásnyira volt tőlem.Kikészített.Teljesen.A külseje,a stílusa,a szeme,a mosolya,mindene!Az a gyönyörű,kócos világosbarna haja,a csillogó kék szeme..Na de vissza a valóságba!A legeslegjobban az "I Hate Everything About You"-t élveztem.Ez az a dal,amit legelőször hallottam tőlük,és ez sokat jelent nekem.Emlékeztet a srácra,aki tetszik az osztályból:"Utálok mindent benne,de miért is szeretem?"Mindig elgondolkodtat...
--------------------------Koncert után---------------------------
Elindultam,hogy kicsit hátrébb menjek,hadd nyomuljon a tömeg a backstage ajtókhoz,hisz én már úgyis voltam bent.Erre a gondolatra elmosolyodtam.Ekkor beugrott,hogy mi lehet Bekivel...Remélem jól van,és hazaért épségben...
Megálltam hátul,és néztem ahogy a srácok aláírtak mindent,amit a rajongók a kezükbe nyomtak.Mindenkivel készítettek képet egyesével,megölelgették őket.Tényleg rendes fiúk,hogy így törődnek velünk,rajongókkal.
Egy órácska elteltével,kezdtek fogyni a rajongók,már csak 1-2 maradt,ők is inkább csak leskelődtek,ahogyan én is.Ahol álltam,onnan pont kiláttam,és megállapítottam,hogy már javában tombolt a beígért hóvihar.Na,remek...Ha nem temet be a hó mire hazaérek gyalog,akkor már örülni fogok..De már késő is volt,úgyhogy egy utolsó pillantást vetettem a fiúkra és elindultam a kijárathoz.Pont elcsíptem Barry tekintetét,és intettem neki,ő pedig visszaintett.Adam sarkon fordult,hogy lássa kinek szólt Barry gesztusa.Már pont lenyomtam volna a kilincset,amikor kiáltást hallottam a hátam mögül:
-Várj még Alexx!-szólt utánam a rekedt hang.Felismertem.-Ilyen viharban nem mehetsz haza egyedül!Gyere,elviszünk!-mutatott a többiek felé.
-Öhm,rendben,köszi szépen!-mondtam félénken.
Együtt indultunk el a banda másik 3/4-éhez,akik már egyedül álltak a színpad mellett.Minden rajongó elment már...kivéve engem...Bár valahogy úgy éreztem,hogy most nem rajongóként vagyok jelen..
Így együtt,immáron öten,elindultunk a már ismerős folyosón,az öltöző felé.
-Tényleg nagyon jók voltatok!-néztem Barry-re.
Egy mosollyal "köszönte meg" a bókot.Csendes típus,de a tettei beszélnek.
A fiúk mind bementek átöltözni,csak Adam maradt kint utolsónak.Meg persze én,hisz azért én nem flangálok be amíg ők öltöznek..Akármennyire is szerettem volna,türtőztettem magam.
Végül ő is bement,de mikor mellém lépett,odasúgta nekem:
-Örülök hogy tetszett!-hallottam a hangjában,hogy belemosolyogott a mondatába.
Becsukta maga mögött az ajtót.Én addig kint vártam az ajtó mellett,közben hallottam egy-két horkantós,férfi kacajt bentről.Ezen azért elvigyorodtam..Elmerültem a gondolataimban odakint..Még mindig egészen hihetetlen volt,hogy velük töltöttem az estét..Azért Beki is ellett volna velünk tutira...
Épp nagyban agyaltam,amikor valaki feltépte az ajtót,és a négy vadállat ordítva rontott ki rajta.Ezen is csak nevetni tudtam,olyanok mint a nagy gyerekek.Mindenkinek a kezében egy-egy sör volt,csak Barry-nél nem.Végig néztem a négy vademberen,ahogy kortyolgatták a söreiket.Adamen akadt meg a szemem...Mielőtt beleivott a piába,valami tablettát kapott be..ez fura volt...nem akartam megkérdezni tőle,de nagyon is érdekelt,hogy mi az...
-Gyere,menjünk!-indultak el mindannyian,így én is.
Kimentünk egy piros furgonhoz,amivel jelenleg utazgattak.Mivel még csak ez az első turnéjuk,gondoltam hogy még nincs nagy turnébuszuk.Elhúzták az oldalsó ajtót és beszálltunk.Barry vezetett,én pedig hátul ültem Neil-lel,Brad-del és Adz-el.Jókat derültünk 4-en hátul,kétségkívül nagyon bírtam őket.Még meg is kértem őket,hogy fotózkodjunk együtt.Elég vicces képek készültek...Útközben elmagyaráztam Stock-nak,hogy hol lakom.Szerencsére nem egy értetlen típus,és még a környéket is ismerte.
Hamar ott voltunk a ház előtti parkolóban.Kicsatoltam az övemet és megvártam míg Adam kimászik,ugyanis én ültem középen.Amíg ő kis híján kiesett a kocsiból,én előrehajoltam Barry-hez is egy képért.Aztán kiszálltam én is,és behajoltam elköszönni a srácoktól.Illetve inkább bekiáltottam a furgonba,ők pedig visszakiáltottak.Nagyon hideg volt kint,fújt a szél és esett a hó.Adam még mindig ott állt mellettem,amikor felé fordultam:
-Köszönöm ezt az estét!Köszi mindent!-mondtam őszintén.
-Nagyon szívesen,örülök hogy jól érezted magad!-válaszolt egy eszméletlen aranyos mosoly kíséretében.
-Te..ömm...amúgy nem akarok kellemetlenkedni,de mi volt az amit bevettél a sörrel?-kérdeztem kissé aggódva.
-Ja,az,semmi különös..A hangulatnövelőm.-válaszolta természetesen,és zsebre dugta a kezét.
-Szia!-mondtam kicsit értetlenül.
-Szia Alexx!-intett egyet,miközben már mászott vissza a piros autóba.
Még integettem nekik,mikor elhajtottak.Elindultam a ház felé,akkora volt a szélvihar,hogy majdnem elfújt.Mikor hazaértem,anya és apa már aludtak...kb. este 11 lehetett,mikor én is ágyba kerültem.Lábujjhegyen osontam a lakásban,nehogy felkeltsek valakit.A szobámban levágtam magam az ágyamra,és már elterveztem,hogy holnap az első dolgom lesz felhívni a drága barátnémet,Bekit.Most már nem hívom,tuti alszik..
Ahogy ott feküdtem,betakarózva,egyre csak az a mondat visszhangzott a fejemben:
-"A hangulatnövelőm..."
Aggódtam miatta...Adamért...Elhatároztam,hogy ennek még utánajárok..
Még nem tudom hogyan,de így lesz..

