10. Wicked Game

Sziasztoook! :)

Íme a következő rész, ami szintén felesben íródott. Bekiéknél áll a bál, Adam pedig feltárja a lelkét Alexx-nek.
(Remélem nem drámáztam túl, és azért még élvezhető lett a vége is...)
Üdv.: Alexx :)
------------------------------------------------------------------------------------------

*Beki szemszöge*
-Anyaaaa, szerinted melyik pulcsiba fér bele a gipszem??-kezdtem húzogatni a kedvencemnek a karját, és továbbra is komoly maradtam.. De nehéz volt, mivel anya felvont szemöldökkel, és tátott szájjal nézett egy kötényben. Ez megint mit sütött ki? Mármint tényleg.. vajon minek van ilyen förtelmes szaga..
-Szerintem egyikbe se, de ha..
-De ha, most azonnal nem veszed ki azt a valamit a sütőből, én egy szál rövid ujjúban fogok a kávézóba menni!-mondtam fintorogva, és befogtam az orrom.
  -Jó-jó kiveszem, amúgy ez, cukkini lett volna!
-De honnan szedtél tél közepén.. áh nem érdekel.-legyintettem, és egy másik pulcsit kezdtem nyújtogatni. Ez volt körülbelül a 3. ami a kezemre szorult, és arról ne beszéljünk, hogy hány volt szétdobálva a nappaliban. -Ááh, feladom!-kiáltottam, és elővettem egy régi vastag mellényt, és rávettem a nagy bunda kabátom. A mellénynek nincs ujja, abba nem szorulok bele, és a kabátom meg eleve vastag, abba beleférek!
-Szia anya elmentem, majd jövök!-kiáltottam, és már kint lettem volna, ha valaki nem fogja meg a kezem a kilincsen, és ránt vissza. Ajh, de késésben vagyok.. megint.
-Nem nem.. nem mész te sehova!-mondta szigorúan.
-De az előbb tettem említést arra, hogy a kávézóba megyek, Alexxhez.-beszéltem tagolva lassan, hátha akkor enged a döntésén.
-Nem, mert azt mondtam, mond le, és ne is számíts nagyon programra. Maximum, mikor bejössz velem az irodába tárgyalni az ügyvéddel. Míg te nyugodtan aludtál, én már kora reggel intézkedtem. Fel lettek jelentve!
-Hogy mit csináltál?-akadtam teljesen ki. Az oké, hogy kiborul, de basszus, mire jó ez, mit akar ezzel elérni?? A sajtó középpontja akar lenni, vagy mi?
-Jól hallottad, és bármennyire is szereted őket, ellenük fogsz tanúskodni a bíróságon, mert ebből az lesz!-mondta önelégülten. Jó oké.. kész. Anya sosem volt, egy fakalapos tuskó, aki képes bosszút esküdni, vagy hasonló, de most határozottan ezt érzem. Eddig mindig az engedékenyebb szülők közé tartozott, bár eddig mondjuk oka sem volt arra, hogy ne erősítse azt az oldalt. Sosem voltunk a tesómmal bénák, és ezért sok helyre ellettünk engedve. Talpraesettek vagyunk, ezt sokszor mondta. Most meg egy kéztörésből ekkora cirkuszt?!
  Mérgesen beviharoztam a nappaliba, a cipőmet levágtam a sarokba, levettem a kabátomat, behajítottam a szekrénybe, és felmentem.
-Nem igaz, mi értelme ennek az egésznek? Semmi! az égvilágon.. Mit fog ezzel elérni? A kedvenc együttesem gyűlölni fog, ami miatt bíróságra kell járniuk, én is utálni fogom magam, a sajtó főtémája leszünk, és ami a legrosszabb, elvagyok mindentől tiltva.. Hogy lehet ezt kibírni??! Mármint akiknek szigorúak a szülei azok hogy bírják?-zsörtölődtem félhangosan.
-Nesze egy macska, stresszoldóóó!-azzal a kezembe nyomott valami szőröset, a szobájából kijövet Lea.
-Neeeeem, ne sózd, rám csak mert te nem fogod figyelni, hogy le megy-e vagy nem! Nem leszek a macska felügyelőd!-mondtam hangosan.
-Oké, oké, csak ne ordíts, ha vigyázol rá míg vissza nem jövök, akkor kapsz, 3$-t. Na?
-Oké!-rántottam vállat, majd bementem a macskával a kezemben a szobámba. Még mindig tombolok! Legszívesebben ordítanék egy nagyot. Bár anya keveset mondott mindent elárult amit akartam.  De mielőtt elkezdek vele vitázni felhívom Alexx-et és bocsánatot kérek, hogy lóvá tettem.
-Hellóó, van egy kis gond..-szóltam a mobliba.
-Mi az?-kérdezte gyorsan.
-Háát.. anya balhézik, nem mehetek sehova, és ne mond, hogy próbáljam meggyőzni, nem tudom.. Próbáltam, de nem enged, a rosszabb, hogy tényleg feljelentette a srácokat!!! És engem is bele rángatott, azt szeretné, ha a kedvenceim ellen tanúskodnék, mert ő váltig állítja, hogy lesz bíróság, De így megutálnak! Ahh, miért van az, hogy a jóval jön egy rakat rossz is?!-siránkoztam a telefonba.
-Oké, figyelj.. A baj az, hogy én már itt vagyok a kávézóban, tök egyedül. Ehhez pedig nem tudok mit hozzáfűzni. Nem tudom, mit kéne tennünk de gondolkodok. Viszont ismerek, valakit aki segíthet ezzel kapcsolatban. Mármint megkérdezhetem a véleményét.. Híresség, és beszélőőőőő viszonyban is vagyunk!-lett a végére vidámabb a hangneme.
 -Adam?
-Yep! Felhívom, hátha..-hallgatott el egy darabig, aztán hatásszünet..- most lépett be, leteszem szia.
-De várj...-és jött a hang ami jelezte, a vonal megszakadt.. Hát ez cool.

