Császtóók! fura köszönés na nem baj.. Beki vagyok, itt a kövi fejezet.. remélem elnyeri a tetszéseteket!! :D Ez kicsit komolyabbra sikeredett, de néha ilyen is kell nemde? :))
Szájonáráá..
*Beki szemszöge*
-De anya én nem akarok az ügyvéddel beszélniii!!!-kezdtem a reggeli hisztit, és a gipszemmel csapkodtam az asztal szélét. Valahogy jólesett csapkodni.. lehet, hogy a kamaszkorom kezd utolérni.
-De jössz, és beszélsz, elmondod mi hogy volt, utána pedig folytatódik a szoba fogság!-kiáltotta, majd a kezemnél megragadva, kihúzott az ajtón, közben lekapta a fogasról a kabátom, és beültetett a kocsiba.
-Jó, akkor üljünk némán végig, de annyit mondj el, hogy Leahnak miért nem kellett jönnie??-fordultam felé, az anyósülésről.
-Mert ő veled ellentétben hallgat rám.. Nem megy a saját feje után, és belőled kinézem, hogy amíg el vagyok addig te elmész otthonról -szórt felém szikrákat.
-Ohh.. az a bajod, hogy sok felé járkálok, ugye? Ne haragudj, hogy élem az életem..-dünnyögtem.
-Ne akard nekem azt mondani, hogy éled.. A húgod éli.. Ő szorgosan tanul, meg írogat. Ő arra figyel amire kell. Te pedig áhh, nem is folytatom-szorongatta a kormányt, én meg láttam, hogy egyre idegesebb. De nem érdekelt, ha már ideges mondjuk ki azt amit gondolunk..
-Ő?? tanul?? Én nem tanulok, és jobb az átlagom. -nevettem fel, mert ez így volt.
-Csak mert az agyad fog, nem jelenti azt, hogy nem szoktál unalmas lenni!!
Én csak elkerekedett szemekkel néztem rá. Le lettem unalmasozva.. Hát de jó. A kocsi megállt, anya idegesen kiszállt, így nekem is mennem kellett. Beriasztózta, majd egy nagy épület felé vette az irányt. Én esetlenül követtem, és fel sem néztem. Minek? Egy hülye ügyvédhez megyünk, mert eltört a kezem,
és a kedvenc együttesemet pereljük be. Én ezt nem akarom!! Nem akarom, mert szeretem őket, és a zenéjüket. Szeretem a hangjukat, meg azt ahogy mosolyognak a rajongóikra, ahogy Niall akcentussal beszél, és a többiek nevetnek rajta.. Én nekik csak a rajongójuk vagyok, és hiába vágyok többre, maximum úgy kerülhetek hozzájuk közel mint ellenség. Sosem mint rendes rajongó.. Pedig akkor este a koncerten megvolt rá a lehetőségem.. Nem mintha akkor találkozhattam volna velük, vagy átölelhettem volna őket. Egyszerűen csak, mikor a lelátón megláttak, akkor én csak egy rajongó voltam, és annak is éreztem magam. Erre persze 100%, hogy nem emlékeznek.. Annyi rajongójuk van, nem hiszem, hogy megmaradtam nekik, bár azért remélem. De jobban megfigyelve az eseményeket nem biztos, hogy meg akarnék maradni az emlékeikben..
-Vigyázz már az orrodra!!-szólt rám gorombán anya, én meg hirtelen emeltem fel a fejem, és rám csapódott az ajtó. Azt hiszem ez most nagyon fáj! Visszatántorodtam, és megfogtam az orrom, kicsit lüktetett, de tűrhető volt. Nem vérzett, de azért nagyon fájt, és amúgy is elkezdtem szipogni. Hátranyúltam a farzsebembe, hogy előhalásszak egy zsepit, de a gipszem megakadályozott benne. Hülye gipsz, most nyúlhatok hátra bal kézzel a jobb farzsebemhez.
-Mit csinálsz?-kérdezte valaki nevetgélve a hátam mögül, de mielőtt hátranéztem volna, hamar mellém ért.
-Öm.. -nevettem fel kínosan az orromat fogva.. Most mit csináljak. Ha elveszem a kezem, meglát Rudolfként..-Anya rábcsabdta az ajtót, és beverdtem az orrom.. kidzsit fáj.-mondtam elvörösödve, aztán ketten nevettünk fel hirtelen.