4.She's Not Afraid

 Sziasztook! Beki volnék, és itt a negyedik rész! remélem tetszeni fog, nem is húzom az időt.. jó olvasást! :))

UI: Komment jöhet, kód nem kell!! :DD

Ez tök fura volt.. Mi a backstageben?! Nem tettünk mi akkora dolgot, hogy bejussunk oda.. Gondolkodtam el, közben egy hosszabb folyosón mentünk végig. Hirtelen kinyitott egy ajtót a srác aki mondta, hogy menjünk vele, és ez tárult elénk:

 

-Hol vagyunk?!-vettem 180%-os fordulatot, és neki ütköztem a srácnak. Alexx felkacagott egyet az arcom láttán, mert a srác felsőtestének estem. Ő vissza állított a lábamra, és válaszolt:

-Hátul, a színpad mögött, itt szoktunk felkészülni mielőtt kimegyünk. 

   Beléptünk a helyiségbe, és harsány nevetés csapott meg minket, aztán dudorászás, és végül megjelent előttünk..az énekes, igen ő volt az, mert a végén már énekelt. Ránk vigyorgott, és belekortyolt a kezében lévő sörbe.

-Brad, ha kérsz akkor van még egy Neilnél, még nem bontotta ki.. De a helyedben sietnék..-mutogatott el, egy a szobának a másik sarkába. Brad elfutott, mi meg ott maradtunk.. Adammel.. Igen ez a neve, beugrott!

-Körbevezesselek titeket?-kérdezte, de Alex már válaszolt is, egy heves bólogatással. 

-Nem fura télen sört inni?-kérdeztem és kerek szemekkel néztem a kezében levő dobozt.

-De.. és?-rántott vállat.

 -Miaz, olyan halk vagy..?-kérdeztem suttogva Alexxtől. 

-Itt áll mellettem az a személy akinek imádom a zenéjét, és ő magát is erre te azt kérdezed, hogy miért vagyok csöndes??!-kérdezett vissza halkan.

-Hát.. igen!-válaszoltam nevetve.

-Amúgy köszi, de nyugodtan megszólalhatsz, nem harapok..-mosolyodott Alexxre Adam, és hogy oldja a feszültséget.. Gondolom azért, átkarolta a vállát, és egy pillanatra közel húzta magához.. de végül a keze Alexx nyakában maradt. Vicces látványt nyújtott, mikor ismét a folyosón voltunk, és épp a hangszerek felé tartottunk. Illetve abba a szobába, ahol a hangszerek vannak, és Adam bekanyarodott, Alexx meg ment volna egyenesen, és Adam a vállánál átkarolva rántotta vissza. Én csak ott röhögtem rajtuk.  A végén mindent megtudtunk, hogy hol van, és furcsának éreztem, hogy ennyire.. emberiek. Vajon Niall is ilyen.. Mármint tök furcsa lehet velük is találkozni. Bár szerintem nem jönne rám az a sikongatós fangirling.. Ha bármikor is találkoztam már hírességgel, sosem volt szorongásom, hogy mit mondjak.. Csak önmagam voltam, és kész!

 -Ééés, visszaérkeztünk ide.-Nyitotta ki az ajtót Adam. Itt meg, erre kell menni.-Mutatott jobbra, és elindultunk. A szoba vége, amit az előbb nem láttunk. elég gyatrán festett, Egy bőrdzseki itt, egy mikrofon állvány ott, egy két üdítős flakon mindenfelé, és pólók szanaszét. Kicsit furán éreztem magam.

-Leülhetek?-kérdeztem. Kicsit meg szédültem, és fájt a fejem is.

-Jól vagy?-kérdezte egy újabb srác.

-Neil, most hagyd, tök sápadt.. Gyere ülj ide!-mutatott egy fotelre Brad, én pedig leültem. 

