Heló!
Borzalmas bűntudatom van amiért ennyire szörnyen sokára fejeztem be a részt...Rettentően sajnálom, egyszerűen nagyon eltávolodtam a sztoritól, nem tudtam egy betűt sem írni hozzá. Mostmár igyekszem nem 3 havonta hozni a részeket, amik rám vannak bízva.
Üdv,
Alexx ^^
-----------------------------------------------------------------
*Alexx szemszöge*
-A picsába már! Így vérzik?!-suttogtam idegesen, nehogy anyám meghalljon. Még csak az hiányzik, hogy berontson és Bekit itt találja. Ki is nyírna, az tuti.
-Hallod...valahova mennünk kell, itt nem maradhatunk! Lehülyézel ha azt mondom, hogy másszunk ki az erkélyemen?-vetettem fel, felkészülve a legrosszabb reakcióra.
-Normál esetben lehülyéznélek, de most nem. Nekem sincs jobb ötletem, úgyhogy egy próbát megér.-érkezett a válasz.
Háh, jobb hozzáállás mint gondoltam.
-Nem magas ez a szar, még jó hogy a földszinten lakunk! Adj hálát a jó Istennek, hogy nem a 4.-ről kell kimásznunk...-lehetne gázabb is a helyzet.
-Szerintem menj előbb te, azt könnyebb kimagyarázni hogy én mit csinálok az erkélyen, mint azt hogy TE mit keresel itt...-futott át az agyamon.
-Látod, ez marhára igaz!-nevette el magát B. és felmászott a korlátra, és leereszkedett. Ott lógott, kapaszkodott a rozsdás korláton, én meg majd megpukkadtam a röhögéstől. Jajjgatva himbálódzott az erkélyem széléről, fél méter választotta el a földtől.
-Ugorj már bazdmeg!- fojtottam vissza a nevetést.
-Te barom tudod milyen szar félkézzel kapaszkodni?-nézett rám, én meg ott röhögtem.
-Minek törted el a másikat?- kérdeztem kapásból.
-Mert unatkoztam, bazdmeg!! Mégis miért?- forgatta a szemét, majd maga alá nézett és végül vissza rám- Most vagy soha!!-kiáltotta, és leugrott. Nem mintha az a félméter olyan sok lett volna.
-Ha anyámék meghallanak, akkor te szívsz!-válaszoltam, mert ez a "most vagy soha" kiáltás kicsit hangos volt.
-Jó, figy', most haza megyek, kimagyarázok valamit, aztán beszélünk. Majd megírom mit mondtam, ha esetleg belekeverlek. -nevetett kínosabban, mint ahogy szerintem tervezte, és elszaladt az egyik irányba. Én meg álltam kint, és élveztem a reggeli csípős levegőt. A kezemen ékeskedő kötés viszont egyre nagyobb foltban volt piros. Az istenit, ez kurva gáz! Nagyban agyaltam, miért vérezhet ez ennyire, mikor Beki futott vissza, és csak ennyit közölt velem: " Rossz irány!" és futott tovább a másikba. Ez hülye. Röhögés közben csuktam be az ablakot, és a vér is megfagyott bennem mikor anya állt mellettem. Mikor jött be?
-Szia kislányom!-köszönt csípőre tett kézzel, olyan gyanakvóan. Na most mi a szart csináljak?! Hogyan kezdjek hozzá...:mintha tudna mindent vagy mintha semmit?
-Reggelt!-néztem rá tök természetesen.
-Mit csinálsz te itt?-kérdezte.
-Itt állok az erkélyemen..nézelődök.
-Miért?
-Öhm...nem is tudom, mert erre való az erkély?!-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Ilyen korán, te ébren vagy? Máskor meg délig alszol..-folytatta a gyanakvást.
-Nem tudtam aludni, aztán kijöttem levegőzni. És te hogy-hogy ilyenkor fent vagy?-terelgettem lassan a témát.
-Áh, alig aludtam az éjjel, apád úgy horkolt...
-Megbökdösted? Nem hagyta abba sehogy?-kérdezgettem.
-Nem, szerintem egy ágyút is elsüthetnének mellette ha alszik, azt sem hallaná meg. Na megyek, mert lefőtt a kávé!-és ezzel elindult befelé.
Háháá, sikeres témaelterelési hadművelet!
Fuh, de örülök, hogy ezt kimagyaráztam. Éppen lehuppantam az ágyamra, amikor megzavartak.
-Aleeeeeeeexx?-hallottam egy kiáltást kintről.
-Mivaaaaaan?-kiáltottam vissza.
-Gyere egy kicsit!
-Miért van nekem rossz előérzetem?!-gondoltam magamban miközben becsuktam az ablakot és mentem a konyhába anyámhoz.
-Gyere, beszélgessünk!-ült le muterom a székre.
-Möhm...miről?!-néztem rá értetlenül.
-Mi történt pontosan ezzel az Adam fiúval?
-Összecsaptak a hullámok a feje felett, kivágták a bandájából, ott hagyta a barátnője is. Egyedül maradt a drogproblémáival és...túladagolta magát.
-És miért vagy vele?
-Mert szeretem, mint embert. Felnézek rá, és most szüksége van valakire, mert nincs senkije.
-De hisz drogos!!-csattant fel anyám.
-És akkor mi van?! Mindenki hibázik az életben, az ő hibája ez! Nem hagyhatom egyedül és nem is fogom!-fakadtam ki.
-Amúgy sem ez határozza meg, hogy milyen ember vagy! Nem direkt lett függő!-tettem hozzá.
-Nem akarom, hogy vele legyél!-szögezte le.
-Miért? Mert van valaki, aki mellett jól érzem magam?! Mert kivételesen én is boldog vagyok?!
-Nagyon rossz hatással van rád!
-Na jó, szerintem akadjunk le erről a témáról! Akkor sem fogom cserben hagyni! Na mentem!-indultam a szobámba a bőrdzsekimért.
-Mégis hová mész?
-Bekiékhez, majd jövök!-mondtam és már nyitottam is a bejárati ajtót.
Lesiettem a lépcsőn és a bajtársamék háza felé vettem az irányt. Eközben tárcsáztam B. számát, hogy ne érje váratlanul ha betoppanok.
-Haaallloooood...ugye otthon vagy?-kezdtem.
-Ja, de a lehető legrosszabbkor hívsz! B@szki olyan hangosan csörgött a telefon, hogy a holtak is felébrednek!
-Bocsesz! Na, be tudok ugrani hozzátok? Itthon áll a bál, úgyhogy inkább leléptem.
-Fuh, mondanám, hogy gyere, de nem mondom. Itt is háborús helyzet van. Mi lenne, ha inkább taliznánk valahol és mászkálnánk valamerre?
-Ah, nekem mindegy. 10 perc múlva a megállóban?-vetettem fel a hirtelen jött ötletet.
-Ott tali, cső!-majd letette.
2014. február 4., kedd
2013. november 20., szerda
16. Right Now
*Alexx szemszöge*
Engem a 4. férfi kísért be a recepcióig. Ott egy kedves nővér átvezetett engem a sebészeti osztályra, ahol szólt hogy hamarabb bejuthassak. Egy kis protekció, de jó nekem.
Eszembe jutott Beki, hogy írok neki...A telefonomat megpróbáltam nagy nehezen előhalászni a zsebemből. Tényleg nehezen, állatira fájt a kezem az üvegszilánkoktól. Ugyan kaptam rá egy laza kötést, hogy ne vérezzek össze mindent, de attól a fájdalom nem múlt el. Azt már mondták a recepciónál, hogy anya éppen dolgozik és tud róla, hogy itt vagyok. Azt mondták, hogy amint tud, jön. Az intenzíven nagy a fennforgás, a betegek nagy részét oda viszik. Adamet is oda vitték.
Várjunk csak! Akkor lehet, hogy...pont anyáékhoz került?
Az csak jó, ott tutira jó kezekben van.
Írtam egy SMS-t Bekinek..nem akartam most felhívni, de mindenképp tudtára akartam adni. A kezem remegett, alig tudtam pötyögni a mobilomon. Az aggodalom és a félelem eluralkodott rajtam, na meg a vérveszteség..Nem sok, de mégis számít.. Végezetül elküldtem az üzenetet a barátnőmnek:
"Nagy baj van.. Azthiszem.."
-Alexx
*Beki szemszöge*
Engem a 4. férfi kísért be a recepcióig. Ott egy kedves nővér átvezetett engem a sebészeti osztályra, ahol szólt hogy hamarabb bejuthassak. Egy kis protekció, de jó nekem.
Eszembe jutott Beki, hogy írok neki...A telefonomat megpróbáltam nagy nehezen előhalászni a zsebemből. Tényleg nehezen, állatira fájt a kezem az üvegszilánkoktól. Ugyan kaptam rá egy laza kötést, hogy ne vérezzek össze mindent, de attól a fájdalom nem múlt el. Azt már mondták a recepciónál, hogy anya éppen dolgozik és tud róla, hogy itt vagyok. Azt mondták, hogy amint tud, jön. Az intenzíven nagy a fennforgás, a betegek nagy részét oda viszik. Adamet is oda vitték.
Várjunk csak! Akkor lehet, hogy...pont anyáékhoz került?
Az csak jó, ott tutira jó kezekben van.
Írtam egy SMS-t Bekinek..nem akartam most felhívni, de mindenképp tudtára akartam adni. A kezem remegett, alig tudtam pötyögni a mobilomon. Az aggodalom és a félelem eluralkodott rajtam, na meg a vérveszteség..Nem sok, de mégis számít.. Végezetül elküldtem az üzenetet a barátnőmnek:
"Nagy baj van.. Azthiszem.."
-Alexx
*Beki szemszöge*
Hogy miből robban ki egy veszekedés, fogalmam sincs, de
naponta kapok belőle. Nézet eltérések, vélemény kinyilvánítás stb. Lehetne
normálisan is megbeszélni.. De nem
nekünk. Mindig van valami. Hol pakoljak el, hol csak valami hülyeség, hol pedig
a folyamatos viszály..a One Direction. Talán én unom a legjobban már ezt a
témát. Pedig őket nem..Csak a veszekedést. Nem, megint elértem, hogy a boltba
sem mehetek el egyedül. Elegem van! Miért én? Leah? Vele mi van??? Ő sosem? Nekem
a kezem is elvan törve!!!
Mindenki szokott a
szüleivel veszekedni. Ki sokat, ki keveset. Azt hiszem én az előbbihez
tartozom. Mindig van valami, és azt hiszem most jött el az a pont, hogy úgy
érzem.. Levegőre van szükségem!! Csak kell, mert különben belefulladok a
szócsaták tömkelegébe. Megint mi a baj velem? „Miért kellett velük beszélned?!”-jött
a mostani veszekedés fő témája. Mert csak!
Már egy ideje itthon voltunk, ráadásul Alexx meg az ő SMS-e.. De nekünk veszekedni kell.. Arrrgh! Idegesen csaptam be
a szobám ajtaját, és vágódtam le az ágyra. Tényleg betelt a pohár. Mért velem kell ordítani, és miért én tehetek folyton mindenről?!
-Miért én vagyok az a kibaszott "hibás"??!-ordítottam le, miközben éreztem, hogy lassan elkezdek könnyezni. A szomorú dolgoknál nagyon ritka, hogy sírnék, viszont, ha kiakadok, akkor dühömben annál inkább.
-Ne várd meg, hogy felmenjek, gyere le azonnal, és mond a szemembe, hogy mi a bajod! És EMBERIEN!- kiáltott fel anya, majd mikor kinéztem az ajtómon, hogy rálássak a lépcsőre, láttam, hogy igenis komolyan gondolja. Ott állt lent, szikrákat szóró szemmel.