-Uhh.. várj.. -kezdett kutakodni a kabátjában, majd egy zsebit nyomott a kezembe- Tessék!
-Köszi..-majd megtöröltem az orrom, és kifújtam. Egy pillanatig néma csend állt be közénk, majd hirtelen anya vágta ki az ajtót.
-Kislányom gyere már!!-kezdett befelé húzni, én pedig megtorpantam a "váróterem"ben.
-Nem beszélek.. Nincs kedvem..-kezdtem nyöszörögni, mert még mindig fájt az orrom.
Anya egy jó 2 percig töprengett, majd azt mondta, oké, maradjak, de nehogy valami hülyeséget csináljak. Alig volt bent 1 perce, mikor Niall, akivel az előbb kint összefutottam. Igen, ő volt az, belépett a terembe, a sarkában a 4 sráccal, én vadul dobogó szívvel, néztem rájuk, Ők meg elsőnek a szobát vették szemügyre, majd engem.
-Jéé te vagy az akinek eltört a keze, és beperel minket?-kérdezte Niall kicsit döbbenten.
-Öm.. Jah, és mielőtt elkezdtek gyűlölni, hadd mondjam el, hogy..
-Nem te tehetsz róla.-fejezte be helyettem Harry, elég unott hangon, és elég lenézően.
-Héé, nem te vagy az a táblás-lány aki leejtette.. amin az volt,hogy Boldogat?-kérdezte Lou.
-Ömm -sütöttem le a szeme.Emlékeznek!! Emlékeznek!! Aztaaa, fel sem fogom, hogy velük egy szobában vagyok beszélgetek velük, és beszélnek veleeeem.. hopp, nyomattam magamban egy #fangirlinget, de nembaj.
-Te vagy az!!-esett le Niallnek is.
-Megjegyezhetek valamit?-kérdeztem félve Liam felé sandítva, "engedélyt" várva. Ő elmosolyodott. Ezt igennek veszem.-Niall mindig ilyen lassú felfogású? -töprengtem.
-Jah, általában ilyen.-vonta meg a vállát Louis majd leült úgy mint a többiek is. 2-en néztek rám gyilkos szemekkel. Harry, és Zayn.
-Miért haragudtok?-kérdeztem alig halhatóan.
-Perrievel találkoztam volna!!-dühöngött Zayn, majd folytatta-Meg a kis akciódnak köszönhetően jó pár koncertünk le lesz mondva.. És most egy szállodában kell addig dekkolnunk, míg nem tisztázódik a semmi, mert nem mi tehetünk a kezedről, de te ezt nem fogod fel, csak azt látod magad előtt, hogy rajongóként végre közöd lehet hozzánk!-csattant fel, nekem meg elállt a lélegzetem. felkészültem(félig) arra, hogy mérgesek lesznek, de hogy pont ő, és ennyire. Ez kicsit sokkolt. Körülbelül, 5 percig volt a fojtogató kínos csönd, majd hirtelen felindulásból elkezdtem hadarni.
-Nem én tehetek erről az egészről, anya hurcolt ide magával, én 2 teljes napig győzködtem, hogy hagyja abba a gyerekeskedését, de ő hajthatatlan, és nem is értem mit akar elérni amúgy, de mindegy, a győzködésem képpen szobafogságom van, bár lehet Ti nem tudjátok az mit jelent, de mindegy is, a lényeg, hogy leginkább én szenvedek amiatt, hogy anya begőzölt. Eltört a kezem, bár ez még a kisebb gond, Szobafogságom van, így elkel tűrnöm a csípős humorát a tesómnak, Elvagyok tiltva a barátaimtól, és a kedvenc zenészeim fejéhez vágok olyan dolgokat amiket jobb lett volna magamban tartani. -Itt levegőt vettem majd végül hozzátettem- Jah, és anyával úgy összekaptam, hogy kétlem, hogy valaha kibékülünk, mert én unalmas vagyok!-azzal a modandóm végén leültem egy székre, és csendben magam elé néztem. Hirtelen egyszerre éreztem a "de jó kimondtam amit gondolok" érzést, és a "bakker, akiket "imádok" épp azokkal veszekedtem" érzést. Fura volt együtt a kettő.
-Aláírjuk a gipszed?-kérdezte halkan Harry, aki a tincsei mögül lesett rám. Irtó cuki volt, én meg nemértettem hirtelen a kedvességét.