-Bi, mi van veled?-kérdezte Alexx aggódva. 

-Nemtom, csak hirtelen szarul lettem.- húztam fel a lábamat törökülésbe, és megfogtam a fejem, hirtelen egy éles fájdalom hasított belé. Aztán még egy..

-Front...-suttogtam- Alexx nem mára mondták azt a nagy hóvihart?!-kérdeztem ijedten. Ha hirtelen lesz az idővel valami mindig szarul leszek.. 

-Öm.. Basszus, de!!-kerekedtek ki a szemei.

-Miaz? Mi van a fronttal?-értetlenkedett Adam. Intettem Alexxnek, ő meg magyarázni kezdett. 

-Ha nagyon szarul vagy a kanapén elfeküdhetsz...-mondta vigyorogva Neil, egy pizzaszelettel a szájában.

-Nem.. azt hiszem.. Alexx, te elleszel egyedül? Muszáj haza mennem.. Nem bírom, csak rosszabbul leszek, már így is szarul vagyok..-mondtam sajnálkozva.

-De a koncertig már csak háromnegyed óra.-válaszolt szomorkásan az óráját nézve.

-Tudom, bocsi, de tényleg mennem kell. Eleve vihar lesz.. Te meg vigyázz magadra.. Viharban azért remélem hazaérsz majd..-mosolyodtam el a végére. 

-Nem félek a vihartól!!-mondta megjátszott sértődéssel.

-Ahha..-mondtam bólogatva.

-Merre laktok amúgy?-kérdezett egy igen furcsát Adam.

-Hát nem épp itt.. a városon kívül, az aréna felé.. ha onnan jöttetek akkor láthattatok egy focipályát!-mondta Alexx.

-Láttunk. arra is megyünk majd. Ha nagyon nagy lesz a vihar, lehet eltudunk vinni. Nem ígérem, de tényleg nagyon beharangozták, lehet veszélyes lenne egyedül, gyalog..-halkult el a végére Adam.

-Köszönöööööm!-ujjongott barátnőm, én pedig intettem, és kinyögtem egy "Sziasztok"-ot. Iszonyatosan hasogat a fejem. Elindultam kintre, és hamar megtaláltam az ajtót. Kiléptem a hidegre, és a szembe szél elég erős volt, kezdett az arcom fázni. Szerencsére a busz hamar ideért. 

Otthon, gyorsan levettem a kabátot, meg a cipőmet, és lefeküdtem aludni. ilyenkor csak ez segít. Remélem Alexx-ék jól mulatnak. Hihetetlen, hogy nem tudok ott lenni, pedig Alexx szerette volna. Remélem nem lesz kiakadva, hogy ott hagytam őt.

