15. Get Out Alive

*Adam szemszöge*

--------------------------------------Másnap----------------------------------------

Másnap mondhatni inkább magamhoz tértem, mint felébredtem. Rohadtul fájt a fejem, nem tudtam mi történt előző este és marhára másnapos voltam... De azt tudtam, hogy Alexx-el összevesztem és hogy beszélnem kéne Naomival... tényleg nem ártana rendezni a dolgokat...szeretem, és szükségem van rá.
Amikor kimentem a konyhába, ránéztem az órára... délután 2...remek, egy fél napot átaludtam.
Ritka szarul érzem magam...a veszekedések, a srácok kidobtak. Nyakig ülök a szarban, egyedül. Vagyis talán aki velem van, az maximum Alexx..illetve velem volt. Rendesen összevesztünk tegnap, így kimondott mindent, amit gondolt.. Szóval végül is tényleg egyedül.
Lehet, hogy sosem volt velem?
Meg azért ez a Beki is, csak ő kevesebbet tud.
Egyiknek sem akarom, hogy vége legyen..se a barátságnak a fiúkkal, se a kapcsolatnak.. Beszélnem kell velük -Megpróbálom helyrehozni..-gondoltam.
Úgy döntöttem, hogy írok egy SMS-t Naominak, hogy találkozzunk:

"Kérlek gyere el a sarki kávézóhoz 9-re"

 Adz

Állati ideges voltam, a szívem kalapált, remegtem, szédültem, már elszállt a "hatás" . Szükségem volt a szerre. Bementem a fürdőszobámba és a gyógyszeres szekrényből kivettem "a kis üveget" és bevettem 2-t. Nem bírtam nélküle, mégis kurvára bűntudatom lett. Alig telt el 10 perc, már éreztem, hogy hatott. Kicsit ellazultam, elmúlt a remegés. Elindultam a sarki kávézóhoz, remélve, hogy Naomi eljön. Odakint már sötét volt, az utcák üresek, egy árva lélek sem volt sehol. A boltok is bezártak, jéghideg szél tépte a kopasz fákat. Megálltam a kávéháztól pár méterre, amikor megláttam egy közeledő alakot. A haja lobogott a szélben miközben felém tartott. Ahogy egyre közelebb ért, már megismertem őt.
-Szia, jó hogy eljöttél!- néztem rá.
-A lényeget mondd, minek rángattál ide?! - kérdezte ridegen.
-Én csak...szeretném megbeszélni a dolgokat..
-Szeritem meg nincs miről beszélnünk!- már sarkon is fordult.
-Ne már, várj!!- állítottam meg.-Miért vagy ilyen velem? Miért csinálod ezt?- kérdeztem zavarodottan. - Annyira...más lettél.Én nem ilyennek ismertelek meg. Mi lett veled?
-Hogy velem mi lett?!- csattant fel. -Nos, nem is tudom ki itt a függő barom!! Egy mocskos drogos vagy, semmi más! Soha sem kellettél!-nézett a szemembe.
Ez a mondat belémégett.
-Mi?!
-Sosem kellettél! Csak a pénz kellett.Milyen naív vagy..-nevette el magát gúnyosan.
Ezen a ponton éreztem, hogy ez menthetetlen. Már nem is akartam megmenteni.
-Te kis fasz, hogy lehettél ilyen könnyű préda..-majd megfordult és elment.
Én ott álltam az utca közepén, ledermedve. Egyszerűen nem értettem, hogy volt képes.. De ami durvább, hogy bedőltem és minden szavát elhittem. Szerettem. Fontos volt. Ő volt az, akiben megbíztam, a mindenem. Miközben ő átvert, megvezetett és átbaszott. Mégis hogy lehettem ekkora marha?!

Hazaindultam. Teljes üresség uralkodott el rajtam. Nem láttam értelmét semminek. Rohadtul fájt amiket mondott. Azt hittem számíthatok rá.
Ahogy beléptem a lakásomba, a kabátomat feldobtam az akasztóra, a cipőmet meg berúgtam a sarokba. Dühömet az első kezembe akadó tárgyon töltöttem ki, ami a telefonom volt. Teljes erőmből falhoz vágtam, a darabjai szétrepültek.
Egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt, kezembe vettem a kis üveget és a konyhába mentem vele. A hűtőböl előkaptam egy üveg Jack-et. A nappaliban leültem és bekaptam vagy három szem Oxyt. Ittam rá egy kis piát. Rendesen fejbevágott ez a kombó, de nem eléggé. Még mindig fájt ami történt. Kibotorkáltam a fridzsiderhez és kikaptam egy újabb üveg alkoholt. Azthiszem vodkát, mert a Jack-et már megittam...
Innentől már totál bezsibbadtam, nem éreztem semmit. A tabletták is egymás után fogytak.
Hogy hányat vettem be?
A fene tudja, nem számoltam...
Már a fél üveg Kalinka is elfogyott, én meg csak fel-alá járkáltam a lakásban. A konyha környékén megszédültem mint állat. Amilyen gyorsan tudtam, elindultam a kanapé felé, de nem sikerült elérnem. Egyszer csak elestem és elsötétült minden. Mintha a filmszalagot elvágták volna.