-Csak mert a fejetekhez vágtam pár dolgot nem kell kedvesnek lenned.-mondtam ki őszintén, ő meg felállt kivett a farzsebéből egy tollat, és feltűrte a pulcsimat. Majd ráfirkantotta a nevét, és egy "jobbulást!" feliratot. Rögtön utána Louis is felállt, és ő is ráírt valamit, majd jött Liam, aki 4 "nyilat" rajzolt, majd Niall, aki nevetve, ráírt valamit írül,majd alá is írta, én ezt persze kerek szemekkel néztem.
-Mit írtál?-kérdeztem, ő meg mosolyogva mondta, hogy Táblás-lánynak puszi Niall. Ezen még én is felnevettem, majd ahogy a többiek is kérdőn néztünk Zaynre.
-Nem kértem, hogy írjátok alá.. Szóval ha nem vagy hajlandó megértem..-biccentettem, majd megköszönve az aláírásokat tanulmányoztam őket.
-Mielőtt félreértés esne.-tápászkodott fel Zayn- majd aláírom, gondolom úgyis találkozunk még, de ami azt illeti nekem nem veled van bajom.. Azzal van, ahogy anyukád elakarja intézni a dolgokat. Jó sajnálom, ezt az egészet-mutatott a gipszemre-de nem mi tehetünk róla, és nem is ti. A rajongók nyomultak az ajtóhoz, és ez csak egy baleset volt. Jó lenne ezt anyukáddal is tisztázni, mert szerintem ő ezt már eltervezte. Sajnálom, hogy ilyen körülmények között ismertél meg minket, de jobban azt, hogy mi így ismertünk meg téged. -fejezte be, majd egy gyors mosollyal kisietett az épületből.
-Most miattam ment el?-kérdeztem forgolódva némi riadalommal a hangomban. Ez tőle mondjuk rendes volt, hogy ezt elmondta. Mármint aztaa, kezd eltűnni a fangirl énem, és valahogy kezdem őket csak emberként látni tőlem ez nagy teljesítmény. Vááoo!!
-Nem, cigizni ment.-Liam. Én meg csak vigyorogtam mint egy hülye. ugyanis, eltűnt a fangirl énem!!
-Miért mosolyog?-kérdezte Niall.
-A rajongónk.. csoda, hogy csak mosolyog..-töprengett Louis. Ezen hangosan felnevettem, majd azon kaptam magam, hogy igazából semmiségekről beszélgetünk. Időközben Zayn is visszajött, pont mikor azt tárgyaltuk, hogy ki szerint furcsa az mikor a gyógyszertárakba az a a vízesballon fura hangokat ad ki. Ezen ő csak megrázta a fejét és azt mondta, hogy ezeréve nem látott már olyat.
-Amúgy ti miért ültök itt?-kérdeztem némi töprengés után.
-A menedzserünk bent van!-mutatott az ajtóra Harry, ami ezek után ki is nyílt.
-Beka, irány az autó, 3 nap múlva megint jövünk.-mondta majd elkezdett az ajtó felé tolni.
-Szóval Beka a neve..-suttogta halkan Niall Liamnek, aki csak hümmögött valamit. Visszafordultam, hogy intsek nekik, de addigra ők már körbe állták a menedzserüket, és ügyet sem vetettek rám. ÉS ekkor tudatosult bennem. Össze voltak velem zárva, lehet, hogy csak amiatt voltak kedvesek, mert nem volt más választásuk? Több mint egy órát ültünk együtt, egyszerűbb volt felületesen megbékélni, mint valójában? Náluk lehet, hisz csak egy rajongó vagyok. Semmi több, max egy akadékoskodó jelzőt még bezsebelhetek, anya miatt, de kb. ennyi. Hát ennyit a nagy találkozásunkról. Azt hittem, legalább őszintén beszélgetnek velem. De mikor anya megállt az automatánál, hogy vegyen egy kávét, én meg visszanéztem rájuk, akkor sem néztek felénk sőt nagyban bólogattak, majd halkan beszéltek körbeállva tovább. Tényleg csak felszínesen beszélgettünk. Ennyit rólam és a kapcsolat teremtésről. Pff. De inkább hazudjanak, mint megbántsanak.. lehet így a legjobb. Mindekninek.. még ha most ez jobban is fáj, mint bármi eddig..