3.No More

Sziasztok! 
Íme,a következő rész,Jó olvasást! :)
<Alexx>
------------------------------------------------------------------------------
Miután nagy nehezen levakartuk azt az eszelős vörös csajszit,aki először szegény Adam-et támadta be,majd Neil-re cuppant rá,eltaszigáltuk az egyik sarokba,ott legalább "sarokba szorítottuk". A srácok is meglepődtek,elég rendesen ahogy láttam,szóhoz sem jutottak a döbbenettől.
-Te jó ég,ez a spiné szégyent hoz ránk,rajongókra...-néztem Bekire,aki egyetértően rázta a fejét.
Ketten álltunk a csapdába esett lány előtt,aki kétszer próbált meg áttörni rajtunk és visszarohanni.Mindkét próbálkozása sikertelen volt,szerencsétlen már zokogott.
-Na jó,ebből már tényleg elég,eddig és nem tovább!-mondtam,és elindultam a kijárat felé.-Szólok a biztonságiaknak!-kiáltottam vissza,miközben már kifelé tartottam.Sietős léptekkel haladtam az épület bejárata felé,ahol a biztonságiak álltak.Legalábbis mikor bejöttünk,még ott voltak...Már egy szálat sem láttam,sehol.Épp szitkozódva sarkon fordultam,hogy akkor megyek a másik irányba,amikor valakinek nekimentem.Egy erős mellkasba ütköztem,amihez egy mély,dörmögő hang társult:
-Hóó,bocsánat!-fogott meg az ismeretlen.
Ekkor felnéztem az előttem álló srácra,és alig akartam hinni a szememnek:Brad volt az,a banda basszusgitárosa!
-Oh,én bocsi,én jöttem neked,ne haragudj!-mondtam szelíden.
-Hagyd csak,semmi baj.-mosolyodott el.-Egyébként kit keresel?-tette hozzá.
-Csak egy biztonsági őrt,az az őrült lány miatt...én és a barátnőm "fékeztük" meg,csak nem olyan egyszerű visszatartani.-mondtam lényegre törően,de ekkor észre vettem egy,a folyosó végén ácsorgó biztonságist.
-Áh,ott egy!Megyek,szia Brad,örültem!-néztem a fiúra és már el is indultam.
-Üdv,el kellene egy kis segítség a nagyteremben,segítene?-kérdeztem a nagydarab fickótól.
-Miért mi van?-kérdezte kissé mogorván.
-Van egy lány,aki teljesen begolyózott és balhézik,nem hagyja a bandát.-válaszoltam.
-És neked ehhez mi a franc közöd van?!
-Az,hogy feldönti az embereket,tolakszik,bent ordít és nem lehet leállítani!-vágtam vissza csípősen.
-Pont nem érdeke....-kezdte volna el a pali,de Brad lépett oda hozzánk:
-Valami gond van?-kérdezte egy kissé heves hangnemben.
-Itt pattog ez a kiscsaj...-vetette oda a hapsi.
-Nem pattog,igazat mond!Állítsd le magad,ember!Ez a dolgod!-emelte fel a hangját.
A fickó egy szót sem szólt,némán elindult a nagyterem felé,ahol a srácok és a rajongók is voltak.Én is elindultam visszafelé,de Brad lépett mellém:
-Ez mekkora egy tahó!-mondta.
-Az..amúgy köszönöm,hogy segítettél!
-A rajongókért bármit!-nevette el magát.-Amúgy én Brad vagyok,de gondolom ezt te már tudtad...-folytatta.
-Én meg Alexx.-fogtam kezet vele.Huh,jó erős szorítása van...a sok gitározás.
Már majdnem beértünk a nagyterembe,amikor az idegbeteg csajszit vezették ki.Mi a csuda?!Ez a pali futott,vagy mi,hogy ilyen hamar ideért?!-gondoltam.
Ránéztem Bekire,aki a falon lévő nagy matricákat fürkészte,majd megböktem:
-Heló,visszajöttem.Láttam elvitték a csajt.-mondtam neki.
-El,de te hol a csu...-Á szia!-fordult Bradley felé.
-Szia,én Brad vagyok!-mondta a fiú és kezet ráztak.
-Én meg Beki!-válaszolta a barátnőm.
-Ő a basszeros.-egészítettem ki egy kis plusz infóval.
-Lányok,köszi szépen a segítséget.Ahogy láttam Adam eléggé le volt sokkolva a történtek miatt...-kezdte.
-Uh,hát meg is értem..még nézni is rossz volt.Kicsit eszelős szegény lány.-mondta B.
-Hát nekem vissza kell mennem az asztalhoz,a srácok már biztos kerestek.Még egyszer köszi,örültem és sziasztok!-mondta Brad és elindult a fiúk felé.Beült az asztal mögé,és folytatták az autogram osztást.Csak egyetlen baj volt azzal,hogy segítettünk....kiálltunk a kilométeres sorból....
-Basszus!!Nagyon hátul vagyunk!-szitkozódtam.
-Ááh,tényleg...-értett egyet velem Beki.
Azért beálltunk a sor végére,és igyekeztünk "türelmesen várni"  és nem elájulni.Már éhesek is voltunk,fáradtak is...De a világért se hagytam volna ott a sort...és a lehetőséget.
 Már minimum 2 órája szobroztunk,a sor lépésben haladt,mindenki húzta az időt.Bár megértem,hisz azért ha alkalmuk van a srácokkal beszélni...én is ezt tenném..Nem haragúdhattam,hisz rajongók,pont mint én.
Már Bekivel alig álltunk a lábunkon,a legtöbb amit tehettem,hogy leskelődtem az asztal felé.Akárhányszor oda néztem,Brad és Adam társalogtak...és valahogy Brad pont ide mutogatott.
-Áh,biztos nem ide...biztos hátul van valaki,akit ismer,annak...-gondoltam.
Pár perc elteltével,Adam felkelt a székéről és elindult a sorban álló rajongók felé.Hozzánk!!Odajött majd ennyit mondott:
-Sziasztok,ti vagytok Beki és Alexx?
-Ahha...te meg...Adaaam...-húztam el az utolsó szót.
-Öhm,ezt Brad küldte nektek..-nyújtott át két képet a bandáról,amit mindannyian aláírtak.A hátuljára még volt egy pár sor firkantva:


"Köszönjük a segítséget!Sok szeretettel,a mi védelmezőinknek! :) "
Brad W.

-Hehe,ez kedves,bírom őt.-mosolyodtam el.
-Ez tényleg jópofa,kedvesnek tűnnek.-tette hozzá B.
Már nem voltak sokan előttünk...csak olyan 20 ember...és az már nem sok az előző 200-hoz képest.Meg amúgy is, egyszerre 4 ember lehetett az asztal előtt.
Egy röpke 10 percen belül sorra kerültünk.Ahogy felléptünk az emelvényre,az első srác Adam volt.
-Ááá,a megmentőink!-ismert fel minket mosolyogva.-Sziasztok!-tette hozzá.
-Öhm,igen,heló!-mondtam kissé zavarban.
Odaadtam neki a CD-borítót,meg két posztert.
-Kösziii!-mondtam,miután tovább csúsztatta a mellete ülő Brad-nek.
Erre Adam elmosolyodott.
-Hehh,sziasztok!-ő is megismert,és belenevetett a mondatába.
-Sziaa!-neki már bátrabban köszöntem.
Itt az asztalnál ugyan nem volt sok idő beszélgetni velük,hisz még sokan álltak mögöttünk,ezért nem kezdtem annyira csevegni velük.
-Heló!-néztem a középen ülő Barry-re.
-Helósztok!-válaszolta,majd ő is átadta a cuccaimat a szélen ülő Neil-nek.
-Hali csajok,miújság?-kérdezte vigyorogva.
-Hali,már tök kész vagyunk ettől a sok sorba állástól,de totál megérte.-mosolyodtam el a végére.
-Ennek örülök.-tette hozzá.
-Köszi,sziasztok!-köszöntünk el végignézve az asztalon.
-Huhh,áááhhh,fúúúúúú!!!-kezdtem bele,amint kiértünk a teremből.
-Aaaaaaaaa...-ez lett a mondatom vége.-Tök kedvesek,meg aranyosak,meg dejólnéznekki és Adam is olyan aaaahw!-ennyit tudtam kinyögni.
-Tényleg jó fejek,szimpik nekem is.-vigyorodott el Beki.
-Ezt még fel kell dolgoznom..-gondolkodtam hangosan.