*Alexx szemszöge*

-Hupsz, kicsit túl hamar nyomtam ki...Lehet, hogy még nem fejezte be...na mindegy..-futott át az agyamon miközben beleszürcsöltem a forró teámba.
-Szia Adam! -köszöntem a fiúnak,amikor odalépett a pulthoz.
-Hali! Te hogy-hogy itt?
-Bekivel taliztam volna, de mégsem tudott jönni. Amúgy pont jó, hogy összefutottunk, mert majd Beki nevében szeretnék kérdezni valamit. Öhmm, és te mi járatban vagy?-kanyarodtam vissza a témához.
-Ja, én csak egy kis magányra vágytam...megint..
-Azért, mint múltkor?-kezdtem "gyanakodni".
Csak egy bólintással válaszolt a kérdésemre.
-Akkor nem rendeződnek a dolgok?
-Nem igazán..még talán romlanak..
-Miért, mi történt?-úgy éreztem, mintha valamit elhallgatna.
-Semmi, csak megint összevesztünk...és kiraktak a hotelból.
-Micsoda?!De miért?Hova mész így?!-törtek ki belőlem a kérdések.
-Azt még nem tudom..-halkult el a hangja.Miközben az asztalra támaszkodott, valami kiesett a kabátja zsebéből.Lehajoltam, hogy felvegyem, de egy kicsit elcsodálkoztam... Egy levélnyi, valami fehér gyógyszer volt,nagy O betűkkel rajta. Mire megfogtam, gyorsan kikapta a kezemből és visszatömte a zsebébe.
-Az mi volt?-kérdeztem tőle szemrehányóbb hangon, mint ahogyan szerettem volna.
-Tökmindegy!-emelte fel a hangját.
-Nem,nem mindegy!Mi az?-már kicsit túl kíváncsian, és aggódva tettem fel a kérdést, és én is meglepődtem hangnememen. Mire kellene neki az?Most már egészen biztos voltam benne, hogy a nézeteltéréseken kívül valami más oka is van annak, hogy kirakták a hotelból a srácok.
-Semmi,oké?!Most inkább megyek...-ugrott fel a székről és idegesen indult el az ajtó felé.
Ekkor hirtelen beugrott az az este, mikor először találkoztam velük, és hazavittek. Amikor Adam bekapott valami tablettát...Tuti biztos, hogy most az esett ki a zsebéből!!A "hangulatnövelő"!Basszus..
-Köszönjük,viszlát!- vágtam oda 5 dollárt a pultra a pincérnő elé, és kirohantam a kávéházból.
Nem volt sok ember az utcán, hamar észrevettem őt és utána kiáltottam:
-ADAM GONTIER,MIT VETTÉL BE??-a hangomból sugárzó ingerültséget felváltotta a kétségbeesettség.
Állati hangosan ordítottam.De nem szándékosan....
-MIT SZEDSZ?- törtem ki újra.
-Az ég szerelmére, maradj már csendben!!!- sziszegte, miközben már felém tartott.
-Mi volt az??-kérdeztem egy fokkal nyugodtabban.
-Figyelj...menjünk már valami kevésbé forgalmas helyre....
-Jó, de elmondod?? -nem szálltam le a témáról.
-El, csak gyere.
Valami elhagyottabb parkba "vitt".Üres, kopott padok, vékony ösvények. Gyönyörű, fehér hó fedett mindent. Néma csendben sétáltunk körülbelül 2 perce..amíg egyszer csak le nem ült egy padra.
-Nos?- néztem rá kérdőn.
-Mit szeretnél tudni?-kerülgette a témát.
-Mi volt az a tabletta, ami kiesett a zsebedből?-tettem fel a komplett kérdést.
-Az....fájdalomcsillapító....OxyContin.-válaszolta.Hallottam már ezt a nevet valahol...
-És mire szeded?
-Hát...hogy "kikapcsoljam" a nyomást...és jobban érezzem magam..legalább egy kicsit.
-Drog, igaz?-kérdeztem lényegre törően.
-Az.
-Miért?
-Mert sok a nyomás. Sok a fájdalom. Túl sok.
-Mióta tart ez?-sokkoló érzés volt, hogy a sejtésem beigazolódott.
-Fél éve..nem tudom..
-Mennyit használsz?
-10-20 szem talán..mikor mennyit..
-Hetente?