-Minek menjek le? Így is hallod, nem?-kérdeztem az ajtómból, és éreztem, hogy az arcom forrósodik, ami azt jelenti, hogy vörösödök. A fülem zúgott, és utálom ezt! Utálok dühömben sírni, de nem tudom koordinálni. A könnyeim potyogtak, éreztem, ahogy elindulnak az arcomon lefelé, és szorgalmasan törölgettem őket..
-Gyere, mert azt mondtam! MOST!-kiáltotta idegesen, majd feldobta a konyharuhát amit a kezében tartott. El akart találni, de a lépcső túl magas, nem tud idáig feldobni. Az anyag leesett még a lábam előtt, én pedig lassan elindultam lefelé. Útközben felkaptam a ruhát is.
-Jó!! Elegem van mindenből! Én nem tettem meg ezt, én rontottam el, én vagyok a trehány, és mi egyéb.. Miért csak velem kell ordítani??!-kiáltottam, és a még mindig hulló könnyeimet, törölgettem, miközben anya arcát fürkésztem. Régebben ilyenkor félelmetesnek tartottam, de mostanában veszített a tekintélyéből. Miért? Fogalmam sincs.
-Nem csak veled ordítok!-védekezett rögtön, én pedig rájöttem, hogy most a fafejűt játssza, reménytelen vitázni.-Leah-val is, de ő hamarabb megérti, mint te, ezért vele sosem alakul ki vita. Ő csinálja amit mondok, te meg egy ilyen hülye rebellist játszol!! Csak tudnám ennek az okát!-csattant fel, majd a konyharuhát a kezemből kikapva kiment a konyhába.
-Te vagy az oka!-kiáltottam vissza, majd felmentem, mert válaszként csak egy "Perszeee"-ét nyögött ki.
Vitázzunk ,hogyne, úgy sem jutunk semmire. SOHA! Tudnám mitől lett hirtelen ilyen ideges a természete.
Hallottam, hogy sóhajt, majd hogy bemegy a fürdőbe és lezuhanyozik. Az ötlet villám csapásként ért, és nem is az én stílusom. De tetszett! Megszökni.. nem örökre, és feltűnően, csak éjjelre. Hátha nem tűnne fel. Úgyi, mivel tud még büntetni? Mit tud elvenni? A szabadságom, Jah, bocs az már nincs.. A telefonom? Túlélem. Amikor hallottam, hogy a fürdő ajtaja nyílik, vártam egy kicsit, majd a szekrényemhez léptem, és felkaptam, egy fekete csőfarmert és egy kapucnis bebújós pulcsit. A telefonomat, és a pénztárcámat begyömöszöltem a farzsebembe, úgy ahogy a bérletemet is. Ki tudja hova megyek. Ezek után körbenéztem, majd óvatosan leoltottam a villanyt, és kiléptem a szobámból. Persze az ajtóm gondosan bezártam, hogy olyan legyen, mintha bent lennék. Lassan a lépcsőhöz mentem, és jó, hogy az emeleten végig szőnyeg van. Miért? Mert a kör-körös karika segít, abban, hogy az emelet hol recseg. Kitanultam már, hogy melyik „karikába” kell lépni.
-Miért én vagyok az a kibaszott "hibás"??!-ordítottam le, miközben éreztem, hogy lassan elkezdek könnyezni. A szomorú dolgoknál nagyon ritka, hogy sírnék, viszont, ha kiakadok, akkor dühömben annál inkább.
-Ne várd meg, hogy felmenjek, gyere le azonnal, és mond a szemembe, hogy mi a bajod! És EMBERIEN!- kiáltott fel anya, majd mikor kinéztem az ajtómon, hogy rálássak a lépcsőre, láttam, hogy igenis komolyan gondolja. Ott állt lent, szikrákat szóró szemmel.
-Minek menjek le? Így is hallod, nem?-kérdeztem az ajtómból, és éreztem, hogy az arcom forrósodik, ami azt jelenti, hogy vörösödök. A fülem zúgott, és utálom ezt! Utálok dühömben sírni, de nem tudom koordinálni. A könnyeim potyogtak, éreztem, ahogy elindulnak az arcomon lefelé, és szorgalmasan törölgettem őket..
-Gyere, mert azt mondtam! MOST!-kiáltotta idegesen, majd feldobta a konyharuhát amit a kezében tartott. El akart találni, de a lépcső túl magas, nem tud idáig feldobni. Az anyag leesett még a lábam előtt, én pedig lassan elindultam lefelé. Útközben felkaptam a ruhát is.
-Jó!! Elegem van mindenből! Én nem tettem meg ezt, én rontottam el, én vagyok a trehány, és mi egyéb.. Miért csak velem kell ordítani??!-kiáltottam, és a még mindig hulló könnyeimet, törölgettem, miközben anya arcát fürkésztem. Régebben ilyenkor félelmetesnek tartottam, de mostanában veszített a tekintélyéből. Miért? Fogalmam sincs.
-Nem csak veled ordítok!-védekezett rögtön, én pedig rájöttem, hogy most a fafejűt játssza, reménytelen vitázni.-Leah-val is, de ő hamarabb megérti, mint te, ezért vele sosem alakul ki vita. Ő csinálja amit mondok, te meg egy ilyen hülye rebellist játszol!! Csak tudnám ennek az okát!-csattant fel, majd a konyharuhát a kezemből kikapva kiment a konyhába.
-Te vagy az oka!-kiáltottam vissza, majd felmentem, mert válaszként csak egy "Perszeee"-ét nyögött ki.
Vitázzunk ,hogyne, úgy sem jutunk semmire. SOHA! Tudnám mitől lett hirtelen ilyen ideges a természete.
Hallottam, hogy sóhajt, majd hogy bemegy a fürdőbe és lezuhanyozik. Az ötlet villám csapásként ért, és nem is az én stílusom. De tetszett! Megszökni.. nem örökre, és feltűnően, csak éjjelre. Hátha nem tűnne fel. Úgyi, mivel tud még büntetni? Mit tud elvenni? A szabadságom, Jah, bocs az már nincs.. A telefonom? Túlélem. Amikor hallottam, hogy a fürdő ajtaja nyílik, vártam egy kicsit, majd a szekrényemhez léptem, és felkaptam, egy fekete csőfarmert és egy kapucnis bebújós pulcsit. A telefonomat, és a pénztárcámat begyömöszöltem a farzsebembe, úgy ahogy a bérletemet is. Ki tudja hova megyek. Ezek után körbenéztem, majd óvatosan leoltottam a villanyt, és kiléptem a szobámból. Persze az ajtóm gondosan bezártam, hogy olyan legyen, mintha bent lennék. Lassan a lépcsőhöz mentem, és jó, hogy az emeleten végig szőnyeg van. Miért? Mert a kör-körös karika segít, abban, hogy az emelet hol recseg. Kitanultam már, hogy melyik „karikába” kell lépni.
A korlát szélénél lelestem, és láttam, hogy a nappaliban
megy a TV Tudom, hol recseg, nem volt nehéz dolgom, a lépcsőfok széléére
léptem, majd ráültem a korlátra azzal a szándékkal, hogy onnan leugrok, mert a
lépcső felétől, bárhova lépek recseg, és anya kiszúrja. Igen, de ekkor láttam meg,
hogy anya a kanapén aludt el. Hát, próba szerencse, nem tudok mást csinálni. Ha
visszamászok, az is recseg, ha pedig leugrok, talán sikerül hangtalanul.
Zokniban vagyok, nem kizárt.
Az ugrás sikerült
is, de én hülye a kezemre nem figyeltem, és rácsaptam a húgom hörcsögének a
ketrecére. Anya fordult egyet, én pedig megmerevedtem, hogy ha most lebukok
végem. De ő csak mocorgott, és fél álomban motyogott valamit. Majd a hörcsög
elkezdett, „cincogni”. Anya a kezével tapogatni kezdett, én pedig ijedten a falhoz
simultam. Valami elrepült előttem, és csattant a földön. Ha jól láttam az
orr csepp volt, de gondolom azért repült, mert az a hülye hörcsög kitalálta,
hogy esti tréninget tart; futni kezdett.
Gyorsan kipréselődtem az előtérhez, a konyhában levő jegyzet füzetnek
a hátulját letéptem, és a kezembe kaptam a csizmám, majd a fürdőbe mentem. A
fürdő ablakát ki lehet támasztani. Ha egy karton darabot teszek az ablak
széléhez, akkor beszorul az ablak, de nem úgy, hogy legközelebb ne is lehessen
kinyitni. Gyorsnak kell lennem, mert az az igazság, hogy a huzatot bárki fél perc
múlva észreveszi.
Izgatottan nyitottam
ki az ablakot. Valamiért eluralkodott rajtam az a bizonyos, szabadulok érzés.
Kidobtam a csizmám, majd feltápászkodtam a párkányra, majd ugrottam. A kartont
betuszkoltam az ablak résébe, de úgy, hogy belülről ne lehessen látni, hogy a
karton ott van. Majd rántottam egyet az ablakon, és ismét „zárva” volt. A
kinti kő viszont iszonyatosan hideg volt, és a talpam kezdett megfagyni, így a
csizmámat, fel kellett kapkodnom a lábamra. Ez egész könnyen ment. A kapun is gyorsan túljutottam, így kicsit fázva igyekeztem a buszmegállóhoz. Amint odaértem, leültem a kis megállóban levő padra.
Szerencse, hogy a város szélén lakunk, itt fedett a megálló, és mikor a villanyt felkapcsolják benne akkor egész hangulatos.Most jelenleg szerintem az izzó kiégett, és csak pár bogár ütődött a falnak. Ha nem görcsölt volna a gyomrom talán nevettem volna a koppanásukon. Most viszont a hidegtől is, és talán az izgalomtól is, de nem tudtam a számat kinyitni, hogy bármilyen hang kiférjen rajta. A hó lassan egyre nagyobb pelyhekben szállingózott, és a hülye gondolatok által kezdem azt hinni, az agyam működése is leállt.Vajon ki mit csinál ilyenkor? Nyilván milliónyi ember alszik, és másik millió pedig próbál. Én vagyok az egyetlen hülye aki egy megállóban roskad ilyenkor. A busz, jött, én pedig felbaktattam a lépcsőjén, és a bérletemet felmutatva lehuppantam az egyik ülésre. A busz szinte üres volt, csak egy fura pasi volt rajta, aki folyton bámult. Idegesítő volt, hogy szuggerál, majd egyre közelebb ült. A végén, már mögöttem, ült, szóval jelezte,m, hogy a következőnél leszállnék. A busz hirtelen meg is állt, én pedig nem nézve hol vagyok leszálltam. Ekkor tűnt fel.. Alexxék utcájában vagyok. Tényleg az SMS-e is kiment a fejemből, hiszen veszekedtünk otthon, így nem kérdeztem meg mi történt. Pedig biztos durva, ha ilyesmit ír.
"Bocs, áll a perpatvar, mi történt? Ébren vagy? xx"-írtam neki, de mivel fél 12 volt, nem hittem hogy válaszol. De ő erre rácáfolt, és 2 perc múlva jött az SMS-s.
"Elég hosszú, de ma a kórházba nem anyát látogatni mentem.. és Adz sem. Nálatok?"-rögtön pötyögtem a választ.
"Balhé, mint mindig.. Ki tudsz jönni? Itt vagyok az utcátokban LOL.. "-kíváncsi vagyok erre mit reagál.
"Mivaaan?! Szívatsz ugye?? ><"-írta fél perccel később.
"Nem! Am látom, hogy ég a villanyod.. xDDD"
"Na várj.."