--------------------Magamhoz tértem---------------------
-Uhh,hány óra?-tettem fel a kérdést a nagyvilágba,miközben már előhalásztam a telefonom.
-14.-előzött meg Beki.
-Mit csináljunk még 5-ig...akkor kéne elfoglalni a jó helyet,hogy lássunk.A koncert 6-kor kezdődik,úgyhogy van még egy röpke 3 óránk...Addig itt fogunk ülni?!-néztem B.-re.
-Nem muszáj itt ülnötök...-szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögül.Megfordultam,hogy lássam ki az....hát...őszintén szólva egy kicsit meglepődtem.Brad volt az:
-Ha van kedvetek,bejöhettek velünk a backstage-be..-kezdte a fiú.
-Hogy-hogy?Vagy miért?-kérdezte Beki.
-Hát..arra jutottunk a srácokkal,hogy nagy segítség volt,hogy eltávolítottátok azt a csajszit,és gondoltuk örülnétek..-mosolygott.
-Óó,persze!-vágtam rá egyből.-Beki?Van kedved?-kérdeztem tőle.
-Ahha,miért ne?-vigyorodott el B.
-Akkor gyertek velem.-és elindult a folyosó felé,ami már ismerős volt.

2. Heart Attack

 Sziasztok!! vagy Áloooáh nekem mindegy.. Én most Beki volnék, és meghoztam a 2. részt. Kezdődik az izgalom.. talán a címből is látni.. a 3. jobb lesz, de azért remélem ez is megteszi. Jó olvasást! :) ;)
Bekii^^

-Ha nem kapcsolod ki azt a szart, összetöröm!!-Kiáltott át a másik szobából a húgom.. Igen, belőle reggel is sugárzik a jóindulat.

-Nem szar, és mindjárt lenyomom, nyugi máár!-kiáltottam ki, és felültem az ágyon, és a telefont kezdtem keresni.. én vagyok az egyetlen, aki képes beejteni az ágy mögé, a sarokba. Most ott ordít belőle a Rock me. Hogy, hogy halászom ki, azt nem tudom. Az a gáz, hogy az időt se tom, ugyanis a telefon már 3-szorra szólalt meg.

-Anyaa, mennyi az idő?-kiáltottam le.

-Negyed 10 múlt.. miért?-kérdezett vissza, nekem meg a szemeim kitágultak.

-Basszus!!-dobtam le a takarót magamról, és rohantam le a lépcsőn. Anya csak annyit kérdezett, hogy megint honnan vagyok késésbe.. Gyorsan elhadartam, hogy koncert, meg 10 óra, ő pedig nekiállt gyorsan valami szendvicset csinálni. Én valami egyszerű ruhát kapkodtam magamra, ám tök elfelejtettem, hogy tél van.. így új terv. Meleg nadrág, meleg pulcsi.. sál, és fullcap. Meg persze kabát. Elég gyorsan elkészültem.. mondjuk, mert 10-kor kezdődik az autogram osztás, és már fél tíz volt.Anya kifelé menet a kezembe nyomta a kaját, és a pénztárcámat. A váll táskámat átdobtam a vállamon, és gyorslépésben mentem a buszhoz.

 "Bocs, késésben vok, mindjárt nálatok.. " 

Írtam egy rövid SMS-t Alexxnek a buszról.  Ő már a kapu aljban várt, és toporgott.

-Azt hittem csak a 8 óra kori.. de úgy látszik a 9 is.. -motyogta, majd megindultunk egy másik buszmegálló felé. A koncert nem épp a belvárosban lesz, de nem is ott ahol. mi lakunk.. amolyan külváros rész ez. De mi szeretjük. Doncaster jó hely! De tényleg.  Elkalandoztam.. megint..

 Alexx egy oldalba bökéssel jelezte, hogy le kéne szállni, én gyorsan felugrottam, és mentem utána.Befordultunk az utcán, és már csak pár lépésre volt az bejárat. A koncert egy kisebb pubon lesz, szóval a bejutok száma is korlátozott, így  már ácsorogtak páran akik azt hitték, hogy bejuthatnak csakúgy.

-Előbb a jegyeket, hölgyeim!- szólt ránk egy kigyúrt izomarc, nagy tetkókkal, és piercinggel. Alexx vigyorogva nyomta a pali kezébe a jegyeket, és diadalmas mosollyal tovább mentünk.A pali rosszallóan nézett, és én még visszanéztem rá.. volt egy olyan érzésem, hogy ma még látni fogom.