-Naponta...-hajtotta le a fejét.
-Úr-Isten...-tagoltam el a szót ijedtemben. -Ki tud még róla?
-Naomi...és neki köszönhetően már a srácok is...
-Ezt hogy érted, hogy neki köszönhetően?Nem te mondtad el?
-Nem...megbíztam Naomiban és elárultam neki..de megzsarolt, hogy ha 1 hét alatt nem tudok leállni...elmondja Brad-éknek..
-Ezt nem gondolhatta komolyan??!!1 hét?!
-Én abba akarom hagyni!De nem bírom, egyszerűen nem megy!!Csalódást okozok mindenkinek!Mindent tönkretettem!És ez....-csuklott el a hangja,miközben arcát a kezébe temette.Mindkét keze remegett...
Hallottam a hangján, hogy nem bírja tovább. Tudtam, hogy már sír...
-Ss-sse-segítségre van szükségem...-nézett rám könnyes szemekkel.
-Összeomlott mindent körülöttem..-folytatta-az egész életem. Naomi szóba sem áll velem, a bandából kitettek. Egy rohadt,hajléktalan drogfüggő vagyok!!Semmi más!!Én tehetek mindenről!
Szörnyű volt látni, azt az elkeseredést, a haragot a szemében. És a legrosszabb az egészben az volt, hogy tudtam, mindezt a haragot saját maga iránt érzi. Egy elhagyatott padon ülünk, és mindent elárult nekem. Minden porcikám mozdult volna, hogy segítsek neki. De fogalmam sem volt, hogyan... Tudtam, hogy szüksége van valakire, aki meghallgatja. A legtöbb amit abban a percben tehettem,az volt, hogy átöleltem.
Nem valami nagy gesztus, de talán használt...Úgy tűnt, hogy kicsit könnyített a helyzeten..Már kezdett megnyugodni...
-Figyelj...és...ki fog segíteni? Mármint, csak ők tudnak róla?-kezdtem pozitívabb irányba terelni a dolgokat.
-Meg te...-egészített ki.
-Ha..hagyod, hogy segítsek...akkor segítek...
-Hagyom,persze.Köszönöm.Tényleg, hogy itt vagy és meghallgattál, hálás vagyok!
-Már hogy ne lennék, futottam volna el, vagy mi?!-próbáltam oldani a hangulatot.
Sikerrel jártam, mosolyt csaltam az arcára. A szemei vörösek voltak a sírástól, de mosolygott.
Az én szemembe is könny szökött, attól hogy így láttam őt...
-Na, de most ne a szomorúsággal foglalkozzunk! Azzal csak mélyebbre ásod magad, inkább gyere, építsünk hóembeeeert!-néztem a fiúra.
Elmosolyodott a hülyeségemen és elindultunk a közeli domb felé.
-Építsük oda, fel a dombra!-mutattam a "csúcsra".
-Legyen.-egyezett bele.
Ahogy másztunk felfelé, a fagyott hóban megcsúsztam, és fél úton elhasaltam és lecsúsztam a dombról.
-Basszus.-ezen csak nevetni tudtam.De ahogy láttam, Adam is. Úgy tűnt, hogy már oldódik a rosszkedve és kezdi elfelejteni a gondjait.
Mindketten felmarkoltunk egy hógolyónyi havat és elkezdtük görgetni. Adz gyorsabban haladt mint én...
Az én gömböm véletlenül elszabadult és legurult a dombról...ki a járdára.
-Jáájjisteneeemm- eredtem a hóemberünk leendő pocakja után.
Szerencsére nem vasalt ki senkit a hatalmas guruló golyó, de egy előnye azért volt a szerencsétlenségemnek: Különösebb erőfeszítés nélkül sikerült rövid idő alatt sokkal nagyobbra csinálni.
A domb alacsonyabb részén felszenvedtem a gömböt a tetőre.
-Tegyük össze!-tört ki belőlem a kisgyerek.
Még jó, hogy volt velem egy erős férfi(<-- a lehető legjobb), aki könnyedén felpakolta a művünk darabjait egymásra. Miután teljesen elkészültünk, elégedetten vágtam le magam a földre, majd a fiú is.
-Micsoda "gonosz játékokat" űz velünk az élet...-gondoltam magamban.