*Alexx szemszöge*

Próbáltam hívni Adam-et. Lehetetlen elérni. Sem az SMS-ekre nem válaszol, nem veszi fel ha hívom. Ez szokatlan. Mindig is tudtam vele beszélni, amikor hívtam egyből válaszolt. Aggódom miatta, lehet hogy baj van.. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a lakásához. Muszáj tudnom, hogy mi van vele. Nehéz időszak a mostani, félek, nehogy valami hülyeséget csináljon. Ráadásul elég rendesen összevesztünk a múltkor... Olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amit sosem akartam volna, csak az idegesség hozta ki belőlem. Gyorsan felöltöztem és elindultam. Nem lakott olyan messze, de mégis futólépésben mentem. Út közben is 3-szor próbáltam hívni, de még mindig semmi.
-Mi a sz@rt csinálsz, Adz...-gondoltam magamban.
Amint odaértem a társasház kapujához, felcsengettem a lakására, hátha. A kaputelefon hosszasan csengett, azonban nem vette fel senki. Nem tudtam bemenni a kapun, hisz nem volt kulcsom és a kódot sem tudtam. Hála a jó égnek, egy idős hölgy éppen jött ki. Arrébb álltam, udvariasan kiengedtem majd az utolsó percben elkaptam az ajtót, ami majdnem becsapódott. Nagyot löktem rajta, a vaskapu hatalmas robajjal csattant az ajtófélfán. Az ajtóval szemben lévő felvonóhoz siettem. Türelmetlenül nyomkodtam a lift hívógombját, amit éppen elhívtak előlem. Remek. A lift megy fel a 15.-re én meg megyek a 8.-ra.
-Nincs nekem erre időm!-idegeskedtem félhangosan és megiramodtam a lépcső felé. Igen, rengeteg lépcsősort kell megmásznom ahhoz, hogy feljussak a 8.-ra, de nem érdekel, mennem kell és kész.
Már az 5.-en jártam, majd' megfulladtam, de szaladtam tovább felfelé.
Amikor felértem a 8.-ra, a szememmel egyből keresni kezdtem az ajtaját. Odarohantam és a pillanat hevében a lehető legfinomabban kopogtam be rajta. Nem nyitott ajtót senki. Közelebb léptem a bejárati ajtó melletti nagy ablakhoz,hátha azon láthatok valamit. Bukóra volt nyitva, de a függöny takarásától csak éppen hogy be lehetett látni a nappaliba. A félhomályban nehéz volt észrevenni, hogy mit látok. De ahogy néztem, elszörnyedtem. Adam-et láttam, feküdt a földön, és egy kis üveg volt a kezében. Nem mozgott, csak ott feküdt. Egyre idegesebb voltam...már vadul dörömböltem az ajtón, harmadszorra is eredménytelenül. Rohadtul ideges voltam, kétségbeesetten agyaltam, hogy hogyan juthatnék be. Ajtó zárva, kulcsom nincs, az ablak bukóra van nyitva, nem férek be..hacsak nem.. -Neem, az kizárt.-gondoltam magamban.
Visszapillantottam az ablakra, majd a kezemre. Így bejuthatok..-futott át az agyamon. A pulóverem ujját az öklömre húztam, behunytam a szemem és teljes erőmből ütöttem be az ablaküveget. Két újabb csapással nagyobbra ütöttem a "nyílást" , hogy bemászhassak rajta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt, mert állatira fájt. Az üveg így is több helyen elvágta a kezem, az apró szilánkok belefúródtak a kézfejembe. Megtámaszkodtam a párkányon, ahol megint a törött üvegbe tenyereltem, de most ez érdekelt a legkevésbé. Már mindkét kezemből ömlött a vér, a ruhámból csepegett a földre.
Felugrottam a kis peremre, majd pedig be a szobába. Az sem érdekelt, hogy az emberek hallották-e a csörömpölést vagy nem, ennél sokkal fontosabb volt, hogy mi van Adz-el. Azonnal odarohantam a fiúhoz, aki továbbra sem mozdult. Hiába szólongattam, ráztam, nem reagált. A sötétben semmit sem láttam, ezért egy pillanatra felpattantam mellőle, hogy felkapcsoljam a villanyt. Az arca már véres volt a kezemtől. Majd továbbra sem mutatott semmi életjelet, remegő kézzel elővettem a telefonom és gyorsan tárcsáztam a mentők telefonszámát:
-H-h-haló!! Gyorsan küldjenek egy mentőt, a barátom bevett valamit és nincs magánál, nem reagál semmire, kérem segítsenek gyorsan!!-már majdnem sírtam.
-Haló, mondja meg hol van pontosan!-érkezett a határozott válasz.
-Michigan Street 31, nyolcadik emelet 2-es ajtó!-hadartam el gyorsan.
-Azonnal ott lesznek a kollégák!-majd a diszpécser letette.
-Édesjóistenem Adam..hallasz?! Térj magadhoz, kérlek!!- kétségbeesetten próbáltam magához téríteni őt. Lélegzett, de fogalmam sem volt, mit kéne tennem. Nem mozdultam mellőle, a szívem kalapált, könny szökött a szemembe. Kivettem a kezéből a kis, barna gyógyszeres üveget, amin egy kopott, régi címke volt, ennyi látszott a rajta levő szövegből: "O....ontin" . Nem tudtam mi az, csak sejtettem...
A mentők nagyon hamar megérkeztek, mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Kopogtak az ajtón, én pedig felugrottam és kinyitottam. 4 férfi rontott be rajta, egy hordozható betegággyal.
-Nappali!-ennyit kiáltottam utánuk, ebből tudták hova kell menniük.
Utánuk siettem, mire beértem a szobába, ők már Adam körül térdeltek, a pulzusát ellenőrizték és fél perc elteltével már a betegágyon volt. Három férfi elindult vele kifelé. Ketten vitték őt, egyikük pedig a szabad utat biztosította nekik. A negyedik férfi összepakolta a felszerelésüket egy táskába, és odalépett hozzám.
-Mi történt pontosan?
-Én-énn..nemtudom, ideértem és így találtam, nem reagált semmire.-már nem bírtam tovább, már zokogtam.
-B-bbe-bemehetek a kórházba?-kérdeztem remegő hangon.
-Jöjjön velem, siessünk!-majd kiviharzott az ajtón, én pedig utána. Az ajtó előtti folyosón már egy jó pár ember állt, bámészkodtak. Ahogy elmentünk előttük, kérdezősködtek, hogy mi történt. Csak annyit tudtam odavetni egy hölgynek, hogy legyen kedves vigyázzon a lakásra, ugyanis a betört ablak miatt hiába zárjuk be az ajtót...
A mentős úr és én pedig egyenest a liftbe szaladtunk, ami pont jókor volt jó helyen. Villámgyorsan lent voltunk a  földszinten, ahol kirontottunk az ajtón, be a mentőautóba, ami szirénázva indult el amint beszálltunk. Ekkor már Adam ott volt bent, ketten álltak körülötte megint, a harmadik férfi pedig a vezetőülésen ült. Szívszaggató érzés volt ott ülni, fél méterre tőle, tehetetlenül. Látni, hogy nincs magánál. Kétségbeesetten figyeltem az urakat, hogy mit csinálnak, amikor valaki kizökkentett:
-Mi történt a kezeddel? -fordult felém az egyik fickó.
-Így jutottam be a lakásba..az ablakon át.-válaszoltam.
-Kézzel törted be?!-lepődött meg.
-Nem volt más választásom. Az ablakon át láttam, hogy ott fekszik és nem mozdul.
-Mindjárt ott leszünk a kórházban, ott ellátnak majd téged is.
-De ugye előbb őt fogják??-kérdeztem vissza ijedten.
-Persze, már itt is vagyunk.
Mindannyian felugrottak és kinyitották az autó ajtaját, én nem tudtam hová nézzek, mit csináljak. Odasimultam az autó falához, hogy ne legyek útban amíg ők kiemelték a hordágyat és begurították az épületbe.