"De meddig? Idefagyok b+ LoL"
"Jóvanna, de pizsiben vagyok.. Meg büntiben, szal.. xDDD"-írta, majd a villany leoltódott, gondolom elindult öltözni. Én a lépcsőház felé kezdtem somfordálni, nehogy valaki kiszúrjon. Ilyenkor minden érzékszervem beélesedik. Valakik elkezdtek az utca másik felében hangoskodni röhögtek meg minden. Kb. 3-an lehettek, de az utcai lámpák fénye úgy esett, hogy az arcuk nem látszódtak, viszont valami 6. érzék azt suttogta, inkább vigyázzak. Gyorsan benyomtam a kapukódot, és már nyitottam az ajtót, de a zár iszonyat hangosan kattant. A 3 személy meg csak közeledett. Beslisszoltam, és az ajtót próbáltam becsukni, de mivel ilyen mágneses, vagy mi, nem tudtam a helyére kényszeríteni azt a nyamvadtat. Elindultam a lépcső felé, mert időközben kiszúrtam, hogy kik is jöttek. Lillynek a bátyja, meg a haverjai voltak. Minden alkalommal, amikor tehetik keresztbe tesznek azoknak, akiknek bármi közük van a húgához. Néha jó fej ,de amúgy totál kattant. Végül megúsztam, röhögve, meg dülöngélve, de elmentek. Egy sóhajtás közepette fordultam meg, mire Alexx kinyögött egy "buuu"-t. A frászt kaptam.
-Hülye állat, és ha megáll a szívem?-ripakodtam rá.
-Elsőre ne ordíts, mert az ajtót betámasztottam, hogy visszatudjak menni. Másodszor pedig akkor anyámmal protekciód van, szóval irány a kórház.-legyintett. És ekkor meg láttam a kezét, amin egy eléggé vastag kötés volt, és csak az ujjai hegyei voltak fedetlenek.
-Na, de béna vagy, mi a szart, műveltél?-vigyorogtam.
-Igazi jó barát.. -forgatta a szemét röhögve- Nem hogy "Jóóól vagy?!", vagy "Nagyon fáááj?!", vagy bármi együtt érző arc..-morfondírozott.
-Jólvanna, tőlem ezt megszokhattad. De legalább társak vagyunk!-emeltem fel a törött kezemet, ami egyébként iszonyatosan fáj, mióta az ablakból kiugorva rátámaszkodtam. De ettől eltekintve tök viccesen éreztem magam.. Este van, és aaaah, igen, kicsit bepörögtem.
-Jó akkor eldarálom velem mi van, aztán te jössz!-kezdtem, és gyorsan elmondom, hogy megint a régi játék megy otthon.
-Na szal velem meg.. röviden -kezdi feszengve, majd vigyort erőltetve magára elhadarja- Adz-el veszekedtem, majd másnap megkerestem, mert nem vette fel, láttam, hogy eszméletlenül fekszik, ezért betörtem az ablakot, majd hívtam a mentőket. Ezért van a kezem így.. Adz meg nem tudom. Bedrogozott, és most kitudja mi van vele..-kezdett a hangja lelassulni, majd aggodalomba átcsapni- lehet, hogy kómába esett, vagy esetleg.. szóval érted.-szomorodott el.
-Váo.. én csak ordítok, mint egy fasz, te meg ablakokat törsz.. Jó a csapat.-vontam vállat, majd várakozóan néztem rá, mert az arcára a "néma sikoly" ült ki. Iszonyatosan aggódik.
-Mivan?!-kérdezte szemöldök felhúzva.
-Semm, csak.. Vissza kell menned?-kérdeztem végül.
-Hát nem ártana. Bármelyik pillanatban bezárhatja valaki az ajtót.-töprengett.
-Ahh, ne máár, hova menjek? Nem akarok haza, olyan szívszorító.. Vagy inkább ironikus az egész! Tudod One Direction.. meg minden.. eddig álom, most meg szomorú valóság.. Az élet szar!-rántottam egyet a vállamon.
-Az!! Valami jó, aztán BUMM, és hirtelen pesszimista leszel. De tudod az élet szép!! Még ha nem is látod..-nevetett komoran- De amúgy feljöhetsz.. csak nehogy megtudják. -mosolygott Alexx, de látszott rajta, hogy máshol jár.
-Áhh, nem hiszem. Anyudék kiszúrnák, meg bealudnék, és hülyén festene, ha reggel megtalálnának. -nevettem fel a gondolatra.
-Nem olyan biztos az.. Naaaaaa, gyere mááár!!-indult fel, engem magával rángatva. A lépcsőház zengett a röhögésemtől, de ez van!
-Úgy érzem magam, mintha betörnénk valahová..-morfondíroztam- Amúgy ez jó emelet?-kérdeztem megint egy adag kacajjal.
-Umm, nem! Gyere menjünk le egyet.. Túljöttünk.- Így történt, hogy hajnalban Alexxnél kötöttem ki.
-Te bazdmeg, milyen nap van? Csak mert ezek az ügyvédes járkálások megzavarnak..-keltegettem. Illetve a fülébe ordítottam, de a körülményekhez képest ez enyhe volt.
-Nemtom', én 3 napja nem voltam suliban.-ült fel.
-Hol a telefonom?-kérdeztem ijedten.
-Ne'!!-nyomta a kezembe, és kiviharzott a szobából.
Úristen 10 SMS, 23 nem fogadott.. ÉS még csak fél hét van. Jah, és mind anya..
-Baszod anya itt járkál, bármikor bejöhet. Mi legyen?-jött be A. kissé felébredve.
-Nem tudom, de anya tudja ,hogy nem vagyok otthon.-mutattam fel a telefont.
-Hát ezt beszoptuk.-túrt a hajába, mire megakadt a kezem a sebén.. Valami történt a kötéssel.. Átvérzett!!!
Szerencse, hogy a város szélén lakunk, itt fedett a megálló, és mikor a villanyt felkapcsolják benne akkor egész hangulatos.Most jelenleg szerintem az izzó kiégett, és csak pár bogár ütődött a falnak. Ha nem görcsölt volna a gyomrom talán nevettem volna a koppanásukon. Most viszont a hidegtől is, és talán az izgalomtól is, de nem tudtam a számat kinyitni, hogy bármilyen hang kiférjen rajta. A hó lassan egyre nagyobb pelyhekben szállingózott, és a hülye gondolatok által kezdem azt hinni, az agyam működése is leállt.Vajon ki mit csinál ilyenkor? Nyilván milliónyi ember alszik, és másik millió pedig próbál. Én vagyok az egyetlen hülye aki egy megállóban roskad ilyenkor. A busz, jött, én pedig felbaktattam a lépcsőjén, és a bérletemet felmutatva lehuppantam az egyik ülésre. A busz szinte üres volt, csak egy fura pasi volt rajta, aki folyton bámult. Idegesítő volt, hogy szuggerál, majd egyre közelebb ült. A végén, már mögöttem, ült, szóval jelezte,m, hogy a következőnél leszállnék. A busz hirtelen meg is állt, én pedig nem nézve hol vagyok leszálltam. Ekkor tűnt fel.. Alexxék utcájában vagyok. Tényleg az SMS-e is kiment a fejemből, hiszen veszekedtünk otthon, így nem kérdeztem meg mi történt. Pedig biztos durva, ha ilyesmit ír."Bocs, áll a perpatvar, mi történt? Ébren vagy? xx"-írtam neki, de mivel fél 12 volt, nem hittem hogy válaszol. De ő erre rácáfolt, és 2 perc múlva jött az SMS-s.
"Elég hosszú, de ma a kórházba nem anyát látogatni mentem.. és Adz sem. Nálatok?"-rögtön pötyögtem a választ.
"Balhé, mint mindig.. Ki tudsz jönni? Itt vagyok az utcátokban LOL.. "-kíváncsi vagyok erre mit reagál.
"Mivaaan?! Szívatsz ugye?? ><"-írta fél perccel később.
"Nem! Am látom, hogy ég a villanyod.. xDDD"
"Na várj.."
"De meddig? Idefagyok b+ LoL"
"Jóvanna, de pizsiben vagyok.. Meg büntiben, szal.. xDDD"-írta, majd a villany leoltódott, gondolom elindult öltözni. Én a lépcsőház felé kezdtem somfordálni, nehogy valaki kiszúrjon. Ilyenkor minden érzékszervem beélesedik. Valakik elkezdtek az utca másik felében hangoskodni röhögtek meg minden. Kb. 3-an lehettek, de az utcai lámpák fénye úgy esett, hogy az arcuk nem látszódtak, viszont valami 6. érzék azt suttogta, inkább vigyázzak. Gyorsan benyomtam a kapukódot, és már nyitottam az ajtót, de a zár iszonyat hangosan kattant. A 3 személy meg csak közeledett. Beslisszoltam, és az ajtót próbáltam becsukni, de mivel ilyen mágneses, vagy mi, nem tudtam a helyére kényszeríteni azt a nyamvadtat. Elindultam a lépcső felé, mert időközben kiszúrtam, hogy kik is jöttek. Lillynek a bátyja, meg a haverjai voltak. Minden alkalommal, amikor tehetik keresztbe tesznek azoknak, akiknek bármi közük van a húgához. Néha jó fej ,de amúgy totál kattant. Végül megúsztam, röhögve, meg dülöngélve, de elmentek. Egy sóhajtás közepette fordultam meg, mire Alexx kinyögött egy "buuu"-t. A frászt kaptam.
-Hülye állat, és ha megáll a szívem?-ripakodtam rá.
-Elsőre ne ordíts, mert az ajtót betámasztottam, hogy visszatudjak menni. Másodszor pedig akkor anyámmal protekciód van, szóval irány a kórház.-legyintett. És ekkor meg láttam a kezét, amin egy eléggé vastag kötés volt, és csak az ujjai hegyei voltak fedetlenek.
-Na, de béna vagy, mi a szart, műveltél?-vigyorogtam.
-Igazi jó barát.. -forgatta a szemét röhögve- Nem hogy "Jóóól vagy?!", vagy "Nagyon fáááj?!", vagy bármi együtt érző arc..-morfondírozott.
-Jólvanna, tőlem ezt megszokhattad. De legalább társak vagyunk!-emeltem fel a törött kezemet, ami egyébként iszonyatosan fáj, mióta az ablakból kiugorva rátámaszkodtam. De ettől eltekintve tök viccesen éreztem magam.. Este van, és aaaah, igen, kicsit bepörögtem.
-Jó akkor eldarálom velem mi van, aztán te jössz!-kezdtem, és gyorsan elmondom, hogy megint a régi játék megy otthon.
-Na szal velem meg.. röviden -kezdi feszengve, majd vigyort erőltetve magára elhadarja- Adz-el veszekedtem, majd másnap megkerestem, mert nem vette fel, láttam, hogy eszméletlenül fekszik, ezért betörtem az ablakot, majd hívtam a mentőket. Ezért van a kezem így.. Adz meg nem tudom. Bedrogozott, és most kitudja mi van vele..-kezdett a hangja lelassulni, majd aggodalomba átcsapni- lehet, hogy kómába esett, vagy esetleg.. szóval érted.-szomorodott el.
-Váo.. én csak ordítok, mint egy fasz, te meg ablakokat törsz.. Jó a csapat.-vontam vállat, majd várakozóan néztem rá, mert az arcára a "néma sikoly" ült ki. Iszonyatosan aggódik.
-Mivan?!-kérdezte szemöldök felhúzva.
-Semm, csak.. Vissza kell menned?-kérdeztem végül.
-Hát nem ártana. Bármelyik pillanatban bezárhatja valaki az ajtót.-töprengett.
-Ahh, ne máár, hova menjek? Nem akarok haza, olyan szívszorító.. Vagy inkább ironikus az egész! Tudod One Direction.. meg minden.. eddig álom, most meg szomorú valóság.. Az élet szar!-rántottam egyet a vállamon.
-Az!! Valami jó, aztán BUMM, és hirtelen pesszimista leszel. De tudod az élet szép!! Még ha nem is látod..-nevetett komoran- De amúgy feljöhetsz.. csak nehogy megtudják. -mosolygott Alexx, de látszott rajta, hogy máshol jár.
-Áhh, nem hiszem. Anyudék kiszúrnák, meg bealudnék, és hülyén festene, ha reggel megtalálnának. -nevettem fel a gondolatra.