9. More Than This

 Ezt a részt  most ketten hoztuk össze kezdődik az én szemszögemmel, aztán majd lesz Alexx-é is!! Jó szórakozást!
Alexx & Beki


Már vagy 20 perc telt el mióta Alexx anyuja bevitt a röntgenhez. Most épp arra várunk, hogy behívjon, és elmondja, hogy mi van a kezemmel.
-Anya ne csináld már, csak a jobb kezem, lehet nincs is eltörve, az  egész a tömeg miatt volt!!-utaltam itt arra, hogy mióta ide értük, egy folytában azt mondogatja, hogy "én mondhatom hogy vigyázzanak!!" meg " Beperelem őket, amiatt, hogy a rajongóik eltaposták a lányomat!" meg hasonlók.. Anyáskodik oké, de ezt eddig sose tette "ennyire".
-Öm.. gyertek be!-szólt halkan Alexx anyuja, egy fehér köpenybe burkolózva.
-Na, mivan vele? -faggatózott anya.
-Hát ami azt illeti, valaki nagyon-nagy darab eshetett vagy léphetett rá, mivel, igen, sajnos eltört, de eléggé zúzódott is. Gyertek menjünk át a gipszelőbe.-mondta olyan igazi orvososan, és átvezetett egy másik nagy fehér ajtós szobába.
-Hát ez remek, látom tudsz te vigyázni magadra.. A jobb kezed mi?-mérgelődött anya.. az igazat megvallva az elejétől éreztem már, hogy eltört.-Még jó, hogy balkezes vagy!-tört ki megint.
-Anya nyugi már ez csak egy törés, nincs semmi! És higgadj le jó? Stressz ki, nyugi be. -mosolyogtam rá.
-Persze, persze.. -morgott az orra alatt.
-Anyaa, és mennyi ideig lesz gipsze Bekinek?-nézett Alexx az anyujára.
-Mivel rendes gipsz kell, mert az alkarja törött el, ezért 6 hét.. És majd még pár lesz ahogy az ízületeit majd hozzászoktatja, hogy ott újra mozgathatja. Például ha felemeli most a kezét az nagyon fájna.. Ne próbáld ki!!-nézett hirtelen rám, mert látta, hogy elgondolkodtam. Eközben már rég a gipszelőben ácsorogtunk, így én felugrottam hosszú magasított ágyra, mint egy igazi beteg. Nekem nem volt rossz kedvem. Annak ellenére, hogy gipszet kapok, életem legjobb napján vagyok túl!
-Rebeka, ezt nem veled fogom megbeszélni, és ellent mondást nem tűrők.. de én komolyan feljelentem őket. Már beszéltem a stadion vezetőjével, és e-mailen átküldte már a menedzserüknek a számát. Most fogom felhívni, de kérlek ne nehezítsd meg az egészet azzal, hogy ellent mondasz nekem. Én ezt végig szeretném csinálni, tudom szerinted "csak"-tet macska kaparást a levegőbe-egy kéz törés, de lehetett volna több is..
-De nem lett!!!-csattantam fel.
-De lehetett volna..
-Jaaj kérlek, ne csináld már ezt.. ez annyira..
-Annyira mi?-faggatott kíváncsian.
-Ciki!! Minek a felhajtást? Nem lett semmi.-hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
-Nem érdekel, menjünk haza.. köszi a segítséget. -intett Alexxék felé, majd kitolt az ajtón, és egészen a kocsiig vitt. De jó lesz otthon. Valahogy le kell erről őt beszélnem. Csak egy kéz törés.. nem jelent semmit. Nem kell beperelni senkit. Áhh.. Úristen, már majdnem éjfél.. Nagyon fáradt vagyok. És még ezt az utat csöndben kell végigszenvednem.. Ha megszólalnék, akkor aláírnám a halálomat.