14. Running Away

Sziasztoook! :)
Alexx jelentkezik, egy kicsit érdekesen vannak most a fejezetek, ugyanis az én feladatom most az elmúlt 3 nap bemutatása volt, amiből MAJD megtudjátok Beki aggodalmának okát...is.. :D
Ez egyelőre az elmúlt 3 napból az első nap :)
Remélem tűrhető lett ;)
Have a nice day,
Alexx \m/


-------------------------------------------3 nappal ezelőtt-------------------------------------------------

*Alexx szemszöge*

Amint kiléptem a terem ajtaján, már kanyarodtam volna be, amikor valaki megfogta a karom.
-Beszélhetnék veled egy kicsit?- mondta egy mély hang
Megfordultam, hogy lássam ki az..
Levert a víz..a zsaru volt..
-Öhm, hogyne..-válaszoltam zavartan.
-Ne haragudj, de kissé furcsán viselkedtél az órán...mintha tudnál valamit..Így van?-hajolt le hozzám.
B@sszameg. Most mit mondjak?! Hazudjak és mondjam hogy nem, vagy tálaljak ki és kérjek segítséget?!
-Öhm-ühm..köszörültem meg a torkom. - N-nnem, semmit.-próbáltam hazudni neki.
-Kérlek, az igazat mondd.-nézett mélyen a szemembe.
Szörnyen küzdöttem a saját lelkiismeretemmel...ugyanis mindennél jobban szerettem volna segíteni Adam-nek, de nagyon nem kellene csak úgy felnyomni a zsaruknak, hogy egy barátom drogozik... Elkapják, lecsukják, engem egy életre megutál, ahogy én is magamat.
-Szóval...ismersz valakit, aki ilyet csinál?
Nem szóltam egy szót sem, csak bólintottam.
-Rendben. Ki az?
-Azt nem mondhatom meg.
-Figyelj rám! Muszáj tudn...-kezdett bele, mire én félbeszakítottam.
-Nem!Nem!-lettem kissé ingerült.-Hagyjon békén!-viharzottam el.
-Úgyis rájövök..-hallottam a hátam mögül. Gondolom azt hitte, már hallótávolságon kívül vagyok..hát nem.
Borsódzott a hátam ettől az egésztől...féltem, hogy Adam megharagszik rám. Már most nagyon rossz előérzetem volt.
Az első gondolatom az volt, hogy beszélnem kell vele.. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy tudnia kellene erről a sulis esetről, hiszen azért mégiscsak érinti őt is a dolog...
Órák után írtam egy SMS-t neki, hogy fussunk össze a domboknál 3-kor.

-------------------------------3-kor--------------------------------------

Amikor odaértem a dombokhoz, fel-alá sétálgattam amíg várakoztam. Adz hamar megérkezett:
-Sziaaaa Aleeeeexx!-köszönt rám vidáman.
-Heló!
-Mi újság, hogy vagy?-kérdezte kedvesen.
-Öhm...semmi, jól mondjuk..
-Ez átlátszó volt, na mesélj!
-Tényleg semmi, csak volt a suliban egy-két történés, azon agyalok...
-Mi történt?-kíváncsiskodott tovább.
-Bejött egy rendőr osztályfőnöki órára, előadást tartani a káros szenvedélyekről.
-Ó.... És mi volt?
-Hát..sok minden volt..a zsaru négy szem közt akart velem beszélni, mert úgy látta, hogy tudok valami többet erről..Faggatott, hogy ismerek-e olyat, aki...tudod...- nem akartam kimondani. Úgyis tudom, hogy tudja mire gondolok.
-Mit mondtál?-lett kissé zaklatott.
-Azt, hogy nem, de.. tovább kérdezősködött...és elmondtam, hogy ismerek valakit..
-Micsoda?!-azt hiszem itt kiakadt. A szemei kikerekedtek és elég ingerültnek tűnt.
-Azt nem mondtam meg, hogy ki az!!!-próbáltam enyhíteni a helyzeten-de...
-De?! De mi?!
-Nem mondtam neki többet...nem mondtam, hogy kit..De azt mondta a hátam mögött, hogy "úgyis rá fog jönni". -Félek, hogy követni fog vagy valami. Én tényleg nem akarok rosszat nek....-kezdtem volna.
-Te teljesen meghibbantál?!-csattant fel.-Hogy tehetted?!
-Nem tudja, hogy te vagy!! Segíteni akartam. Amúgy is,ha tiszta vagy nincs miért aggódni.
Erre nem szólt egy szót sem.
-Mert ugye az leszel...nem?-néztem rá kérdőn.
Csak csendben állt velem szemben.
-Mondd, hogy nem akarod folytatni...
-Ez rohadtul nem ilyen egyszerű, érted?! Ezt nem lehet abbahagyni!! Szükségem van rá!
-Figyelj Adam! Én veled vagyok, segítek neked.... De ha TE nem akarod, akkor..nincs miben segíteni!
-Már bánom, hogy elmondtam...mekkora hülye vagyok tényleg!
-Erre nem tudok mit mondani.-mondtam idegesen
-Nem kell nekem segítség, pláne nem a tiéd!
-Ki más segíthetne?! Nincs SENKID! Mindenkit eltaszítottál magadtól!-vágtam a fejéhez.
-Mit tudsz te erről, hisz 16 vagy! Semmit nem tudsz te, itt okoskodsz nekem!
-Én okoskodok?! Te menekülsz a saját vesztedbe, te barom!-csúszott ki a számon.
-Tudod mit, hagyjuk ezt! Egy hülye kis taknyos vagy!-ezzel a mondattal elviharzott, én meg csak néztem, ahogy egyre távolodott.
Őszintén utálom magam, mikor ideges vagyok. Olyan dolgokat mondok ki, amiket amúgy soha nem mondanék... Általában ezek a legsértőbbek, de néha mégsem sikerül irányítani őket és kicsúsznak, mint most. Nem akartam ilyesmit mondani neki. Tudom, hogy kell neki valaki, aki segít. Állatira haragszom rá, amiért nem érti meg, hogy saját magával tol ki ezzel... Olyan...hülye.