-Merre kell menni?-kérdeztem Alexxet, ő pedig egy kisebb ajtó felé mutatott. Beléptünk rajta, és egy színpad féle volt velünk szemben, Előtt egy hosszúkás asztal volt, egy fehér terítővel. Mögötte négy szék, bár csak a székek alját lehetett látni, hisz az asztal körül nagy volt a nyüzsgés.

-Uhhh.... menjünk odaa!!- ujjongott Alexx, és kissé furcsálltam ezt.. bár ha a One Direction ült volna ott, én is tuti ezt tettem volna. Nagy nehezen utattörtünk magunknak, és egy vigyorgó srác nézett ránk. 

-Sziasztok..-nézett zavartan, én meg furcsán.- Szeretnétek autogramot?- kérdezte. Pár másodpercig lefagytam, majd hátrébb álltam, mert Alexx hevesen bólogatott. Én vagyok az egyetlen, aki elmegy egy koncertre.. de valahogy a bandatagokat elfelejti. Alexx épp nyújtotta oda az összehajtogatott posztert, de meglökték, így félig az asztalra esett.. a másik pillanatban valaki a lábamra taposott, és egy hosszú vöröses hajú csaj került elém. Olyan volt, mintha az ördög öltött volna alakot.. vörös haj, fekete ruha, egy nagy piercing a szemöldökébe. Már túl nagy, persze a fekete dzseki alatt TDG-s póló, naná hogy fekete alapon. A szívrohamot hozta rám azzal, hogy elém lépett.

-Úristeeeen, itt vagytoook!!-ordítozott, és áthajolt az asztalon, és nyálas puszikat nyomott mindenki arcára. Én csak kikerekedett szemekkel néztem.. Ez mi csudát hisz? És mit képzel??!A fiúk az asztal mögött megszeppenve nézték, hogy mi történik.. ám, amikor a csaj hirtelen ötlettől, megkerülte az asztalt, és beállt az énekes mögé, akkor a többieknek elegük lett belőle, és felálltak. Furcsa volt ezt nézni. Hisz.. ez egy őrült.. mármint az én szememmel. Félig a mellettem álló A.-ra sandítottam, de ő meg szemeket meresztgetve figyelte az eseményeket. Időközben, amíg én elgondolkoztam, a csaj már átkarolta az énekeset.. Igen ha jól emlékszem ő az.. és egy folytában puszikat nyomott rá. 

-Csináljunk már valamit..-súgta Alexx, én meg egyetértően bólogattam. Egymásra néztünk, és a csaj felé indultunk. Épp hadonászott, mi meg az alkalmon kapva megcsikiztük. Mérgesen ránk nézett, és ragaszkodóan átölelte az egyik banda tagot. Valahogyan sikerült kettőnknek lerángatni a csajt, és kicsit odébb húztuk. 

-Hagyd már abba a sipítozást!!-kiáltottam rá, mert ahogy vittük odébb, úgy üvöltött hangosabban. Komolyan olyan volt mint egy csecsemő. Mikor már az egyik sarokba voltunk elengedtük, ő meg összerogyott, és sírni kezdett.

-Ez idegileg nem 100-as!-mondta Alexx, majd a biztonságiért rohant. Én addig felügyeltem a "jövevényt".

Kezdtem elbámészkodni a helyszínen. Alexx már vagy 5 perce elment, én meg itt vagyok ezzel az elmebeteggel, aki ráadásul nem fogja be. 

-..és akkor meghallottam a rádióban a legújabb számukat. Rögtön beleszerettem, és elkezdtem nyomozni utánuk.. a következő héten kiderült, hogy..

-Kértem, én hogy meséljél?!-néztem rá mérgesen, ő pedig durcásan befordult a sarokba. Legalább csöndben lesz egy darabig. Lehet vagy 18, de olyan mint egy 4 éves.

Mi tarthat eddig? A hely amúgy tök szép. Zöldes kékes reflektorok világították meg a színpadot, de a helynek volt egy olyan, szabadtéri fillingje. Amúgy volt egy kisebb tévé a sarokban, ott valami diavetítés ment. A falak narancssárgásak voltak, és matricák díszítették. Nem azok a kicsi bénák, hanem nagy karakteresek. Például a színpad melletti falon díszelgett egy nagy elektromos gitár minta. Nekem nagyon bejött. Elkalandoztam a látvány gyönyörködésében. Alexx kocogtatta meg a vállamat.