Alexx szemszöge

Beki anyukája elég ideges volt...de meg is értem, hisz ilyenek az anyukák. Azért remélem lenyugszanak a kedélyek és nem lesz nagy perpatvar. A szerencsétlen végkifejlettől eltekintve, nagyon király volt a koncert. Én nem ismertem minden számukat, de élveztem. Aranyosak, bolondosak, jó zenével, mi kell még?!
Azért akkor nagyon röhögtem, mikor Bi egy alattunk álló pasi fejére ejtette a táblát..
Sajnálom, hogy Bekinek egy törött kézbe került élete legjobb estéje..szegény..pont a jobb keze, így még a sulit sem ússza meg.
De kétségkívül mindketten egy újabb felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak.
-----------------------Vissza a jelenbe--------------------------
Anya éjszakás volt a munkahelyén, úgyhogy én hazabuszoztam, addig is volt időm gondolkodni.
Egy röpke fél óra lehet az út, nem lakunk messze. Már egészen sötét volt az utcákon 9 óra magasságában, télen korán sötétedik. Csak ültem, a lábamat felrakva néztem ki az ablakon.
Az utcákon siető emberek, nagy kocsisorok, mindenki rohan haza a munkából. Vagy épp a munkába, ki tudja... A nagy elmélkedésben észre sem vettem, hogy már a végállomás következik, avagy mindjárt hazaérek.
Az állomás 2 percre van a házunktól... Leszálltam a buszról és elindultam a házunk irányába. Egy ideig kisebb tömeg volt körülöttem, mindenki abba az irányba ment amerre én. Mire elértem a zebrához, már csak én maradtam. Azon gondolkodtam, hogy még ki kéne tárgyalnunk az egész mai napot B-vel.. De mikor?
Mondjuk holnap!-beszéltem meg magammal. Eközben már beléptem az ajtón:
-Helóóóó!-ordítottam el magam.
Semmi válasz.Na, biztos már mindenki húzza a lóbőrt...-mondtam magamban.
Benyitottam nagyimhoz, ahol már a tv sem ment. Tehát alszik.
Apához be sem kellett nyitnom, már az előszobában hallottam a horkolását.
Nem csoda, hogy nem ébrednek fel az ordításra sem..
-Akkor innentől stratégiaváltás-mondtam félhangosan és lábujjhegyen bementem a szobámba.
Gyorsan bevágtam a ruhákat a fotelomba és lezuhanyoztam.Fáradt voltam, de még egy valamit el akartam követni.
-Háh, felhívom Bekit!-jutott eszembe.
-Hallóóóó, de rég beszéltünk!-kurjantottam, mikor felvette a telefont.
-Hehe, jaa, mizu?-röhögött bele.
-Áh, semmi most értem haza. Veled?Fáj a karod, te csonka?
-Persze hogy fáj, te gyökér, eltört!!-nevettünk mindketten. Ilyen egy szokásos beszélgetés nálunk.
-Azért nem halsz meg, nem?-kérdeztem kissé gúnyosan.
-Nem, dehogy, még élek!
-Élsz annyira, hogy legyen kedved holnap lemenni a kávéházba kitárgyalni a mai napot? Meg csak úgy.-humorizáltam.
-Aha, de azt nem tudom, hogy elengednek-e...anya már alszik.De biztos elenged, hisz mindig elenged.
-Á, nembaj azt én sem tudom, már alszik itt is mindenki..Majd holnap megkérdezem.-válaszoltam.
-Még írok SMS-t vagy valami, hogy mi lesz akkor..Viszont szerintem lerakom, mert már lassan kidőlök..páá!-köszöntem el.
-Páá, "jóccakát"!-jött a válasz, majd letettem.
Szerintem fél perc sem kellet,és már mély álomba szenderültem...

8. I Wish...

Beki volnék, és jövök egy kis extra dózissal!!!! a kövi részt is én írom.. bár mondanám inkább ennek a résznek a folytatásának.. NA mindegy ONE DIRECIOTNRE FEL!!!!!! ;) :''')

Bekii :D XoX

Vááááo. 3 nap eltelt.. Ezalatt összegzem mi történt:

• Alexx olyan jóban lett Adammel, hogy facen csetelnek már.. ő az amolyan lelki társa.. tök durva.
• Alexx tudja a karácsonyi ajándékom.. nemér!
• Ééés ma én is megtudom! Yepp!!

Mindekiii megkapta már, csak én ülök itt még mindig, mert anya utolsónak hagyta az enyémet, mert szerinte odáig leszek.. Tudom, hogy 1D-s és tudom,hogy drága volt.. Mi lehet az? Pulcsi? vagy 1D doboooz? mindenre felkészültem, nem lehet meglepni!!
-Bekaa, remélem örülni fogsz!!-nyomott a kezembe egy 1D-s zenélő képeslapot. Őszintén szólva, ő izgatottabb volt, mint én. Egy képes lap.. Kinyitottam, és zenélni kezdett. Anya macska kaparással írt bele valamit:

"Remélem nagyon fogsz örülni neki, és azt is remélem kapok érte legalább egy puszit.. Ha nem érted akkor csak fordítsd meg a kártyát. Sok puszi, Anyu"