-Nem olyan biztos az.. Naaaaaa, gyere mááár!!-indult fel, engem magával rángatva. A lépcsőház zengett a röhögésemtől, de ez van!
-Úgy érzem magam, mintha betörnénk valahová..-morfondíroztam- Amúgy ez jó emelet?-kérdeztem megint egy adag kacajjal.
-Umm, nem! Gyere menjünk le egyet.. Túljöttünk.- Így történt, hogy hajnalban Alexxnél kötöttem ki.
***
Reggel kómásan keltem, kócosan, meg sajgó kézzel, és hasonlók. De a leggázabb az az volt, hogy ALEXXÉKNÉL!!-Te bazdmeg, milyen nap van? Csak mert ezek az ügyvédes járkálások megzavarnak..-keltegettem. Illetve a fülébe ordítottam, de a körülményekhez képest ez enyhe volt.
-Nemtom', én 3 napja nem voltam suliban.-ült fel.
-Hol a telefonom?-kérdeztem ijedten.
-Ne'!!-nyomta a kezembe, és kiviharzott a szobából.
Úristen 10 SMS, 23 nem fogadott.. ÉS még csak fél hét van. Jah, és mind anya..
-Baszod anya itt járkál, bármikor bejöhet. Mi legyen?-jött be A. kissé felébredve.
-Nem tudom, de anya tudja ,hogy nem vagyok otthon.-mutattam fel a telefont.
-Hát ezt beszoptuk.-túrt a hajába, mire megakadt a kezem a sebén.. Valami történt a kötéssel.. Átvérzett!!!
2013. október 29., kedd
15. Get Out Alive
*Adam szemszöge*
--------------------------------------Másnap----------------------------------------
Másnap mondhatni inkább magamhoz tértem, mint felébredtem. Rohadtul fájt a fejem, nem tudtam mi történt előző este és marhára másnapos voltam... De azt tudtam, hogy Alexx-el összevesztem és hogy beszélnem kéne Naomival... tényleg nem ártana rendezni a dolgokat...szeretem, és szükségem van rá.
Amikor kimentem a konyhába, ránéztem az órára... délután 2...remek, egy fél napot átaludtam.
Ritka szarul érzem magam...a veszekedések, a srácok kidobtak. Nyakig ülök a szarban, egyedül. Vagyis talán aki velem van, az maximum Alexx..illetve velem volt. Rendesen összevesztünk tegnap, így kimondott mindent, amit gondolt.. Szóval végül is tényleg egyedül.
Lehet, hogy sosem volt velem?
Meg azért ez a Beki is, csak ő kevesebbet tud.
Egyiknek sem akarom, hogy vége legyen..se a barátságnak a fiúkkal, se a kapcsolatnak.. Beszélnem kell velük -Megpróbálom helyrehozni..-gondoltam.
Úgy döntöttem, hogy írok egy SMS-t Naominak, hogy találkozzunk:
"Kérlek gyere el a sarki kávézóhoz 9-re"
Állati ideges voltam, a szívem kalapált, remegtem, szédültem, már elszállt a "hatás" . Szükségem volt a szerre. Bementem a fürdőszobámba és a gyógyszeres szekrényből kivettem "a kis üveget" és bevettem 2-t. Nem bírtam nélküle, mégis kurvára bűntudatom lett. Alig telt el 10 perc, már éreztem, hogy hatott. Kicsit ellazultam, elmúlt a remegés. Elindultam a sarki kávézóhoz, remélve, hogy Naomi eljön. Odakint már sötét volt, az utcák üresek, egy árva lélek sem volt sehol. A boltok is bezártak, jéghideg szél tépte a kopasz fákat. Megálltam a kávéháztól pár méterre, amikor megláttam egy közeledő alakot. A haja lobogott a szélben miközben felém tartott. Ahogy egyre közelebb ért, már megismertem őt.
-Szia, jó hogy eljöttél!- néztem rá.
-A lényeget mondd, minek rángattál ide?! - kérdezte ridegen.
-Én csak...szeretném megbeszélni a dolgokat..
-Szeritem meg nincs miről beszélnünk!- már sarkon is fordult.
-Ne már, várj!!- állítottam meg.-Miért vagy ilyen velem? Miért csinálod ezt?- kérdeztem zavarodottan. - Annyira...más lettél.Én nem ilyennek ismertelek meg. Mi lett veled?
-Hogy velem mi lett?!- csattant fel. -Nos, nem is tudom ki itt a függő barom!! Egy mocskos drogos vagy, semmi más! Soha sem kellettél!-nézett a szemembe.
Ez a mondat belémégett.
-Mi?!
-Sosem kellettél! Csak a pénz kellett.Milyen naív vagy..-nevette el magát gúnyosan.
Ezen a ponton éreztem, hogy ez menthetetlen. Már nem is akartam megmenteni.
-Te kis fasz, hogy lehettél ilyen könnyű préda..-majd megfordult és elment.
Én ott álltam az utca közepén, ledermedve. Egyszerűen nem értettem, hogy volt képes.. De ami durvább, hogy bedőltem és minden szavát elhittem. Szerettem. Fontos volt. Ő volt az, akiben megbíztam, a mindenem. Miközben ő átvert, megvezetett és átbaszott. Mégis hogy lehettem ekkora marha?!
Hazaindultam. Teljes üresség uralkodott el rajtam. Nem láttam értelmét semminek. Rohadtul fájt amiket mondott. Azt hittem számíthatok rá.
Ahogy beléptem a lakásomba, a kabátomat feldobtam az akasztóra, a cipőmet meg berúgtam a sarokba. Dühömet az első kezembe akadó tárgyon töltöttem ki, ami a telefonom volt. Teljes erőmből falhoz vágtam, a darabjai szétrepültek.
Egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt, kezembe vettem a kis üveget és a konyhába mentem vele. A hűtőböl előkaptam egy üveg Jack-et. A nappaliban leültem és bekaptam vagy három szem Oxyt. Ittam rá egy kis piát. Rendesen fejbevágott ez a kombó, de nem eléggé. Még mindig fájt ami történt. Kibotorkáltam a fridzsiderhez és kikaptam egy újabb üveg alkoholt. Azthiszem vodkát, mert a Jack-et már megittam...
Innentől már totál bezsibbadtam, nem éreztem semmit. A tabletták is egymás után fogytak.
Hogy hányat vettem be?
A fene tudja, nem számoltam...
Már a fél üveg Kalinka is elfogyott, én meg csak fel-alá járkáltam a lakásban. A konyha környékén megszédültem mint állat. Amilyen gyorsan tudtam, elindultam a kanapé felé, de nem sikerült elérnem. Egyszer csak elestem és elsötétült minden. Mintha a filmszalagot elvágták volna.
*Alexx szemszöge*
Próbáltam hívni Adam-et. Lehetetlen elérni. Sem az SMS-ekre nem válaszol, nem veszi fel ha hívom. Ez szokatlan. Mindig is tudtam vele beszélni, amikor hívtam egyből válaszolt. Aggódom miatta, lehet hogy baj van.. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a lakásához. Muszáj tudnom, hogy mi van vele. Nehéz időszak a mostani, félek, nehogy valami hülyeséget csináljon. Ráadásul elég rendesen összevesztünk a múltkor... Olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amit sosem akartam volna, csak az idegesség hozta ki belőlem. Gyorsan felöltöztem és elindultam. Nem lakott olyan messze, de mégis futólépésben mentem. Út közben is 3-szor próbáltam hívni, de még mindig semmi.
-Mi a sz@rt csinálsz, Adz...-gondoltam magamban.
Amint odaértem a társasház kapujához, felcsengettem a lakására, hátha. A kaputelefon hosszasan csengett, azonban nem vette fel senki. Nem tudtam bemenni a kapun, hisz nem volt kulcsom és a kódot sem tudtam. Hála a jó égnek, egy idős hölgy éppen jött ki. Arrébb álltam, udvariasan kiengedtem majd az utolsó percben elkaptam az ajtót, ami majdnem becsapódott. Nagyot löktem rajta, a vaskapu hatalmas robajjal csattant az ajtófélfán. Az ajtóval szemben lévő felvonóhoz siettem. Türelmetlenül nyomkodtam a lift hívógombját, amit éppen elhívtak előlem. Remek. A lift megy fel a 15.-re én meg megyek a 8.-ra.
-Nincs nekem erre időm!-idegeskedtem félhangosan és megiramodtam a lépcső felé. Igen, rengeteg lépcsősort kell megmásznom ahhoz, hogy feljussak a 8.-ra, de nem érdekel, mennem kell és kész.
Már az 5.-en jártam, majd' megfulladtam, de szaladtam tovább felfelé.
Amikor felértem a 8.-ra, a szememmel egyből keresni kezdtem az ajtaját. Odarohantam és a pillanat hevében a lehető legfinomabban kopogtam be rajta. Nem nyitott ajtót senki. Közelebb léptem a bejárati ajtó melletti nagy ablakhoz,hátha azon láthatok valamit. Bukóra volt nyitva, de a függöny takarásától csak éppen hogy be lehetett látni a nappaliba. A félhomályban nehéz volt észrevenni, hogy mit látok. De ahogy néztem, elszörnyedtem. Adam-et láttam, feküdt a földön, és egy kis üveg volt a kezében. Nem mozgott, csak ott feküdt. Egyre idegesebb voltam...már vadul dörömböltem az ajtón, harmadszorra is eredménytelenül. Rohadtul ideges voltam, kétségbeesetten agyaltam, hogy hogyan juthatnék be. Ajtó zárva, kulcsom nincs, az ablak bukóra van nyitva, nem férek be..hacsak nem.. -Neem, az kizárt.-gondoltam magamban.
Visszapillantottam az ablakra, majd a kezemre. Így bejuthatok..-futott át az agyamon. A pulóverem ujját az öklömre húztam, behunytam a szemem és teljes erőmből ütöttem be az ablaküveget. Két újabb csapással nagyobbra ütöttem a "nyílást" , hogy bemászhassak rajta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt, mert állatira fájt. Az üveg így is több helyen elvágta a kezem, az apró szilánkok belefúródtak a kézfejembe. Megtámaszkodtam a párkányon, ahol megint a törött üvegbe tenyereltem, de most ez érdekelt a legkevésbé. Már mindkét kezemből ömlött a vér, a ruhámból csepegett a földre.
Felugrottam a kis peremre, majd pedig be a szobába. Az sem érdekelt, hogy az emberek hallották-e a csörömpölést vagy nem, ennél sokkal fontosabb volt, hogy mi van Adz-el. Azonnal odarohantam a fiúhoz, aki továbbra sem mozdult. Hiába szólongattam, ráztam, nem reagált. A sötétben semmit sem láttam, ezért egy pillanatra felpattantam mellőle, hogy felkapcsoljam a villanyt. Az arca már véres volt a kezemtől. Majd továbbra sem mutatott semmi életjelet, remegő kézzel elővettem a telefonom és gyorsan tárcsáztam a mentők telefonszámát:
-H-h-haló!! Gyorsan küldjenek egy mentőt, a barátom bevett valamit és nincs magánál, nem reagál semmire, kérem segítsenek gyorsan!!-már majdnem sírtam.
-Haló, mondja meg hol van pontosan!-érkezett a határozott válasz.
-Michigan Street 31, nyolcadik emelet 2-es ajtó!-hadartam el gyorsan.
-Azonnal ott lesznek a kollégák!-majd a diszpécser letette.
-Édesjóistenem Adam..hallasz?! Térj magadhoz, kérlek!!- kétségbeesetten próbáltam magához téríteni őt. Lélegzett, de fogalmam sem volt, mit kéne tennem. Nem mozdultam mellőle, a szívem kalapált, könny szökött a szemembe. Kivettem a kezéből a kis, barna gyógyszeres üveget, amin egy kopott, régi címke volt, ennyi látszott a rajta levő szövegből: "O....ontin" . Nem tudtam mi az, csak sejtettem...