*Adam szemszöge*

Már megint a veszekedés. Mindig mindenkivel veszekszem. Mi van velük?! Egy kicsit se tudnának belegondolni?! Amúgy is, minek avatkoznak bele az én életembe?! Hiszen benne van a nevében, az ÉN életem. Úgy élem, ahogy ÉN akarom. Meg egy kis 16 éves csaj okoskodik itt nekem, hogy mi a jó?! Hát álljon meg a menet. Fogalma sincs semmiről, hagyjon engem békén!
Amint otthagytam a domboknál, egyenest egy bárba mentem. Johnny's Bar... vagy mi volt a neve. Ott legalább kikapcsolódhatok, van pia, nem csesztet senki, mi kell még?!

Király kis bár volt, tök hangulatos, még úgy is, hogy a bejáratnál tiszta saras-havas volt a padló. A falak téglákkal voltak kirakva, tele képekkel. A pult fából volt, a székek barna bőrhuzattal voltak bevonva. A polcon rengeteg pia sorakozott, poharak, üvegek és korsók. A kocsmáros egy idősebb férfi volt, aki rögtön odajött mikor leültem:
-Adjonisten, mit adhatok?
-Egy korsó csapoltat' kérnék.-sóhajtottam.
A faszi sarkon fordult, felkapott egy korsót és teleengedte.
-Egészségére fiatalember!-csúsztatta elém, mire én csak bólintottam.
Lehetett már este 9-10 óra, az italok meg csak fogytak. Egy kis ilyet, meg egy kis olyat is ittam, asszem' 8-kor már simán seggrészeg voltam. Közben haverkodtam, elbeszélgettem a mellettem ülőkkel.
Tízkor már javában sötét volt, de én még mindig ott dekkoltam a kocsmában. Végül is, minek siettem volna haza, itt legalább vannak emberek.
Amikor már elfogyott a pénzem is, azt mondtam a kocsmárosnak, hogy írja a számlámhoz. Majd kifizetem...vagy kitudja..
Leugrottam a bárszékről és elbotorkáltam az ajtóig. Mikor benyúltam a kabátzsebembe, találtam benne még kb. 5 tablettát... megfogtam őket és egyszerre bekaptam és kiléptem az bárból.
Elvégre, mit veszíthetek?
Totál sötét volt az utcákon, én meg berúgva, szerintem azt sem tudtam hol vagyok. Még vagy másfél órán át sétálgattam, jártam a parkban meg valami erdőben is..ennyi maradt meg.
Még mindig nem értem, hogy hogyan találtam haza...de a lényeg, hogy hazataláltam.
Arra emlékszem, hogy úgy ahogy voltam ledőltem a kanapéra és onnantól kész, végem volt. Ruhástól, cipőben elaludtam, bár találóbb rá az "elájultam" kifejezés.

13. Incomplete

 Beki itt van jelentkezik, egészségesen, meg minden.. Vagy mondjuk.. xD A címért ne nézzetek furán One Direction 3. albumban bónusz dal! :3 Jó olvasást.. ;)