-Hát jó!-mondtam ki röviden, és megfordítottam a kártyát. Nem.. nem, az lehetetlen.. kizárt dolog! Vagy mégis? Igeeen!! -Egy jegy?! A holnapi koncertre??! De hát az a városban lesz! Itt Doncasterben!! De hogyan?-kérdeztem izgatottságomban egy csomót. Lassan elkezdtem kiszedni a jegyet a celux alól. Sikerrel jártam, mivel a jegy már a kezemben volt. Ez hihetetlen, azt hiszem álmodom.- Köszönöööööööm!-ugrottam anyához, és ezer, meg ezer puszival árasztottam el.
-És még valami.. bár szívesen mennék veled, és nézném én is, de gondoltam Alexx-el jobban éreznéd magad.. Így a szülei adtak bele pénzt, és vele mész. Este 6-kor kezdődik, és 2 órás. Kocsival viszlek, és kocsival hozlak majd titeket. Nem, ne kérdezd mennyi volt, nem fogom elmondani.. Amúgy egész jó helyre szól. Jobb oldalról láthatjátok majd a színpadot, és fent lesztek, nem lent. Bár a kijárat messze lesz, ezért is vigyázzatok majd magatokra, jóó?-kötötte az orromra a nyilvánvalót. Azért megígértem neki, aztán felrohantam a szobámba. Kötelező dolgom végülis nincs már több.. És a szervezetem is kezd lenyugodni, annak ellenére, hogy fél órája csak ezt a 1D jegyet szorongatom a SAJÁT KEZEMBEN!! Bár lehet az nem fél óra.. ugyanis azóta, mióta megkaptam nem tévesztem szem elől(kivéve mikor lezuhanyoztam), lezavartam egy hoszúúúú beszélgetést a holnapról Alexx-el, készítettem kartonból egy táblát amit holnap lóbálhatunk majd, és meg is fürödtem már. Nem, kizárt, hogy fél óra. Hamar elnyomott az álom.. Leginkább amiatt, mert ezer féle képpen képzeltem el a holnapot. Végre valóra válik az egyik álmom.. Bár személyesen nem is találkozok velük, ott leszek a koncerten, és élőben hallgathatom a hangjukat.. Nemrég jelent meg a TMH.. És ez a turné "kezdete".. remélem arról is fognak énekelni majd. Egyszerűen.. imádom a hangjukat!!
***