A mentők nagyon hamar megérkeztek, mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Kopogtak az ajtón, én pedig felugrottam és kinyitottam. 4 férfi rontott be rajta, egy hordozható betegággyal.
-Nappali!-ennyit kiáltottam utánuk, ebből tudták hova kell menniük.
Utánuk siettem, mire beértem a szobába, ők már Adam körül térdeltek, a pulzusát ellenőrizték és fél perc elteltével már a betegágyon volt. Három férfi elindult vele kifelé. Ketten vitték őt, egyikük pedig a szabad utat biztosította nekik. A negyedik férfi összepakolta a felszerelésüket egy táskába, és odalépett hozzám.
-Mi történt pontosan?
-Én-énn..nemtudom, ideértem és így találtam, nem reagált semmire.-már nem bírtam tovább, már zokogtam.
-B-bbe-bemehetek a kórházba?-kérdeztem remegő hangon.
-Jöjjön velem, siessünk!-majd kiviharzott az ajtón, én pedig utána. Az ajtó előtti folyosón már egy jó pár ember állt, bámészkodtak. Ahogy elmentünk előttük, kérdezősködtek, hogy mi történt. Csak annyit tudtam odavetni egy hölgynek, hogy legyen kedves vigyázzon a lakásra, ugyanis a betört ablak miatt hiába zárjuk be az ajtót...
A mentős úr és én pedig egyenest a liftbe szaladtunk, ami pont jókor volt jó helyen. Villámgyorsan lent voltunk a földszinten, ahol kirontottunk az ajtón, be a mentőautóba, ami szirénázva indult el amint beszálltunk. Ekkor már Adam ott volt bent, ketten álltak körülötte megint, a harmadik férfi pedig a vezetőülésen ült. Szívszaggató érzés volt ott ülni, fél méterre tőle, tehetetlenül. Látni, hogy nincs magánál. Kétségbeesetten figyeltem az urakat, hogy mit csinálnak, amikor valaki kizökkentett:
-Mi történt a kezeddel? -fordult felém az egyik fickó.
-Így jutottam be a lakásba..az ablakon át.-válaszoltam.
-Kézzel törted be?!-lepődött meg.
-Nem volt más választásom. Az ablakon át láttam, hogy ott fekszik és nem mozdul.
-Mindjárt ott leszünk a kórházban, ott ellátnak majd téged is.
-De ugye előbb őt fogják??-kérdeztem vissza ijedten.
-Persze, már itt is vagyunk.
Mindannyian felugrottak és kinyitották az autó ajtaját, én nem tudtam hová nézzek, mit csináljak. Odasimultam az autó falához, hogy ne legyek útban amíg ők kiemelték a hordágyat és begurították az épületbe.
--------------------------------------Másnap----------------------------------------
Másnap mondhatni inkább magamhoz tértem, mint felébredtem. Rohadtul fájt a fejem, nem tudtam mi történt előző este és marhára másnapos voltam... De azt tudtam, hogy Alexx-el összevesztem és hogy beszélnem kéne Naomival... tényleg nem ártana rendezni a dolgokat...szeretem, és szükségem van rá.
Amikor kimentem a konyhába, ránéztem az órára... délután 2...remek, egy fél napot átaludtam.
Ritka szarul érzem magam...a veszekedések, a srácok kidobtak. Nyakig ülök a szarban, egyedül. Vagyis talán aki velem van, az maximum Alexx..illetve velem volt. Rendesen összevesztünk tegnap, így kimondott mindent, amit gondolt.. Szóval végül is tényleg egyedül.
Lehet, hogy sosem volt velem?
Meg azért ez a Beki is, csak ő kevesebbet tud.
Egyiknek sem akarom, hogy vége legyen..se a barátságnak a fiúkkal, se a kapcsolatnak.. Beszélnem kell velük -Megpróbálom helyrehozni..-gondoltam.
Úgy döntöttem, hogy írok egy SMS-t Naominak, hogy találkozzunk:
"Kérlek gyere el a sarki kávézóhoz 9-re"
Adz
-Szia, jó hogy eljöttél!- néztem rá.
-A lényeget mondd, minek rángattál ide?! - kérdezte ridegen.
-Én csak...szeretném megbeszélni a dolgokat..
-Szeritem meg nincs miről beszélnünk!- már sarkon is fordult.
-Ne már, várj!!- állítottam meg.-Miért vagy ilyen velem? Miért csinálod ezt?- kérdeztem zavarodottan. - Annyira...más lettél.Én nem ilyennek ismertelek meg. Mi lett veled?
-Hogy velem mi lett?!- csattant fel. -Nos, nem is tudom ki itt a függő barom!! Egy mocskos drogos vagy, semmi más! Soha sem kellettél!-nézett a szemembe.
Ez a mondat belémégett.
-Mi?!
-Sosem kellettél! Csak a pénz kellett.Milyen naív vagy..-nevette el magát gúnyosan.
Ezen a ponton éreztem, hogy ez menthetetlen. Már nem is akartam megmenteni.
-Te kis fasz, hogy lehettél ilyen könnyű préda..-majd megfordult és elment.
Én ott álltam az utca közepén, ledermedve. Egyszerűen nem értettem, hogy volt képes.. De ami durvább, hogy bedőltem és minden szavát elhittem. Szerettem. Fontos volt. Ő volt az, akiben megbíztam, a mindenem. Miközben ő átvert, megvezetett és átbaszott. Mégis hogy lehettem ekkora marha?!
Hazaindultam. Teljes üresség uralkodott el rajtam. Nem láttam értelmét semminek. Rohadtul fájt amiket mondott. Azt hittem számíthatok rá.
Ahogy beléptem a lakásomba, a kabátomat feldobtam az akasztóra, a cipőmet meg berúgtam a sarokba. Dühömet az első kezembe akadó tárgyon töltöttem ki, ami a telefonom volt. Teljes erőmből falhoz vágtam, a darabjai szétrepültek.
Egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt, kezembe vettem a kis üveget és a konyhába mentem vele. A hűtőböl előkaptam egy üveg Jack-et. A nappaliban leültem és bekaptam vagy három szem Oxyt. Ittam rá egy kis piát. Rendesen fejbevágott ez a kombó, de nem eléggé. Még mindig fájt ami történt. Kibotorkáltam a fridzsiderhez és kikaptam egy újabb üveg alkoholt. Azthiszem vodkát, mert a Jack-et már megittam...
Innentől már totál bezsibbadtam, nem éreztem semmit. A tabletták is egymás után fogytak.
Hogy hányat vettem be?
A fene tudja, nem számoltam...
Már a fél üveg Kalinka is elfogyott, én meg csak fel-alá járkáltam a lakásban. A konyha környékén megszédültem mint állat. Amilyen gyorsan tudtam, elindultam a kanapé felé, de nem sikerült elérnem. Egyszer csak elestem és elsötétült minden. Mintha a filmszalagot elvágták volna.
*Alexx szemszöge*
Próbáltam hívni Adam-et. Lehetetlen elérni. Sem az SMS-ekre nem válaszol, nem veszi fel ha hívom. Ez szokatlan. Mindig is tudtam vele beszélni, amikor hívtam egyből válaszolt. Aggódom miatta, lehet hogy baj van.. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a lakásához. Muszáj tudnom, hogy mi van vele. Nehéz időszak a mostani, félek, nehogy valami hülyeséget csináljon. Ráadásul elég rendesen összevesztünk a múltkor... Olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amit sosem akartam volna, csak az idegesség hozta ki belőlem. Gyorsan felöltöztem és elindultam. Nem lakott olyan messze, de mégis futólépésben mentem. Út közben is 3-szor próbáltam hívni, de még mindig semmi.
-Mi a sz@rt csinálsz, Adz...-gondoltam magamban.
Amint odaértem a társasház kapujához, felcsengettem a lakására, hátha. A kaputelefon hosszasan csengett, azonban nem vette fel senki. Nem tudtam bemenni a kapun, hisz nem volt kulcsom és a kódot sem tudtam. Hála a jó égnek, egy idős hölgy éppen jött ki. Arrébb álltam, udvariasan kiengedtem majd az utolsó percben elkaptam az ajtót, ami majdnem becsapódott. Nagyot löktem rajta, a vaskapu hatalmas robajjal csattant az ajtófélfán. Az ajtóval szemben lévő felvonóhoz siettem. Türelmetlenül nyomkodtam a lift hívógombját, amit éppen elhívtak előlem. Remek. A lift megy fel a 15.-re én meg megyek a 8.-ra.
-Nincs nekem erre időm!-idegeskedtem félhangosan és megiramodtam a lépcső felé. Igen, rengeteg lépcsősort kell megmásznom ahhoz, hogy feljussak a 8.-ra, de nem érdekel, mennem kell és kész.
Már az 5.-en jártam, majd' megfulladtam, de szaladtam tovább felfelé.
Amikor felértem a 8.-ra, a szememmel egyből keresni kezdtem az ajtaját. Odarohantam és a pillanat hevében a lehető legfinomabban kopogtam be rajta. Nem nyitott ajtót senki. Közelebb léptem a bejárati ajtó melletti nagy ablakhoz,hátha azon láthatok valamit. Bukóra volt nyitva, de a függöny takarásától csak éppen hogy be lehetett látni a nappaliba. A félhomályban nehéz volt észrevenni, hogy mit látok. De ahogy néztem, elszörnyedtem. Adam-et láttam, feküdt a földön, és egy kis üveg volt a kezében. Nem mozgott, csak ott feküdt. Egyre idegesebb voltam...már vadul dörömböltem az ajtón, harmadszorra is eredménytelenül. Rohadtul ideges voltam, kétségbeesetten agyaltam, hogy hogyan juthatnék be. Ajtó zárva, kulcsom nincs, az ablak bukóra van nyitva, nem férek be..hacsak nem.. -Neem, az kizárt.-gondoltam magamban.
Visszapillantottam az ablakra, majd a kezemre. Így bejuthatok..-futott át az agyamon. A pulóverem ujját az öklömre húztam, behunytam a szemem és teljes erőmből ütöttem be az ablaküveget. Két újabb csapással nagyobbra ütöttem a "nyílást" , hogy bemászhassak rajta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt, mert állatira fájt. Az üveg így is több helyen elvágta a kezem, az apró szilánkok belefúródtak a kézfejembe. Megtámaszkodtam a párkányon, ahol megint a törött üvegbe tenyereltem, de most ez érdekelt a legkevésbé. Már mindkét kezemből ömlött a vér, a ruhámból csepegett a földre.
Felugrottam a kis peremre, majd pedig be a szobába. Az sem érdekelt, hogy az emberek hallották-e a csörömpölést vagy nem, ennél sokkal fontosabb volt, hogy mi van Adz-el. Azonnal odarohantam a fiúhoz, aki továbbra sem mozdult. Hiába szólongattam, ráztam, nem reagált. A sötétben semmit sem láttam, ezért egy pillanatra felpattantam mellőle, hogy felkapcsoljam a villanyt. Az arca már véres volt a kezemtől. Majd továbbra sem mutatott semmi életjelet, remegő kézzel elővettem a telefonom és gyorsan tárcsáztam a mentők telefonszámát:
-H-h-haló!! Gyorsan küldjenek egy mentőt, a barátom bevett valamit és nincs magánál, nem reagál semmire, kérem segítsenek gyorsan!!-már majdnem sírtam.
-Haló, mondja meg hol van pontosan!-érkezett a határozott válasz.
-Michigan Street 31, nyolcadik emelet 2-es ajtó!-hadartam el gyorsan.
-Azonnal ott lesznek a kollégák!-majd a diszpécser letette.
-Édesjóistenem Adam..hallasz?! Térj magadhoz, kérlek!!- kétségbeesetten próbáltam magához téríteni őt. Lélegzett, de fogalmam sem volt, mit kéne tennem. Nem mozdultam mellőle, a szívem kalapált, könny szökött a szemembe. Kivettem a kezéből a kis, barna gyógyszeres üveget, amin egy kopott, régi címke volt, ennyi látszott a rajta levő szövegből: "O....ontin" . Nem tudtam mi az, csak sejtettem...