*3 nappal később*

-Te beszélsz az ügyvéddel, én nem mehetek a kávézóba addig?-kérdeztem mikor beültünk a kocsiba. Nem akartam velük találkozni. Megint jó pofiznának egy sort, aztán megint csak a csaj lennék aki beférkőzött közéjük, egy hülye váddal.
-Itt vagyunk! Vigyázz a járda megvan fagyva!-kiáltott rám anya, de késő volt. Seggre estem a lépcsőn. Egy pillanatra megijedtem, majd ülve maradtam és kitört belőlem a röhögés. Csak nevettem a földön, és volt rajtam egy bőr dzseki, ami nem tartott valami melegen, ezért elkezdtem rögtön fázni.  Ebbe fért bele a gipszem, na! De nem bírtam abbahagyni. Elképzeltem, hogy hogy nézhettem ki amikor elestem, és hogy milyen arcot vághattam. És kész megint elkezdtem röhögni. Anya csak nézett szótlanul, majd a fejemhez vágta a "te sosem nősz fel?" kérdést, majd bement az épületbe. Feltápászkodtam, de megint visszaestem. És megint elkezdtem nevetni. A lépcső oldalán volt egy korlát, ami elég széles ahhoz, hogy ráüljek. Felkapaszkodtam ráültem, és a lábamat lóbáltam. Én nem megyek be anyához. Kizárt, inkább itt fagyok meg. Előkaptam a zsebemből a telómat, és a fülesem, és elindítottam az összes zene lejátszását. Egymás után mentek a dalok, és nem is tudtam, hogy ennyi van. Filmbe illő jelent lett volna.. lóbálom a lábam egy havas korláton ülve, hull a hó, szól a zene, gyér fényben pompázik minden.. Ha nem éppen azért lennék kint, mert nem akarok egy "tárgyalásra" bemenni, ahol éppen miattam van a vádaskodás.. És ha nem lenne eltörve a kezem, és nem lennék a barátaimtól eltiltva. A gondolataim csak úgy röpködtek, lehet, hogy még motyogtam is. De valaki kizökkentett a gondolkodásból, mert meglökte a vállam, és kivette a fülest a fülemből.
-És most elviszlek egy sötét raktárba, ahova bezárlak, és sose engedlek ki többé..-suttogta rekedtesen a fülembe, én pedig elsőre majdnem gutát kaptam, másodszorra elöntött az a melegség, hogy Harry ilyen rekedtesen is tud suttogni, és hogy ijesztgetni is szeret.. Na meg persze az a fangirl énem kissé életre kelt, hogy éppen Ő most engem akart megijeszteni.. Elém lépett, és furcsán nézett rám. Vicces szitu volt. Ő ott állt velem szemben, én pedig ott ültem előtte, és felnéztem rá, mert amiatt, hogy ültem alacsonyabban volt a fejem.
-Én pedig közzéteszem Twitteren, hogy itt vagy..-álltam fel, és mentem el mellette, a fülébe súgva.
-Cseles..-vigyorgott, majd utánam jött. Igazából nem tudom hova indultam, de odafagytam már a korláthoz.
-Hogy-hogy csak te vagy erre?-kérdeztem, majd zsebre dugtam a kezem. Ledermedtek az ujjaim.
-Csak sétáltam.. Kicsit kiszellőztetem a fejem a tegnapeste után. Tudod szilveszter, őrült buli volt, és.. érted.. nagyon sokat ittunk.-mondta, majd összébb húzta ő is a kabátját. A hópelyhek csillogtak a hajában, és a szeme is fénylett. Harry Styles-szal sétálgatok ki tudja merre, míg anyám ellenük indít vádat. Ő meg a nagy bulikról mesél.. Honnan tudjam én milyen az.. Nekem a szilveszterem általában a barátaim körében zajlik, némi üvegezéssel max. Idén a szobámból néztem a tűzijátékot, és Skypoltam a többiekkel.
-Jah megértem.-mondtam ki végül. Mit terheljem én őt le? Bólintott, majd fürkészni kezdett. Várta, hogy mást is mondjak.. Olyanok voltunk mint akik már évek óta ismerik egymást. Nem kérdeztük a részleteket, de mégis tudtuk.
-Nem nem értem! Nem is értem miért várod el, hogy megértsem, milyen egy olyan "jó" szilveszteri buli ahol olyanokkal vagy akiknek a felét sem ismered.. Nem, nem értem mi a jó abban ha szilveszterkor iszik az ember. És nem tudom milyen egy őrült buli, mert nálam az azt jelenti, ha a barátaimmal vagyok, és nevetünk, beszélgetünk, és kiröhögjük a másikat. Ehelyett idén Átskype-oltam velük a szilvesztert, mert ellettem tőlük tiltva!-csattantam fel, mire Harry is felemelte a hangját. De nem érdekelt. Nem érdekelt, hogy most hírességgel veszekszem, nem érdekelt, hogy a fejéhez vágtam egy csomó dolgot.. Mert én már emberként látom őket. 3 nap alatt az ember sok mindent tud átgondolni. Ők is emberek, akik ha kell kedvesek, mert nem árt a jó kapcsolat.
-Honnan veszed, hogy olyan emberekkel voltam akiket nem ismerek? Honnan veszed, hogy nem nevettünk, és éreztük jól magunkat?!-kérdezte a szemembe nézve, de én álltam a tekintet, és megráztam a fejem lemondóan, és tovább sétáltam. Ő meg megfordult, és a másik irányba sétálva elment.Felé fordultam, és odaszóltam.
-Tudod..Sosem akartam senkinek a fejéhez vágni dolgokat.. Sosem szoktam.. Csak, az van bennem, hogy akik nincsenek közel hozzám, és eleve utálnak azokkal tökmindegy, hogy milyen vagyok, van egy véleményük, és. .az mindig megmarad. Rólam az jut eszedbe, hogy a csaj, aki beperel minket, mert hírnévre vágyik. .ahogy Zayn is mondta.. Hisz neki is az jutott elsőre eszébe.-magyarázkodtam, majd egy padra ültem, amiről lesöpörtem a havat. Lehet már nem is hallotta amit mondtam, mert tovább ment. Kapcsolatot teremteni is tudni kell, na!
-Nekem az a mosolygós lány jut eszembe, aki a színpad oldalánál áll, és elejti a tábláját..-mondta halkan, és pár lépést felém lépett.. ezek szerint meghallotta.
-Te azt láttad?-nevettem fel kínosan.
-Ha nem láttam, volna akkor is tudnám, hogy történt.. Elégszer kellett meghallgatnunk már Niall-től a sztorit. De ami azt illeti.. Lehet volt pár ismeretlen azon a bulin.. De én akkor is azokkal voltam akiket ismerek. Te is félreismertél minket. És azt hiszem mi is téged. Örülök, hogy rendes körülmények között is tudunk beszélgetni, nem csak a váróteremben. De lassan be kéne menned egy meleg helyre. Már kékül az ajkad..-mondta az utolsó mondatot halkan, majd beleharapott az alsó ajkába. Most én láttam rosszul, vagy tényleg a számat nézve harapott a sajátjába?! Azt hiszem forog velem a világ.. De most tényleg ez történt? Tényleg?? Kizárt, tuti képzelődöm!
-Rendben.. I-i-ide fagytam..-dadogtam, majd elindultunk oda, ahol anya parkolt. Hamar oda értünk, és mikor köszöntem volna el, Elindult be velem a váróterembe.
-Te nem csak sétálni indultál, mi?-kérdeztem furán.
-A többiek bent vannak.. Hozzájuk csatlakoztam volna én is, de mivel láttam, hogy te sem vagy bent, így nem mentem be-adta a számára egyszerű választ.
-Hát jó..-azzal beléptünk a váróterembe, de ekkor jött szembe velem anya, és azt mondta, hogy elmegy vesz magának péksüteményt, mert éhes, aztán visszajön. Addig én maradjak itt..
-Akkor bemegyek-szóltam utána, de már nem hallotta. Beléptem, majd az automatához mentem a sarokban, és vettem egy Cappucino-t.. Szétfagytam, álmos is vagyok. És bár nekem a kávé, sosem használt, vagy ilyesmi, azért finom volt, és megittam. Közben Harry odament a többiekhez, és beszélgettek. Én leültem a szoba másik felébe. Nem fogok odafurakodni. Hülyén érezném magamat, csak mert.. miért legyek én ott?
-Nem szeretnél ide jönni?-kérdezte Zayn. Ez olvas a gondolataimban, vagy mi: hidegrázást kapok, de komolyan.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet.-adtam választ, majd szorosabbra húztam a kabátom. Iszonyatosan fáztam.