-Rebekaaaa!!!! Gyere már az istenért, meddig fogod még felvenni azt a cipőőt?? Hány lábad van? 6???
-Anya neki miért kell jönnie???-mutogattam a húgomra. Ő jönni akar, bár nem értem mi értelme a kocsiban ülni velünk, amíg anya kirak minket, aztán megy haza!
-A tesód, hagyjad már..-súgta Alexx.
-A tesóm, de letagadnám..-mondtam kicsit idegesen.
-Te mondtad nem én!-Alexx.
-Mert jönni akarok! Na kész vagy, vagy nem? Jaaa nem vettél alá zoknit? Anya várhatunk még fél órát!-gúnyolódott Lea.
-Fogd be!-förmedtem rá, és elindultunk a kocsi felé. Furcsa, hogy 25-e van, és mégis van koncert. Tegnap volt Louis szülinapja. Ez is áll a kezemben levő táblán: "HB4 YOU!!!!" alatta pedig "I love 1D.. and foood!". Betömörültünk a kocsiba, és villámgyorsan kezdtünk a belvárosba menni. A hó minden fán világított, és izzók lógtak mindenhol. Ettől még jobb kedvem lett, pedig eleve nem volt semmi. EZ a legnagyobb karácsonyi ajándék amit valaha kaptam. Még mindig képtelen vagyok elhinni..
     Kívánni sem tudnék szebb, vagy jobb karácsonyi ajándékot..Sőt nem is akarnék. :) De hátha kiszúrnak majd a tömegben! A remény azért mindig bennem él.. Hátha kaphatok egy mosolyt, vagy csak egy pillanatnyi figyelmet. Minden vágyam, hogy egyszer megölelhessem őket, és elmondhassam, hogy miért is szeretem a bandát. De nem hiszem, hogy valaha megfog történni. Viszont, azt sem hittem, hogy valaha eljutok egy koncertre.. szóval, bármi megtörténhet! :)
-Itt is vagyunk, csak vigyázzatok magatokra, én nem tudok kiszállni nagyon tolonganak, de tényleg óvatosak legyetek, puszi!-azzal a tesóm be is csapta előttünk a kocsi ajtaját, és már el is tűntek.
-Fura..-mondta Alexx.
-Felettébb..na mindegy!-fordítottam hátat az útnak, és a hatalmas stadionra néztem.-Menjünk be!-és elindult a nagy tolakodás lökdösődés. De megérte, mert 40 perc múlva. igen 40 PERC múlva már a helyünkön álltunk. Páholynak mondanám a helyünket. Félig felülről láttuk a színpadot, és előttünk volt egy korlát, így senki sem állt elénk, hogy ne tudjunk látni.
-Mennyi még kezdésig?-kérdeztem izgatottan.
-Uh.. hát.. 5 perc.-válaszolt Alexx lélegzet visszafojtva.
 "Életemben először 1D koncerten.. a világon a legjobb dolog,ami valaha történt velem..Mondjuk ott van még a fagyi torta is.. :DD"  írtam ki gyorsan Twittere. Nem sok követőm van, de azért az a kevés is mind Directioner. Felnéztem, és pont időben. A fények játszadozni kezdtek, és felcsendült a bemutató film eleje. Aztán pár perccel később a füstgépek is beindultak, és hirtelen öt fekete alak tűnt fel. Bemutatkoztak, (bár minek?) Megköszönték, hogy itt vagyunk, és elkezdtek zenélni. Életem Legjobb estéje volt!! Volt a kedvencem is az új albumról..Summer love, és persze a kihagyhatatlan What Makes You Beautiful is felcsendült.. Istenem, annyira mesés volt. De a csúúúcs az volt, mikor a Twitter kérdések jöttek, és Niall kiszúrta a táblát a kezemben.. Persze amint ezt észrevettem, annál hevesebben lóbáltam, és majdnem leestem a korlát mögül. Viszont Niall odament Louis-hoz, valamit súgott neki, és felénk bökött. Louis ránk nézett, és elvigyorodott!!! Az én táblám láttán!! Valami vidámság futott át rajtam, de a hirtelen jött boldogságtól, az alattunk álló fejére ejtettem a táblát.. Ő persze nem fogadta vidáman, és elkezdett ököl rázva felém mutogatni.. Komolyan megijedtem tőle. De szerintem olyan magasra emelte a kezét, hogy a színpadról is látszódott, mert 2 srác ott fent, jól szórakozott rajtam.. Én kevésbé, mert elég rondákat ordibált, és fura fejet vághattam. Viszont még valami megtörtént amiről csak álmodtam!!! ÉSZREVETTEK!!!
   A koncert véget ért, és mindenki elkezdett kifelé tolongani, a két hatalmas inkább már kapuk mint ajtók irányába. Mi is. Engem a tömeg hirtelen magával ragadott, Alexx pedig elkerült mellőlem. Hallottam, hogy halkan szólongat, majd megtorpantam, és megfordultam. Egyre kevesebb volt a levegő, mindenki a hamarabbi kijutásért harcolt. Én a nyakamat nyújtogatva próbáltam a piros fullcapes barátnőm kiszúrni, de sehogy sem sikerült. Hirtelen nekilöktek a korlátnak, és azt hittem megfulladok, annyira összenyomtak. Valaki rátett egy lapáttal, és elkiáltotta magát, hogy biztos a stadion előtt osztanak autogramot.. na így még jobban összenyomtak. Más helyzetben bepörögtem volna, de így, hogy levegőt nem kapok.. Hirtelen fontosabb lett egy életfeltétel, mint az, hogy valakit próbáltam keresni a tömegben. Egyre jobban nyomtak össze, már szédültem. Hirtelen jött egy lyuk a tömegben, és levegőhöz jutottam, de a lábaim remegtek, ezért lecsúsztam a korlát mentén a földre. Hiba volt. Mikor az ember azt hiszi, hogy nincs több ember, akkor megint jön egy rakattal. Behúztam a lábaim magam alá, és fohászkodtam, hogy ne lépjenek rám. Próbáltam felállni. Már majdnem sikerrel is jártam, mikor valaki vagy alám került vagy fölém.. Nem emlékszem, ugyanis a következő, az az hogy a földön ülök.. Megint. És iszonyatosan sajog a jobb kezem. A kezemet forgatni kezdtem, de minden alkalommal jobban fájt. A barna dzseki félémen lábnyomok voltak. Biztos rám léptek. Hirtelen Alexx került elém, rángatni kezdett.
-Gyere kelj már fel, szerinted én meddig állom a sarat?! Mindjárt elsodornak megint... Ezek nagyon fanatikusak.-aggodalmaskodott.
-Nem megy.
-De gyere már!-kapta el a jobb kezem, és rángatni kezdett fel.
-Áááááá, engedd el!!-kiáltottam rá, és abban a minutumban esett vissza a kezem az ölembe. Szerencsére az emberek kikoptak már mellőlünk, még páran szállingóztak. Felkeltem valahogy, és elindultunk a Kijárat felé.
-Akkor a következő utunk hova vezet?-kérdezte tőlem Alexx aki egy folytában a jobb kezemet szuggerálta.. Mintha attól kevésbé fájna.
-A kórházba.. -mondtam lemondóan.
-Anyához, a röntgenhez? Biztos?
-Azt hiszem igen.

7.Someone Who Cares

Sziasztok Skacok! :)
Alexx volnék,jelentkezem a következő résszel,ahol már "valaki törődik".Kettő valaki ;)
Ahogy Bekii is írta,a TDG-s részeket én nyújtom,mint a rétest.Kész kisregényt írok belőle... :D
Remélem tetszik majd nektek,és olvassátok a blogunkat! :)
Ja,és szerintem már csak 1-2 rész,és becsatlakozik az 1D is,hogy végre Bekii is kiélhesse vágyait.
Gondolom szegény már halálra unja.. xD
Üdv.:<Alexx>