A mentők nagyon hamar megérkeztek, mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Kopogtak az ajtón, én pedig felugrottam és kinyitottam. 4 férfi rontott be rajta, egy hordozható betegággyal.
-Nappali!-ennyit kiáltottam utánuk, ebből tudták hova kell menniük.
Utánuk siettem, mire beértem a szobába, ők már Adam körül térdeltek, a pulzusát ellenőrizték és fél perc elteltével már a betegágyon volt. Három férfi elindult vele kifelé. Ketten vitték őt, egyikük pedig a szabad utat biztosította nekik. A negyedik férfi összepakolta a felszerelésüket egy táskába, és odalépett hozzám.
-Mi történt pontosan?
-Én-énn..nemtudom, ideértem és így találtam, nem reagált semmire.-már nem bírtam tovább, már zokogtam.
-B-bbe-bemehetek a kórházba?-kérdeztem remegő hangon.
-Jöjjön velem, siessünk!-majd kiviharzott az ajtón, én pedig utána. Az ajtó előtti folyosón már egy jó pár ember állt, bámészkodtak. Ahogy elmentünk előttük, kérdezősködtek, hogy mi történt. Csak annyit tudtam odavetni egy hölgynek, hogy legyen kedves vigyázzon a lakásra, ugyanis a betört ablak miatt hiába zárjuk be az ajtót...
A mentős úr és én pedig egyenest a liftbe szaladtunk, ami pont jókor volt jó helyen. Villámgyorsan lent voltunk a földszinten, ahol kirontottunk az ajtón, be a mentőautóba, ami szirénázva indult el amint beszálltunk. Ekkor már Adam ott volt bent, ketten álltak körülötte megint, a harmadik férfi pedig a vezetőülésen ült. Szívszaggató érzés volt ott ülni, fél méterre tőle, tehetetlenül. Látni, hogy nincs magánál. Kétségbeesetten figyeltem az urakat, hogy mit csinálnak, amikor valaki kizökkentett:
-Mi történt a kezeddel? -fordult felém az egyik fickó.
-Így jutottam be a lakásba..az ablakon át.-válaszoltam.
-Kézzel törted be?!-lepődött meg.
-Nem volt más választásom. Az ablakon át láttam, hogy ott fekszik és nem mozdul.
-Mindjárt ott leszünk a kórházban, ott ellátnak majd téged is.
-De ugye előbb őt fogják??-kérdeztem vissza ijedten.
-Persze, már itt is vagyunk.
Mindannyian felugrottak és kinyitották az autó ajtaját, én nem tudtam hová nézzek, mit csináljak. Odasimultam az autó falához, hogy ne legyek útban amíg ők kiemelték a hordágyat és begurították az épületbe.
14. Running Away
Sziasztoook! :)
Alexx jelentkezik, egy kicsit érdekesen vannak most a fejezetek, ugyanis az én feladatom most az elmúlt 3 nap bemutatása volt, amiből MAJD megtudjátok Beki aggodalmának okát...is.. :D
Ez egyelőre az elmúlt 3 napból az első nap :)
Remélem tűrhető lett ;)
Have a nice day,
Alexx \m/
-------------------------------------------3 nappal ezelőtt-------------------------------------------------
*Alexx szemszöge*
Amint kiléptem a terem ajtaján, már kanyarodtam volna be, amikor valaki megfogta a karom.
-Beszélhetnék veled egy kicsit?- mondta egy mély hang
Megfordultam, hogy lássam ki az..
Levert a víz..a zsaru volt..
-Öhm, hogyne..-válaszoltam zavartan.
-Ne haragudj, de kissé furcsán viselkedtél az órán...mintha tudnál valamit..Így van?-hajolt le hozzám.
B@sszameg. Most mit mondjak?! Hazudjak és mondjam hogy nem, vagy tálaljak ki és kérjek segítséget?!
-Öhm-ühm..köszörültem meg a torkom. - N-nnem, semmit.-próbáltam hazudni neki.
-Kérlek, az igazat mondd.-nézett mélyen a szemembe.
Szörnyen küzdöttem a saját lelkiismeretemmel...ugyanis mindennél jobban szerettem volna segíteni Adam-nek, de nagyon nem kellene csak úgy felnyomni a zsaruknak, hogy egy barátom drogozik... Elkapják, lecsukják, engem egy életre megutál, ahogy én is magamat.
-Szóval...ismersz valakit, aki ilyet csinál?
Nem szóltam egy szót sem, csak bólintottam.
-Rendben. Ki az?
-Azt nem mondhatom meg.
-Figyelj rám! Muszáj tudn...-kezdett bele, mire én félbeszakítottam.
-Nem!Nem!-lettem kissé ingerült.-Hagyjon békén!-viharzottam el.
-Úgyis rájövök..-hallottam a hátam mögül. Gondolom azt hitte, már hallótávolságon kívül vagyok..hát nem.
Borsódzott a hátam ettől az egésztől...féltem, hogy Adam megharagszik rám. Már most nagyon rossz előérzetem volt.
Az első gondolatom az volt, hogy beszélnem kell vele.. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy tudnia kellene erről a sulis esetről, hiszen azért mégiscsak érinti őt is a dolog...
Órák után írtam egy SMS-t neki, hogy fussunk össze a domboknál 3-kor.
-------------------------------3-kor--------------------------------------
Amikor odaértem a dombokhoz, fel-alá sétálgattam amíg várakoztam. Adz hamar megérkezett:
-Sziaaaa Aleeeeexx!-köszönt rám vidáman.
-Heló!
-Mi újság, hogy vagy?-kérdezte kedvesen.
-Öhm...semmi, jól mondjuk..
-Ez átlátszó volt, na mesélj!
-Tényleg semmi, csak volt a suliban egy-két történés, azon agyalok...
-Mi történt?-kíváncsiskodott tovább.
-Bejött egy rendőr osztályfőnöki órára, előadást tartani a káros szenvedélyekről.
-Ó.... És mi volt?
-Hát..sok minden volt..a zsaru négy szem közt akart velem beszélni, mert úgy látta, hogy tudok valami többet erről..Faggatott, hogy ismerek-e olyat, aki...tudod...- nem akartam kimondani. Úgyis tudom, hogy tudja mire gondolok.
-Mit mondtál?-lett kissé zaklatott.
-Azt, hogy nem, de.. tovább kérdezősködött...és elmondtam, hogy ismerek valakit..
-Micsoda?!-azt hiszem itt kiakadt. A szemei kikerekedtek és elég ingerültnek tűnt.
-Azt nem mondtam meg, hogy ki az!!!-próbáltam enyhíteni a helyzeten-de...
-De?! De mi?!
-Nem mondtam neki többet...nem mondtam, hogy kit..De azt mondta a hátam mögött, hogy "úgyis rá fog jönni". -Félek, hogy követni fog vagy valami. Én tényleg nem akarok rosszat nek....-kezdtem volna.
-Te teljesen meghibbantál?!-csattant fel.-Hogy tehetted?!
-Nem tudja, hogy te vagy!! Segíteni akartam. Amúgy is,ha tiszta vagy nincs miért aggódni.
Erre nem szólt egy szót sem.
-Mert ugye az leszel...nem?-néztem rá kérdőn.
Csak csendben állt velem szemben.
-Mondd, hogy nem akarod folytatni...
-Ez rohadtul nem ilyen egyszerű, érted?! Ezt nem lehet abbahagyni!! Szükségem van rá!
-Figyelj Adam! Én veled vagyok, segítek neked.... De ha TE nem akarod, akkor..nincs miben segíteni!
-Már bánom, hogy elmondtam...mekkora hülye vagyok tényleg!
-Erre nem tudok mit mondani.-mondtam idegesen
-Nem kell nekem segítség, pláne nem a tiéd!
-Ki más segíthetne?! Nincs SENKID! Mindenkit eltaszítottál magadtól!-vágtam a fejéhez.
-Mit tudsz te erről, hisz 16 vagy! Semmit nem tudsz te, itt okoskodsz nekem!
-Én okoskodok?! Te menekülsz a saját vesztedbe, te barom!-csúszott ki a számon.
-Tudod mit, hagyjuk ezt! Egy hülye kis taknyos vagy!-ezzel a mondattal elviharzott, én meg csak néztem, ahogy egyre távolodott.
Őszintén utálom magam, mikor ideges vagyok. Olyan dolgokat mondok ki, amiket amúgy soha nem mondanék... Általában ezek a legsértőbbek, de néha mégsem sikerül irányítani őket és kicsúsznak, mint most. Nem akartam ilyesmit mondani neki. Tudom, hogy kell neki valaki, aki segít. Állatira haragszom rá, amiért nem érti meg, hogy saját magával tol ki ezzel... Olyan...hülye.
*Adam szemszöge*
Már megint a veszekedés. Mindig mindenkivel veszekszem. Mi van velük?! Egy kicsit se tudnának belegondolni?! Amúgy is, minek avatkoznak bele az én életembe?! Hiszen benne van a nevében, az ÉN életem. Úgy élem, ahogy ÉN akarom. Meg egy kis 16 éves csaj okoskodik itt nekem, hogy mi a jó?! Hát álljon meg a menet. Fogalma sincs semmiről, hagyjon engem békén!
Amint otthagytam a domboknál, egyenest egy bárba mentem. Johnny's Bar... vagy mi volt a neve. Ott legalább kikapcsolódhatok, van pia, nem csesztet senki, mi kell még?!
Király kis bár volt, tök hangulatos, még úgy is, hogy a bejáratnál tiszta saras-havas volt a padló. A falak téglákkal voltak kirakva, tele képekkel. A pult fából volt, a székek barna bőrhuzattal voltak bevonva. A polcon rengeteg pia sorakozott, poharak, üvegek és korsók. A kocsmáros egy idősebb férfi volt, aki rögtön odajött mikor leültem:
-Adjonisten, mit adhatok?
-Egy korsó csapoltat' kérnék.-sóhajtottam.
A faszi sarkon fordult, felkapott egy korsót és teleengedte.
-Egészségére fiatalember!-csúsztatta elém, mire én csak bólintottam.
Lehetett már este 9-10 óra, az italok meg csak fogytak. Egy kis ilyet, meg egy kis olyat is ittam, asszem' 8-kor már simán seggrészeg voltam. Közben haverkodtam, elbeszélgettem a mellettem ülőkkel.
Tízkor már javában sötét volt, de én még mindig ott dekkoltam a kocsmában. Végül is, minek siettem volna haza, itt legalább vannak emberek.
Amikor már elfogyott a pénzem is, azt mondtam a kocsmárosnak, hogy írja a számlámhoz. Majd kifizetem...vagy kitudja..
Leugrottam a bárszékről és elbotorkáltam az ajtóig. Mikor benyúltam a kabátzsebembe, találtam benne még kb. 5 tablettát... megfogtam őket és egyszerre bekaptam és kiléptem az bárból.
Elvégre, mit veszíthetek?
Totál sötét volt az utcákon, én meg berúgva, szerintem azt sem tudtam hol vagyok. Még vagy másfél órán át sétálgattam, jártam a parkban meg valami erdőben is..ennyi maradt meg.
Még mindig nem értem, hogy hogyan találtam haza...de a lényeg, hogy hazataláltam.
Arra emlékszem, hogy úgy ahogy voltam ledőltem a kanapéra és onnantól kész, végem volt. Ruhástól, cipőben elaludtam, bár találóbb rá az "elájultam" kifejezés.