Kár, hogy átázott. És fájt az is, hogy Harry szó nélkül, mintha csak együtt jöttünk volna be odament hozzájuk. Hisz beszélgettünk az Istenért! Ezt elfelejti? Most ugyanúgy lenéz mint a többiek.
-Te tudod.-azzal vállat rántott, és visszafordult a többiekhez.
-Zayn, ne legyél már ennyire bunkó!-korholta le Niall. Megköszönöm, hogy ezt mondta, de ő is ott ül velük. És ő ugyanúgy nem szólt vagy éppen csinált semmi mást mint a többiek.. hogy miért kapom fel a vizet? Fogalmam sincs,talán meguntam ezt az érzést..5 perce itt ülök reszketve, ők ezt látják de nem tesznek semmit. Totál megalázottnak érzem magam. szóváteszek valamit, erre? Mi történik? Gúnyosan merednek rám. Nem ez a One Direction az akit én megismertem.
-Már ne haragudj de Te miben vagy más mint mondjuk Zayn? Nem azért, de te csak rászóltál.. Istenem, ti vagytok nekem a minden, de kezdek kételkedni.. Itt egy lány veletek szemben, majd megfagy, ti meg ültök és bunkózzátok egymást, le se szarva a másikat.. legalább emberszámba vennétek. Már mondtam szerintem, hogy sajnálom, okéé? Nekem kellemetlenebb, hogy itt kell lennem, mint nektek.. Ti vagytok az "áldozatok".. de én jártam mégis szarul, hisz van egy törött kezem. Szerintem ez illedelmetlenség amit műveltek.. -csattantam fel.
-Mi? Hogy nem adjuk oda a kabátunk? Vagy más? Ne képzeld, hogy egy romantikus film az életed, mert nem mi vagyunk a megmentőid! Saját hiba. Nem figyeltél, ezért áztál el.. ennyi, mi nem leszünk a lovagjaid, keress másokat. És végképp nem leszek a bajtársad sem, ha esetleg átváltanál a romantikusról akcióra. Felejts el! Igenis a TE hibád ez a szar..-szólt Zayn erélyesen, majd mint aki jól végezte dolgát hátradőlt. Most kezdek ellenszenves lenni vele.. legalábbis azt hiszem.
-Tudjátok mi a bajotok? Nincs saját véleményetek! Vagy van? Mert ez tök úgy hangzik mintha a menedzseretek rágta volna a szátokba.
-Ez nem igaz, mert-kezdte Liam de elakadt.
-Na erről beszéltem.. Gondolkozzatok már el, hogy ki is irányítja a bandát.. Ti, vagy.. ők.-néztem rájuk szomorúan. Én tényleg szeretem őket. Amit alkotnak, amit képviselnek, és az embereket akit mutatnak. De most? Kezdek tévedni, hogy ők tényleg az az 5 srác-e akit ismerek. Vagy egyáltalán ismerem őket?
-Ebből a beszélgetésből nem tudom ki hogy tud jól kikeveredni.. Mi sehogy, és te sem.-szólt Louis, egész bölcsen.
-Jó akkor kezdjünk tiszta lappal, és az ellenszenvet mellőzzük.-ajánlottam.
-Szerintem is.-mondta Niall.
-Akkor, az én részemről.. -tűnődtem- törlök minden infót amit eddig rólatok valaha hallottam, olyanok lesztek mint az idegenek. Barátnőket, tulajdonságokat, aranyos dolgokat, idegesítőket, dátumokat.. mindent törlök, olyan leszek mint egy lány.. Egy sima lány. És remélem ezzel tudunk tisztázni mindent, mert az én részemről baromi nehéz most ezt mondani, mert én mégis csak a rajongótok vagyok, vagy inkább voltam.. Szóval ti is megteszitek, hogy csak egy lány leszek?-kérdeztem reménykedve.
 -Te csak egy lány leszel.. Aki nem tud rólunk semmit, nem fog idegesen a fejünkhöz vágni mindent, csak jófej lesz.. Ha jól értem, ugye?-nézett rám Niall.
-Jól érted!-mosolyodtam el.
-Akkor mi így együtt 6-an csak barátok leszünk. Nem lesz rajongó-banda kacsolat.. Csak 5 fiú-1 lány kapcsolat ugye?-kérdezte Harry. Kerekedett szemekkel néztem rá, aztán a többiek is, mikor leesett nekik, mennyire hülyén hangzik az amit Harry mondott.
-5 fiú-1 lány kapcsolat.. Hátokéé.-nevettem fel, majd mikor megértette felröhögött. 
-Jó na, érted azért nem?-nevetett, majd bólintottam. 
-Na végre észhez tértél, reménykedtem..-merengett Zayn.
-Neked eddig mi is volt velem a bajod?-kérdeztem kíváncsian.
-Hogy folyton csak veszekedtél.. Lehet jogosan, de idegesítő volt.. Meg, hogy bepereltéé' minket, de ezt most mellőzzük. Te csak egy lány vagy. Beki, ugye?-kérdezte egy mosolyt erőltetve magára. Azt hiszem itt még nincs teljes béke, és nem is lesz egyhamar. Bár ami azt illeti, lenne mit ordítani még a fejükhöz. De nem szeretném a jelenlegi kialakult békét elrondítani. Már nem vagyok az a fangirl. Talán sose leszek többé. De szerencsésnek érzem magam, hisz mégis megismerhetem őket. Talán ordítozások árán, egy per árán vagy csak egy hosszúúúúúú tél kell hozzá.
-Beki.. -bólintottam gondolkodva, majd pár perccel később kapcsoltam, mikor már mindenki körülöttem ült, hogy kérdezgetnek.
Hirtelen kivágódott az ajtó és egy dühös anya-fejet láttam meg. 
-Kislányom, tudom, hogy szeretsz velük lenni, meg rajongsz, meg mi a csuda, de légy szíves szálljál be a kocsiba, kapcsolj rádiót, és menjél kifelé! Nem akarom, hogy velük legyél. A kezed bánta legutóbb.. Lehet, hogy most a lábad fogja. Menjél, ne mondjam még egyszer, az Istenit!-kiáltott, majd bement az egyik ajtón, én pedig lesokkolva ültem tovább. Én kibékülök, ő összeveszik. Lehet ez az anya-lánya kapcsolat nálunk az "én építek, ő romból" alapelven működik. Minden esetre, sietve kimentem, mert kinézett az ajtón, és megint leordított egy hosszú monológgal. 
-Mi a jó francot kezdjek itt ebben a rohadt kocsiban?-csapkodtam dühösen a műszerfalat, mikor 5 árnyék gyűlt a kocsi köré. Kinéztem, és a sejtésem beigazolódott. 5 srác, köztük egy bagós, röhögve nézte, ahogy csapkodok.
-Na mivan, he?-kérdeztem, durcásan, majd kilestem a szélvédőn. 
-Rájöttünk, kitől is örökölted a néhai hangvételed!-mondta Liam, de épp rossz időben. Anya vágta ki az ajtót, és idegesen robogott felénk. Na ebből mi lesz. Fejcsóválva, és kuncogva szálltam ki a kocsiból, majd anyára néztem, háttal a kocsinak támaszkodva.
-Hogy te mindig találsz kiskaput! Nem fogalmaztam világosan? Legyél bárhol, csak velük ne!-mondta kicsit nyugodtabban, de szeméből szikrázott az idegesség. Fejemet a kocsinak döntve röhögtem. Mindig én! Most nem én kerestem kiskaput.. Szó nélkül eljöttem. Tényleg. De akkor is én! Ezen már csak nevetni tudok. Meg anya arcán is. Össze-vissza forgott, és kérdezgetett mindenkit, hogy tudják-e mi van velem. Mikor elfordult, akkor mutogattam. Például olyat, hogy én, itt mutattam magamra, és mintha egy kötél lett volna a nyakam körül, húztam felfelé, a nyelvemet oldalra lógatva.. Magyarul otthon, én ki leszek nyírva. Ezen a többiek hangosan nevettek, aztán mikor anya felém fordult akkor, én meg anya arcába röhögtem, és a hasamat fogtam. Még sosem láttam ilyen arcokat. Visszafojtott nevetések, de ezerrel. Harry folyton az ajkát rágta, Zayn úgyszintén, Liam meg a fülét húzogatta, hátha abba bírja hagyni a nevetést, Niall meg cukin a kezét a szájára tapasztva nézett.
-Na jól van, Rebeka szállj be a kocsiba. MOST!-kiáltotta, én meg nevetve behuppantam, a fiúknak intve.
-Amúgy mi jöttünk ki, nem ő keresett kiskaput!-kiáltotta Zayn, majd anya elhajtott de azért hallotta. Hogy miből tudom? Most nem nekem nem állt be az egész úton a szám.