1.Life Starts Now

Hey Mindenki! :)
Hát,ez lenne az első része a blogunknak...Nekem kicsit újdonság ez a blogírós-dolog,nem úgy mint Bekii-nek,úgyhogy nézzétek el ha bénáznék. :) De igyekeztem azért...Így sikerült..Aki nem hiszi,járjon utána!Vagy csak folytassa az olvasást! :D
Üdv,<Alexx>
 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-Hát az úgy volt...-kezdtük egyszerre,de a tancsi a szavunkba vágott.
-Nem érdekel a mellébeszéd!Ti ketten,elkéstetek!Leülni!-ordított rám és Bekire.
-De hát mi...-kezdtem volna bele,amikor a tanár feje elkezdett vörösödni.
-Te!És te is!-mutatott először rám,majd a barátnőmre-Irány az igazgatóiba,MOST!-hangsúlyozta ki az utolsó szót.Vállat vontunk és Beki hozzátette:
-Oké,legyen...vagy mi.Az ajtó felé fordultunk,ránéztem és elmosolyodtam.Ez egy jel volt.
-Ha már kizavartak minket,legalább csináljuk poénosan...-gondoltam magamban.
 (Szintén egyszerre) Lenyomtuk a kilincset és elindultunk kifelé,amikor B. katonásan rákezdett:
-Bal,jobb!Bal,jobb!Bal,jobb!-halál komolyak voltunk..amíg be nem csuktuk az ajtót magunk mögött.
Azonnal elkezdtünk röhögni,a nevetésünk betöltötte az üres folyosót.Amíg elértünk az irodáig,már arról beszéltünk,hogy úgyis minimum 1 órát eltöltünk ott,legalább megúszunk egy biológia órát.
Amikor odaértünk a tanári elé,megbeszéltük:Beki kopog,én beszélek.Az igazgatónő beengedett minket,és leültetett a kanapéra.Arra az ismerős,jó öreg fekete bőrkanapéra...Elég sok időt töltöttünk már ott el,együtt és külön-külön is.Igen,kissé "rosszkislányok" vagyunk.És legjobb barátok is.Amúgy is,két rossz gyerek jobb együtt,mint külön.Pont el akartam kezdeni a monológomat,mikor az izgatónő(így szoktuk hívni) megelőzött:
-Megint késtetek,igaz?-vádolt meg minket.
-Háttőőőő,igen és....-és már megint félbeszakított:
-És felidegesítettétek a tanárnőt?
-Ja,gondolom azért vagyunk itt...-vetette oda Beki.Ettől a ponttól elfelejtettem figyelni...Minden egyéb érdekesebbnek bizonyult,mint a dirire figyelni.Ahogy időnként ránéztem B-re,ő is valahogy így volt ezzel.Akárhányszor felé fordultam,nagyban a vázát bámulta,vagy magát a vitrin üvegében,ahogy én is,miközben élveztük a kényelmes szófát.Mikor megláttuk magunkat,hogy egymást nézzük a szekrény üvegén,elég nehéz volt visszatartani a röhögést.A következő emlék,amit fel tudok idézni a bent eltöltött kettő tanórányi időből,az az amikor az igazgató azt mondta,hogy elmehetünk.Kicsit ijesztő,de megtanultuk így kikapcsolni az agyunkat.Miután véglegesen szabadon engedtek minket,halálosan komoly arccal elköszöntünk és szép lassan kisétáltunk az irodából.Még hátravolt 3 óra a nap végéig.De legalább holnap szombat,meg amúgy is jön a téli szünet,úgyhogy már csak ezt a napot kell túlélni,anélkül hogy megölne az unalom.A hátralévő órák alatt az eszem valahol egész máshol járt...A szüneti programokon...Egész nap ezen agyaltam.A szünet kétségkívül legizgalmasabb programjának a kedvenc bandám,a Three Days Grace koncertje ígérkezett,ugyanis volt jegyem.Még pedig kettő jegyem,ami annyit jelent hogy Beki is jön velem.Ez az utolsó koncertjük egy kisebb "szünet' előtt.Valóra válhat egy álom...Na de vissza a valóságba:Ahogy így elmélyedtem a gondolataimban,ránéztem az órára:3 perc és kicsengetnek...de jó,végre már...-súgtam oda B.-nek.Amint kimondtam,hogy "kicsengetnek",az éles hangú csengő megelőzött.Imádtam,hogy ilyen gyorsan eltelt ez a nap is.Egy fél nappal közelebb vagyok az álmomhoz:Élőben látni a TDG(Three Days Grace)-t!
-Szombaton lesz a show,tehát holnap...-gondolkodtam hangosan miközben már a buszmegálló felé sétáltunk a legjobb barátommal.Esett a hó odakint.Én imádom a havat.Beki már kevésbé...majdnem megfagyott ahogy ott álltunk...Ő a nyarat bírja jobban,amúgy is nyáron született..Én meg azt nem,hát jók vagyunk.Volt a fején egy sapka,a nyakában legalább két sál,meg a kabátja is nyakig fel volt zipzározva.Én egy pulóverben,és farmerban voltam...Sapka sem volt rajtam,így a hótól vizes volt a hajam.Imádtam nézni,ahogyan a szél fújja a kis hópelyheket és azok lágyan lehullanak a földre.Miközben cseverésztünk,a buszunk begördült a megállóba.Felszálltunk és leültünk a szokásos helyünkre,leghátra.Most kivételesen nem beszéltünk sokat az út alatt,csak ültünk egymás mellett és néztünk ki az ablakon.Mindent gyönyörű fehér hó borított...A busz hamar a házunkhoz ért,nem volt sok autó az úton.
-Pá,holnap talizunk,meg majd beszélünk még ma!-mondtam Bekinek miközben leszálltam.
-Jaja,pááááá!-kiáltott utánam.
Keresztül vágtam a parkolón,közben megfordultam és integettem.Ez volt a mi napi rutinunk.Minden egyes napunk így végződött.
Ahogy felléptem a járdára,majdnem dobtam egy hátast.
-Miii aaa....-már majdnem csúnyát mondtam,de pont akkor jött el arra egy család..,úgyhogy a mondatom vége "fene" lett.
Tyúklépésben mentem el a kapuig,nehogy elvágódjak azon a maradék 3 méteren.Vidáman mentem felfelé a lépcsőn,már majdnem énekelve is...Azért az mégiscsak sok lett volna,pláne hogy visszhangzik is a lépcsőház..Kinyitottam az ajtót,és amint beléptem anya letámadott:
-Állj megottaholvagy,nemenjtovább,veddleacipőd,nevizezzösszemindent!!!-hadarta el egy szuszra.
-Őőőő,oké,neked is szia anya...-néztem rá szemrehányóan.
-Jajj,szia kicsim!Mi volt ma a suliban?-tette fel a szokásos kérdést.
-Semmi különös,de mi a kaja?-adtam rá a szokásos választ.
-Még semmi...-mondta anya,miközben megkavarta a "főzetet".
-Dejó...-mondtam csalódottan és elindultam befelé a szobámba.
Ahogy beléptem az első dolgom az volt,hogy a táskámat bevágtam a sarokba,gyorsan levettem magamról azt a meleg ruhákat,kiteregettem a vizeseket,a többit meg bevágtam a fotelba.Szünet van,úgyhogy leckét sem kell írnom,legalábbis nem ma.Fáradtan bedőltem az ágyamba,és két perc sem kellett,hogy elaludjak.Este 11-kor magamhoz tértem,azzal a gondolattal,hogy jesszus,mennyit aludtam,jó ég.Szédülten kitámolyogtam az ajtón,hogy akkor most már megyek;eszek.Ezek után,már kissé leordították a fejem,hogy "eriggyek" fürdeni,mert már hány óra van...A fürdést két perc alatt lezavartam.Már megint a holnapi napon agyaltam.Különböző kérdések foglalkoztattak...:Milyen lesz?Milyenek élőben?Vajon kedvesek?Hogy fognak kinézni?-és még kismillió maradt megválaszolatlanul...De csak holnapig....Holnap" kezdődik az élet"...