Alexx jelentkezik, egy kicsit érdekesen vannak most a fejezetek, ugyanis az én feladatom most az elmúlt 3 nap bemutatása volt, amiből MAJD megtudjátok Beki aggodalmának okát...is.. :D
Ez egyelőre az elmúlt 3 napból az első nap :)
Remélem tűrhető lett ;)
Have a nice day,
Alexx \m/
-------------------------------------------3 nappal ezelőtt-------------------------------------------------
*Alexx szemszöge*
Amint kiléptem a terem ajtaján, már kanyarodtam volna be, amikor valaki megfogta a karom.
-Beszélhetnék veled egy kicsit?- mondta egy mély hang
Megfordultam, hogy lássam ki az..
Levert a víz..a zsaru volt..
-Öhm, hogyne..-válaszoltam zavartan.
-Ne haragudj, de kissé furcsán viselkedtél az órán...mintha tudnál valamit..Így van?-hajolt le hozzám.
B@sszameg. Most mit mondjak?! Hazudjak és mondjam hogy nem, vagy tálaljak ki és kérjek segítséget?!
-Öhm-ühm..köszörültem meg a torkom. - N-nnem, semmit.-próbáltam hazudni neki.
-Kérlek, az igazat mondd.-nézett mélyen a szemembe.
Szörnyen küzdöttem a saját lelkiismeretemmel...ugyanis mindennél jobban szerettem volna segíteni Adam-nek, de nagyon nem kellene csak úgy felnyomni a zsaruknak, hogy egy barátom drogozik... Elkapják, lecsukják, engem egy életre megutál, ahogy én is magamat.
-Szóval...ismersz valakit, aki ilyet csinál?
Nem szóltam egy szót sem, csak bólintottam.
-Rendben. Ki az?
-Azt nem mondhatom meg.
-Figyelj rám! Muszáj tudn...-kezdett bele, mire én félbeszakítottam.
-Nem!Nem!-lettem kissé ingerült.-Hagyjon békén!-viharzottam el.
-Úgyis rájövök..-hallottam a hátam mögül. Gondolom azt hitte, már hallótávolságon kívül vagyok..hát nem.
Borsódzott a hátam ettől az egésztől...féltem, hogy Adam megharagszik rám. Már most nagyon rossz előérzetem volt.
Az első gondolatom az volt, hogy beszélnem kell vele.. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy tudnia kellene erről a sulis esetről, hiszen azért mégiscsak érinti őt is a dolog...
Órák után írtam egy SMS-t neki, hogy fussunk össze a domboknál 3-kor.
-------------------------------3-kor--------------------------------------
Amikor odaértem a dombokhoz, fel-alá sétálgattam amíg várakoztam. Adz hamar megérkezett:
-Sziaaaa Aleeeeexx!-köszönt rám vidáman.
-Heló!
-Mi újság, hogy vagy?-kérdezte kedvesen.
-Öhm...semmi, jól mondjuk..
-Ez átlátszó volt, na mesélj!
-Tényleg semmi, csak volt a suliban egy-két történés, azon agyalok...
-Mi történt?-kíváncsiskodott tovább.
-Bejött egy rendőr osztályfőnöki órára, előadást tartani a káros szenvedélyekről.
-Ó.... És mi volt?
-Hát..sok minden volt..a zsaru négy szem közt akart velem beszélni, mert úgy látta, hogy tudok valami többet erről..Faggatott, hogy ismerek-e olyat, aki...tudod...- nem akartam kimondani. Úgyis tudom, hogy tudja mire gondolok.
-Mit mondtál?-lett kissé zaklatott.
-Azt, hogy nem, de.. tovább kérdezősködött...és elmondtam, hogy ismerek valakit..
-Micsoda?!-azt hiszem itt kiakadt. A szemei kikerekedtek és elég ingerültnek tűnt.
-Azt nem mondtam meg, hogy ki az!!!-próbáltam enyhíteni a helyzeten-de...
-De?! De mi?!
-Nem mondtam neki többet...nem mondtam, hogy kit..De azt mondta a hátam mögött, hogy "úgyis rá fog jönni". -Félek, hogy követni fog vagy valami. Én tényleg nem akarok rosszat nek....-kezdtem volna.
-Te teljesen meghibbantál?!-csattant fel.-Hogy tehetted?!
-Nem tudja, hogy te vagy!! Segíteni akartam. Amúgy is,ha tiszta vagy nincs miért aggódni.
Erre nem szólt egy szót sem.
-Mert ugye az leszel...nem?-néztem rá kérdőn.
Csak csendben állt velem szemben.
-Mondd, hogy nem akarod folytatni...
-Ez rohadtul nem ilyen egyszerű, érted?! Ezt nem lehet abbahagyni!! Szükségem van rá!
-Figyelj Adam! Én veled vagyok, segítek neked.... De ha TE nem akarod, akkor..nincs miben segíteni!
-Már bánom, hogy elmondtam...mekkora hülye vagyok tényleg!
-Erre nem tudok mit mondani.-mondtam idegesen
-Nem kell nekem segítség, pláne nem a tiéd!
-Ki más segíthetne?! Nincs SENKID! Mindenkit eltaszítottál magadtól!-vágtam a fejéhez.
-Mit tudsz te erről, hisz 16 vagy! Semmit nem tudsz te, itt okoskodsz nekem!
-Én okoskodok?! Te menekülsz a saját vesztedbe, te barom!-csúszott ki a számon.
-Tudod mit, hagyjuk ezt! Egy hülye kis taknyos vagy!-ezzel a mondattal elviharzott, én meg csak néztem, ahogy egyre távolodott.
Őszintén utálom magam, mikor ideges vagyok. Olyan dolgokat mondok ki, amiket amúgy soha nem mondanék... Általában ezek a legsértőbbek, de néha mégsem sikerül irányítani őket és kicsúsznak, mint most. Nem akartam ilyesmit mondani neki. Tudom, hogy kell neki valaki, aki segít. Állatira haragszom rá, amiért nem érti meg, hogy saját magával tol ki ezzel... Olyan...hülye.
*Adam szemszöge*
Már megint a veszekedés. Mindig mindenkivel veszekszem. Mi van velük?! Egy kicsit se tudnának belegondolni?! Amúgy is, minek avatkoznak bele az én életembe?! Hiszen benne van a nevében, az ÉN életem. Úgy élem, ahogy ÉN akarom. Meg egy kis 16 éves csaj okoskodik itt nekem, hogy mi a jó?! Hát álljon meg a menet. Fogalma sincs semmiről, hagyjon engem békén!
Amint otthagytam a domboknál, egyenest egy bárba mentem. Johnny's Bar... vagy mi volt a neve. Ott legalább kikapcsolódhatok, van pia, nem csesztet senki, mi kell még?!
Király kis bár volt, tök hangulatos, még úgy is, hogy a bejáratnál tiszta saras-havas volt a padló. A falak téglákkal voltak kirakva, tele képekkel. A pult fából volt, a székek barna bőrhuzattal voltak bevonva. A polcon rengeteg pia sorakozott, poharak, üvegek és korsók. A kocsmáros egy idősebb férfi volt, aki rögtön odajött mikor leültem:
-Adjonisten, mit adhatok?
-Egy korsó csapoltat' kérnék.-sóhajtottam.
A faszi sarkon fordult, felkapott egy korsót és teleengedte.
-Egészségére fiatalember!-csúsztatta elém, mire én csak bólintottam.
Lehetett már este 9-10 óra, az italok meg csak fogytak. Egy kis ilyet, meg egy kis olyat is ittam, asszem' 8-kor már simán seggrészeg voltam. Közben haverkodtam, elbeszélgettem a mellettem ülőkkel.
Tízkor már javában sötét volt, de én még mindig ott dekkoltam a kocsmában. Végül is, minek siettem volna haza, itt legalább vannak emberek.
Amikor már elfogyott a pénzem is, azt mondtam a kocsmárosnak, hogy írja a számlámhoz. Majd kifizetem...vagy kitudja..
Leugrottam a bárszékről és elbotorkáltam az ajtóig. Mikor benyúltam a kabátzsebembe, találtam benne még kb. 5 tablettát... megfogtam őket és egyszerre bekaptam és kiléptem az bárból.
Elvégre, mit veszíthetek?
Totál sötét volt az utcákon, én meg berúgva, szerintem azt sem tudtam hol vagyok. Még vagy másfél órán át sétálgattam, jártam a parkban meg valami erdőben is..ennyi maradt meg.
Még mindig nem értem, hogy hogyan találtam haza...de a lényeg, hogy hazataláltam.
Arra emlékszem, hogy úgy ahogy voltam ledőltem a kanapéra és onnantól kész, végem volt. Ruhástól, cipőben elaludtam, bár találóbb rá az "elájultam" kifejezés.
2013. október 21., hétfő
13. Incomplete
Beki itt van jelentkezik, egészségesen, meg
minden.. Vagy mondjuk.. xD A címért ne nézzetek furán One Direction 3.
albumban bónusz dal! :3 Jó olvasást.. ;)
*3 nappal később*
-Te beszélsz az ügyvéddel, én nem mehetek a kávézóba addig?-kérdeztem mikor beültünk a kocsiba. Nem akartam velük találkozni. Megint jó pofiznának egy sort, aztán megint csak a csaj lennék aki beférkőzött közéjük, egy hülye váddal.
-Itt vagyunk! Vigyázz a járda megvan fagyva!-kiáltott rám anya, de késő volt. Seggre estem a lépcsőn. Egy pillanatra megijedtem, majd ülve maradtam és kitört belőlem a röhögés. Csak nevettem a földön, és volt rajtam egy bőr dzseki, ami nem tartott valami melegen, ezért elkezdtem rögtön fázni. Ebbe fért bele a gipszem, na! De nem bírtam abbahagyni. Elképzeltem, hogy hogy nézhettem ki amikor elestem, és hogy milyen arcot vághattam. És kész megint elkezdtem röhögni. Anya csak nézett szótlanul, majd a fejemhez vágta a "te sosem nősz fel?" kérdést, majd bement az épületbe. Feltápászkodtam, de megint visszaestem. És megint elkezdtem nevetni. A lépcső oldalán volt egy korlát, ami elég széles ahhoz, hogy ráüljek. Felkapaszkodtam ráültem, és a lábamat lóbáltam. Én nem megyek be anyához. Kizárt, inkább itt fagyok meg. Előkaptam a zsebemből a telómat, és a fülesem, és elindítottam az összes zene lejátszását. Egymás után mentek a dalok, és nem is tudtam, hogy ennyi van. Filmbe illő jelent lett volna.. lóbálom a lábam egy havas korláton ülve, hull a hó, szól a zene, gyér fényben pompázik minden.. Ha nem éppen azért lennék kint, mert nem akarok egy "tárgyalásra" bemenni, ahol éppen miattam van a vádaskodás.. És ha nem lenne eltörve a kezem, és nem lennék a barátaimtól eltiltva. A gondolataim csak úgy röpködtek, lehet, hogy még motyogtam is. De valaki kizökkentett a gondolkodásból, mert meglökte a vállam, és kivette a fülest a fülemből.
-És most elviszlek egy sötét raktárba, ahova bezárlak, és sose engedlek ki többé..-suttogta rekedtesen a fülembe, én pedig elsőre majdnem gutát kaptam, másodszorra elöntött az a melegség, hogy Harry ilyen rekedtesen is tud suttogni, és hogy ijesztgetni is szeret.. Na meg persze az a fangirl énem kissé életre kelt, hogy éppen Ő most engem akart megijeszteni.. Elém lépett, és furcsán nézett rám. Vicces szitu volt. Ő ott állt velem szemben, én pedig ott ültem előtte, és felnéztem rá, mert amiatt, hogy ültem alacsonyabban volt a fejem.
-Én pedig közzéteszem Twitteren, hogy itt vagy..-álltam fel, és mentem el mellette, a fülébe súgva.
-Cseles..-vigyorgott, majd utánam jött. Igazából nem tudom hova indultam, de odafagytam már a korláthoz.
-Hogy-hogy csak te vagy erre?-kérdeztem, majd zsebre dugtam a kezem. Ledermedtek az ujjaim.