 *Már otthon este 6 felé* 

SMS Alexxtől. Egész hét elején nem hallottam róla, de biztos amiatt ami a suliban történt hétfőn. Kedden sem jött, és ma sem. Azt mondta beteg, de félek Adz áll emögött.
 csak egy SMS.. de  hirtelen elfogott a félelem.. Miért? Szerintem van okom aggódni:

"Nagy baj van.. Azthiszem.."

-Alexx

12. Scared

*Beki szemszöge*

-Mi? Komolyan szed.. drogot?-képedtem el, és muszáj volt felülnöm a padra. Már becsengettek, de szerintem hiányzik a tanár. Vagy 5 perce hangoskodunk már a teremben.
-Igen, de ne mond el senkinek. Nem is tudtam volna kiszedni belőle, ha nem lennék kitartó.-mondta halkan Alexx, és felült mellém.
-Perszeee, majd közzé teszem Twitteren, mi? Mert én olyan vagyok..-húztam féloldalas mosolyra a számat.
-Csakis.-majd hirtelen az ajtó felé nézett, ahova épp egy alufólia labda repült, és homlokon találta a helyettest. Jól indul ez a nap is.
-Miért kell dobálni? Ellenőrzőket, most!-néma csend következett, mindenki már a helyén ült.-Ki volt az?? Ki tette???-vörösödött be a tanár feje.Senki nem köpte be a másikat, így a tanár ordítozott még egy sort, mire belépett egy rendőr ruhába bújt 30 körüli pali, és szót kért a tanártól.
-Sziasztok! Én a rendőrségtől jöttem, bár ez látszik az öltözékemen, és a káros szenvedélyekről fogunk most beszélgetni. Mik lehetnek ezek?-tette fel a kérdést, és elkezdett járkálni a teremben. Alexxre néztem, mert pont neki volt most szüksége arra, hogy kioktassák őt a káros szenvedélyekről.. mikor ő akar rábeszélni valakit, hogy hagyja abba. Hát. .remélem a rendőr nem nézi a reakciókat, mert ha látná Alexx arcát, meg az enyémet, elküldene kivizsgálásra, hogy mit szedünk.
-Drooog!!-ordította be az egyik idióta srác az osztályból.
-Piaaa!-ez Rory volt, aki szerint irtó vicces ez a kifejezés.
-Igen ezek.. De normálisabban is ki lehet ezeket mondani. Például tudat módosító.. Szóval milyen hasonló szereket ismertek?-tette fel a következő kérdést.