Prológus

 A lényeg amit erről a kis sztoriról tudni kell..Két főszereplője van.. Alexx és Beki. Ők 16 évesek, gimibe járnak, és 10-esek. 2 kedvenc bandájuk van; 

Alexx-nek a Three Days Grace, és 

Bekinek a One Direction..  Igen, ez egy kevert blog lesz.. de reméljük tetszeni fog.. Hoztam egy kis bevezetőőt.. amúgy a sztoriban javában tél van.

Áloooááh: Bekii

*Beki szemszöge*
-Hogy bírod ezt a hideget, egy átkozott pulcsiban??!-néztem Alexxre a buszmegállóban. Épp rákezdett a hó, és már vagy 5 perce fagyoskodtunk a megállóban, mikor begördült a buszunk.
-Nincs is hideg.. -mondta, majd felbattyogott előttem a lépcsőn.
-Ááh.. ni..ni..ni...nincs.. -kezdett vacogni a fogam. Gyorsan kerestünk egy helyet a buszon, és lehuppantunk leghátra.- Amúgy sikerült szerezned jegyet, a koncertre..? Tegnap még kétesélyes volt, hogy van egyáltalán még eladó.. -néztem rá fagyoskodva.
-Sikerült! Nem is volt már eladó..-töprengett.
-Akkor, hogy..?-kerekedtek ki a szemeim.
-Ne akard tudni, De!! van jegyem.. ráadásul kettő, amúgy előre szólnak, ééés most tudtam meg, hogy koncert előtt, lesz autogram osztás.. ugyeee rátudlak beszélni, hogy hamarabb menjünk?
-Attól függ.. mennyivel hamarabb??
-Hát.. reggel 10.
-Legyen.. csak feltudok kelni... vagy nem.-nevettem fel.
***
-Amúgy mivel kezdünk? -kérdezte vizes hajjal, már a suli előtt.
-Háát.. tesivel, és mindjárt egész, a tanár megint le fog cseszni.-mondtam tényszerűen. Futólépésben mentünk a tornaterem felé. Benyitottunk.. De a 9-esek voltak ott.. Király elnéztem a hetet.
-Tesi lesz mi?? Képes vagy az utcsó nap is elnézni az órarendet.. Na gyere.. - mondta szem forgatva Alexx. Elindultunk a tanári felé. Ismét a titkárnőtől kell segítséget kérnünk, hogy milyen óra lesz.. Hacsak nem lát meg az igazgató, mert akkor 2 órát tuti vele kell töltünk, és megint hallgatnunk kell a nyafogását, hogy mi annyira rosszak vagyunk. Szerencsére a titkárnő kedves volt.. csak ránk nézett, és annyit mondott, hogy matek. Már ismer minket.

-Ha x egyenlő mínusz 12, akkor.. Alexx, Beki.. hol voltatok? -rivalt ránk a tanár.. pedig már azt hittem simán be tudunk feltűnés nélkül ülni az órájára.
-Hát az úgy volt..-kezdtük egyszerre.