                       Valahogy így fest Adam a jégen :D Itt perpillanat jéghokizott,de ilyesmi lehet :D
------------------------------------------------------------------------------------------------------
-Figyelj....-kezdtem bele gyorsan a mondatomba,csak nem tudtam,hogyan folytassam.Ezzel az ötlettel felcsigázott,hogy össze kéne futni velük...
-Fúúúú,nem tudom...És mi lenne ha..nyomozgatnék egy kicsit,és kideríteném,hogy hol lesznek mostanában,a pihenőjük alatt?-vártam Beki reakcióját.
-Szerintem jó ötlet!-válaszolta.
-Nem fogom ennyiben hagyni ezt még.Aggódom miatta...még csak most találkoztam vele,és már féltem..ez normális?!-gondolkodtam hangosan.
-Ömmm,hát rajongásilag már ismered...szóval csak kicsit nem normális..-nevetett B. és tovább siklottunk a jégen.
-Jajj,amúgy tegnap jobban lettél?-érdeklődtem.
-Aha,csak az a vihar...tudod,mindig kikészít.-kuncogott Beka.
-Na,és még mi volt,mit csináltatok?-tette fel kérdéseit egy levegővel,miközben megálltunk a jégpálya "bejárata" mellett.
-Ja,nagyon jó volt.A backstage-ben ültünk a show előtt,utána meg hazavittek.Olyan hihetetlen nekem ez az egész!!Ahhhw!De tényleg,hogy az egész banda,és Adam ott volt,annyira elképesztő ember és olyan aranyos!Majdnem elá...-hagytam félbe a mondatomat,amikor megláttam Beki furcsa arckifejezését.Meglepettséget láttam rajta,egy mosoly kíséretében.
-Mi az?-néztem rá értetlenül.
-Hát...őőőő...fordulj meg!-mutogatott a hátam mögé.
Megfordultam,és nekiestem az előttem állónak,akiről akkor még nem tudtam,hogy ki is...
Az idegen megfogott,nehogy elvágódjak.
-Jajj,bocsánat!-mondtam gyorsan.
Amikor észrevettem hogy ki az,az arcom egy szempillantás alatt váltott paradicsomvörösre.Adam volt.Mosolyogva állt előttem,egy szakadt farmerban,sapiban,és egy szürke kabátban.Korcsolyában majdnem 2 fejjel magasabb volt nálam...
-Szia Alexx,és semmi baj.-nézett rám barátságosan.
-Szia Adz!-köszöntünk egyszerre Bekivel.
Közben kezemmel a pálya felé intettem,a többiek tudtára adva,hogy menjünk pár kört.
-Basszus,mennyit hallott abból,amit mondtam??-súgtam oda a kérdésemet a barátnőmnek.
-Pont eleget!-válaszolt Adam a hátunk mögül.
-Istenem,ilyen jó a füled?Amúgy a többiek is jöttek?-nevettem el magam.
- Nem,most egyedül vagyok...-váltott a hangja kissé szomorkásba.
-Valami baj van a bandával?-kérdeztem halkabban.
-Á,nem csak..tényleg nem akarom kiadni.Gyorsan terjedne...
-Azt elhiheted,hogy nem fogjuk senkinek elmondani!-mondtam.
-Igen,bízhatsz bennünk!-tette hozzá B.
Nem volt nagy tömeg a pályán,úgyhogy könnyedén róttuk a köröket.
Közben szállingózott a hó,már kezdett sötétedni,imádtam.
-Nem tudom igazából...kezdte bizonytalanul Adz.-Mostanában nem mindig jövünk ki olyan felhőtlenül a turné alatt...Olyan mintha...kezdenének megmutatkozni mindenkinek az árnyoldalai.Mintha nem is egy lenne a célunk a zenével...
-Neked mi a célod vele?-kérdezte Beka,és felült a korlátra,majd Adam és én is követtük.
-Az,hogy az emberekért csináljam.A rajongókért,szívből.De nekik ez szinte nem is számít...-szomorodott el a fiú.
-Csak a pénz?-kérdeztem halkan.
Adam csak bólintott.
-De biztos meg tudjátok oldani,nem?-folytatta a barátnőm.
-Én is ebben reménykedem...de annyira különbözik a véleményünk..nekik tényleg nem is fontos ez..
-De tegnap...a koncerten,a backstage-ben,az úton,annyira jól megvoltatok.Hogy-hogy?-néztem rá.
-Igen...a rajongók és mindenki más előtt is próbáljuk mutatni,hogy milyen jól megvagyunk...Meg hát barátok vagyunk azért,csak ha a céljainkra terelődik a szó...de hosszútávon....-nézett fel az égre.
-És...mi lesz így veletek?A bandával?A barátsággal?-kezdtem egyre jobban aggódni.
-Úgy érzem,hogy a vége felé robog mindkettő...Nagyon sokat veszekedtünk a turnén is...
-Istenem....sajnálom.-simítottam végig a fiú hátán.
-Sajnálom..-mondta B. is.
-Most is ezért vagy itt?-kezdett összeállni a kép.
-Igen..-sóhajtott.
-Nagyon reméljük,hogy rendbe jön minden,és jól lesztek!-mondta Beki.
-Én is...rendesek vagytok,hogy meghallgattatok.Tényleg jó,hogy van valaki aki törődik,biztos jó barátok vagytok mindketten.-karolt át minket,egy halvány mosollyal az arcán.