*Alexx szemszöge*

-Basszus...én meg nem szólalok..még felmerül, hogy honnan tudok dolgokat..- néztem Bekire.
-Heroin meg kokó!! Meg a "kati"!!- sorolta CJ.
-Ömm, heroin, kokain és mefedron, igen.. -javította ki az egyenruhás.- Mit tudunk ezeknek a hatásáról?
- Há' módosíccsa' a tudatodat!-jegyezte meg okosan Rory...
-Jóra gondolsz...ebben igazad van. Még mit tudunk?- forgatta a szemeit.
-Függőséget okoznak.-szólaltam meg egészen halkan. Gondoltam ez még nem gyanús, hisz ennyit mindenki tud...
-Remélem nektek ilyenben nem volt részetek és nem is lesz..-kezdte a biztosúr..-De ismertek-e olyat, akinek volt?
Mindenki hátrafordult, néztünk körbe hogy megszólal-e valaki... hát nem. B-vel összenéztünk.. kicsit kellemetlen érzés volt ott ülni és mondani, hogy nem tudok semmit miközben nagyon is...Kétségbeesett voltam, mert szeretnék segíteni Adamnek, de nem akarom elmondani senki másnak, hogy mi van...pláne nem egy rendőrnek, még lecsuknák..
Rápillantottam a padunk előtt álló zsarura, aki gyanakvóan nézett ránk...Tutira látta, hogy összenéztünk..Szörnyű rossz előérzetem lett.
-Beszélgessünk arról, hogy honnan tudhatjuk, hogy valaki ezen szerek hatása alatt áll?- nézett körbe a férfi.
-Hogyan viselkednek ezek az emberek?
Hirtelen annyi gondolat cikázott a fejemben...Erre is tudtam volna válaszolni, csak nem akartam. Ehelyett karba tett kézzel lejjebb csúsztam a székemen és közömbösen bámultam a padlót. Azért hallgattam, hogy mit mond, hisz "jól jön" egy-két infó...
-Látom nem tudtok sokat erről...nos: Akik tudatmódosító hatása alatt állnak, azok általában zavartak, szórakozottak. Sok esetben a szemük vörösségéből, a lassultságukból észrevehető, hogy valami nincs rendben. Másnap nem emlékeznek semmire, nem emlékeznek a negatív dolgokra, csak arra hogy jó kedvük volt. Illetve van egy másik eset is, amikor az illetők agresszívan viselkednek, verekszenek. Ez nagyon veszélyes helyzet, ha lehet próbáljatok meg távol maradni tőlük ha mégis ilyenre kerülne sor.
-Azt tudjátok-e, hogy mi a teendő, ha ismerünk valakit, aki rabja ennek a káros szenvedélynek?- érkezett a következő kérdés.
-Hát..elvonókúra..-nyögtem be ezt az egy szót, megint halkan.
-Így van, az elvonókúra segíthet rajtuk. Megpróbálhatunk beszélni velük erről, hogy ráébresszük őket, hogy maguknak ártanak, és csak rosszabb lesz. Ám ez kevés esetben eredményes, az adott embertől függ, hogy hogyan fogadja a segítséget.
-Ki tudná megmondani, hogy hogyan szoktatják le a pácienseket az elvonókúrán?
-Hát..csökkentik az "adagokat" , meg gyengébb gyógyszereket kapnak..-megint nem bírtam ki, hogy ne szólaljak meg.
-Pontosan! Ugyanis a drogok közül nagyon sok a gyógyszer, az erős fájdalomcsillapító.- egészítette ki a rendőr.
-Van-e valakinek kérdése ezzel kapcsolatban?
-Nincs? Nos, remélem, hogy segíthettem bővíteni az ismereteiteket, és remélem hogy nem lesz részetek ebben!
-Köszönjük szépen, további szép napot!- köszönt el a helyettesítő tanár a férfitól.
-Viszonlátásraaaaa'!- ordított egyszerre az osztály, amire egy "Szervusztok" érkezett válaszul.
Amint becsukódott az ajtó, a tanárnő felénk fordult:
-2 perc múlva kicsengetnek, elpakolhattok...-mondta unottan.
-Király..-fordultam Bekihez.-Egész sok dolgot tudtam meg...hátha kicsit könnyebb lesz jobb belátásra bírni Adz-t..
-Hogy kit? Ki az az Adz? Drogozik??- bukkant fel egy fej kettőnk között. Nem tudom, hogyan hallhatta meg amit mondtam, hisz suttogtam... Az arcomra azonnal kiült a rémület, a frász jött rám.. Most mit csináljak?!
Hátrafordultam, hogy lássam ki kíváncsiskodik...
-Remek..-futott át az agyamon. Az osztály legpletykásabb lánya, Kim volt az.
-Szóóóóóóvaaal, monddd eeeeel! -nyújtotta el a szavakat.
-Nincs mit elmondanom.-vetettem oda közömbösen.
-Ajjjh...Kim látszólag hamar feladta. De úgy éreztem, hogy ezzel még nem lesz vége.
Kimentünk a teremből és a rendőr még ott állt az ajtó mellett. A teremből kiözönlő gyerekeket pásztázta, mint ha keresne valakit. Bekihez fordultam és odasúgtam neki:
-Ez meg mit csin..-eddig jutottam a mondattal, ugyanis valaki elkapta a karomat. Megijedtem.
-Beszélhetnék veled egy kicsit?-mondta egy mély hang...