-Csak sétáltam.. Kicsit kiszellőztetem a fejem a tegnapeste után. Tudod szilveszter, őrült buli volt, és.. érted.. nagyon sokat ittunk.-mondta, majd összébb húzta ő is a kabátját. A hópelyhek csillogtak a hajában, és a szeme is fénylett. Harry Styles-szal sétálgatok ki tudja merre, míg anyám ellenük indít vádat. Ő meg a nagy bulikról mesél.. Honnan tudjam én milyen az.. Nekem a szilveszterem általában a barátaim körében zajlik, némi üvegezéssel max. Idén a szobámból néztem a tűzijátékot, és Skypoltam a többiekkel.
-Jah megértem.-mondtam ki végül. Mit terheljem én őt le? Bólintott, majd fürkészni kezdett. Várta, hogy mást is mondjak.. Olyanok voltunk mint akik már évek óta ismerik egymást. Nem kérdeztük a részleteket, de mégis tudtuk.
-Nem nem értem! Nem is értem miért várod el, hogy megértsem, milyen egy olyan "jó" szilveszteri buli ahol olyanokkal vagy akiknek a felét sem ismered.. Nem, nem értem mi a jó abban ha szilveszterkor iszik az ember. És nem tudom milyen egy őrült buli, mert nálam az azt jelenti, ha a barátaimmal vagyok, és nevetünk, beszélgetünk, és kiröhögjük a másikat. Ehelyett idén Átskype-oltam velük a szilvesztert, mert ellettem tőlük tiltva!-csattantam fel, mire Harry is felemelte a hangját. De nem érdekelt. Nem érdekelt, hogy most hírességgel veszekszem, nem érdekelt, hogy a fejéhez vágtam egy csomó dolgot.. Mert én már emberként látom őket. 3 nap alatt az ember sok mindent tud átgondolni. Ők is emberek, akik ha kell kedvesek, mert nem árt a jó kapcsolat.
-Honnan veszed, hogy olyan emberekkel voltam akiket nem ismerek? Honnan veszed, hogy nem nevettünk, és éreztük jól magunkat?!-kérdezte a szemembe nézve, de én álltam a tekintet, és megráztam a fejem lemondóan, és tovább sétáltam. Ő meg megfordult, és a másik irányba sétálva elment.Felé fordultam, és odaszóltam.
-Tudod..Sosem akartam senkinek a fejéhez vágni dolgokat.. Sosem szoktam.. Csak, az van bennem, hogy akik nincsenek közel hozzám, és eleve utálnak azokkal tökmindegy, hogy milyen vagyok, van egy véleményük, és. .az mindig megmarad. Rólam az jut eszedbe, hogy a csaj, aki beperel minket, mert hírnévre vágyik. .ahogy Zayn is mondta.. Hisz neki is az jutott elsőre eszébe.-magyarázkodtam, majd egy padra ültem, amiről lesöpörtem a havat. Lehet már nem is hallotta amit mondtam, mert tovább ment. Kapcsolatot teremteni is tudni kell, na!
-Nekem az a mosolygós lány jut eszembe, aki a színpad oldalánál áll, és elejti a tábláját..-mondta halkan, és pár lépést felém lépett.. ezek szerint meghallotta.
-Te azt láttad?-nevettem fel kínosan.
-Ha nem láttam, volna akkor is tudnám, hogy történt.. Elégszer kellett meghallgatnunk már Niall-től a sztorit. De ami azt illeti.. Lehet volt pár ismeretlen azon a bulin.. De én akkor is azokkal voltam akiket ismerek. Te is félreismertél minket. És azt hiszem mi is téged. Örülök, hogy rendes körülmények között is tudunk beszélgetni, nem csak a váróteremben. De lassan be kéne menned egy meleg helyre. Már kékül az ajkad..-mondta az utolsó mondatot halkan, majd beleharapott az alsó ajkába. Most én láttam rosszul, vagy tényleg a számat nézve harapott a sajátjába?! Azt hiszem forog velem a világ.. De most tényleg ez történt? Tényleg?? Kizárt, tuti képzelődöm!
-Rendben.. I-i-ide fagytam..-dadogtam, majd elindultunk oda, ahol anya parkolt. Hamar oda értünk, és mikor köszöntem volna el, Elindult be velem a váróterembe.
-Te nem csak sétálni indultál, mi?-kérdeztem furán.
-A többiek bent vannak.. Hozzájuk csatlakoztam volna én is, de mivel láttam, hogy te sem vagy bent, így nem mentem be-adta a számára egyszerű választ.
-Hát jó..-azzal beléptünk a váróterembe, de ekkor jött szembe velem anya, és azt mondta, hogy elmegy vesz magának péksüteményt, mert éhes, aztán visszajön. Addig én maradjak itt..
-Akkor bemegyek-szóltam utána, de már nem hallotta. Beléptem, majd az automatához mentem a sarokban, és vettem egy Cappucino-t.. Szétfagytam, álmos is vagyok. És bár nekem a kávé, sosem használt, vagy ilyesmi, azért finom volt, és megittam. Közben Harry odament a többiekhez, és beszélgettek. Én leültem a szoba másik felébe. Nem fogok odafurakodni. Hülyén érezném magamat, csak mert.. miért legyek én ott?
-Nem szeretnél ide jönni?-kérdezte Zayn. Ez olvas a gondolataimban, vagy mi: hidegrázást kapok, de komolyan.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet.-adtam választ, majd szorosabbra húztam a kabátom. Iszonyatosan fáztam.
Kár, hogy átázott. És fájt az is, hogy Harry szó nélkül, mintha csak együtt jöttünk volna be odament hozzájuk. Hisz beszélgettünk az Istenért! Ezt elfelejti? Most ugyanúgy lenéz mint a többiek.
-Te tudod.-azzal vállat rántott, és visszafordult a többiekhez.
-Zayn, ne legyél már ennyire bunkó!-korholta le Niall. Megköszönöm, hogy ezt mondta, de ő is ott ül velük. És ő ugyanúgy nem szólt vagy éppen csinált semmi mást mint a többiek.. hogy miért kapom fel a vizet? Fogalmam sincs,talán meguntam ezt az érzést..5 perce itt ülök reszketve, ők ezt látják de nem tesznek semmit. Totál megalázottnak érzem magam. szóváteszek valamit, erre? Mi történik? Gúnyosan merednek rám. Nem ez a One Direction az akit én megismertem.
-Már ne haragudj de Te miben vagy más mint mondjuk Zayn? Nem azért, de te csak rászóltál.. Istenem, ti vagytok nekem a minden, de kezdek kételkedni.. Itt egy lány veletek szemben, majd megfagy, ti meg ültök és bunkózzátok egymást, le se szarva a másikat.. legalább emberszámba vennétek. Már mondtam szerintem, hogy sajnálom, okéé? Nekem kellemetlenebb, hogy itt kell lennem, mint nektek.. Ti vagytok az "áldozatok".. de én jártam mégis szarul, hisz van egy törött kezem. Szerintem ez illedelmetlenség amit műveltek.. -csattantam fel.
-Mi? Hogy nem adjuk oda a kabátunk? Vagy más? Ne képzeld, hogy egy romantikus film az életed, mert nem mi vagyunk a megmentőid! Saját hiba. Nem figyeltél, ezért áztál el.. ennyi, mi nem leszünk a lovagjaid, keress másokat. És végképp nem leszek a bajtársad sem, ha esetleg átváltanál a romantikusról akcióra. Felejts el! Igenis a TE hibád ez a szar..-szólt Zayn erélyesen, majd mint aki jól végezte dolgát hátradőlt. Most kezdek ellenszenves lenni vele.. legalábbis azt hiszem.
-Tudjátok mi a bajotok? Nincs saját véleményetek! Vagy van? Mert ez tök úgy hangzik mintha a menedzseretek rágta volna a szátokba.
-Ez nem igaz, mert-kezdte Liam de elakadt.
-Na erről beszéltem.. Gondolkozzatok már el, hogy ki is irányítja a bandát.. Ti, vagy.. ők.-néztem rájuk szomorúan. Én tényleg szeretem őket. Amit alkotnak, amit képviselnek, és az embereket akit mutatnak. De most? Kezdek tévedni, hogy ők tényleg az az 5 srác-e akit ismerek. Vagy egyáltalán ismerem őket?
-Ebből a beszélgetésből nem tudom ki hogy tud jól kikeveredni.. Mi sehogy, és te sem.-szólt Louis, egész bölcsen.
-Jó akkor kezdjünk tiszta lappal, és az ellenszenvet mellőzzük.-ajánlottam.
-Szerintem is.-mondta Niall.
-Akkor, az én részemről.. -tűnődtem- törlök minden infót amit eddig rólatok valaha hallottam, olyanok lesztek mint az idegenek. Barátnőket, tulajdonságokat, aranyos dolgokat, idegesítőket, dátumokat.. mindent törlök, olyan leszek mint egy lány.. Egy sima lány. És remélem ezzel tudunk tisztázni mindent, mert az én részemről baromi nehéz most ezt mondani, mert én mégis csak a rajongótok vagyok, vagy inkább voltam.. Szóval ti is megteszitek, hogy csak egy lány leszek?-kérdeztem reménykedve.
-Te csak egy lány leszel.. Aki nem tud rólunk semmit, nem fog idegesen a fejünkhöz vágni mindent, csak jófej lesz.. Ha jól értem, ugye?-nézett rám Niall.
-Jól érted!-mosolyodtam el.
-Akkor mi így együtt 6-an csak barátok leszünk. Nem lesz rajongó-banda kacsolat.. Csak 5 fiú-1 lány kapcsolat ugye?-kérdezte Harry. Kerekedett szemekkel néztem rá, aztán a többiek is, mikor leesett nekik, mennyire hülyén hangzik az amit Harry mondott.
-5 fiú-1 lány kapcsolat.. Hátokéé.-nevettem fel, majd mikor megértette felröhögött.
-Jó na, érted azért nem?-nevetett, majd bólintottam.
-Na végre észhez tértél, reménykedtem..-merengett Zayn.
-Neked eddig mi is volt velem a bajod?-kérdeztem kíváncsian.
-Hogy folyton csak veszekedtél.. Lehet jogosan, de idegesítő volt.. Meg, hogy bepereltéé' minket, de ezt most mellőzzük. Te csak egy lány vagy. Beki, ugye?-kérdezte egy mosolyt erőltetve magára. Azt hiszem itt még nincs teljes béke, és nem is lesz egyhamar. Bár ami azt illeti, lenne mit ordítani még a fejükhöz. De nem szeretném a jelenlegi kialakult békét elrondítani. Már nem vagyok az a fangirl. Talán sose leszek többé. De szerencsésnek érzem magam, hisz mégis megismerhetem őket. Talán ordítozások árán, egy per árán vagy csak egy hosszúúúúúú tél kell hozzá.
-Beki.. -bólintottam gondolkodva, majd pár perccel később kapcsoltam, mikor már mindenki körülöttem ült, hogy kérdezgetnek.
Hirtelen kivágódott az ajtó és egy dühös anya-fejet láttam meg.
-Kislányom, tudom, hogy szeretsz velük lenni, meg rajongsz, meg mi a csuda, de légy szíves szálljál be a kocsiba, kapcsolj rádiót, és menjél kifelé! Nem akarom, hogy velük legyél. A kezed bánta legutóbb.. Lehet, hogy most a lábad fogja. Menjél, ne mondjam még egyszer, az Istenit!-kiáltott, majd bement az egyik ajtón, én pedig lesokkolva ültem tovább. Én kibékülök, ő összeveszik. Lehet ez az anya-lánya kapcsolat nálunk az "én építek, ő romból" alapelven működik. Minden esetre, sietve kimentem, mert kinézett az ajtón, és megint leordított egy hosszú monológgal.
-Mi a jó francot kezdjek itt ebben a rohadt kocsiban?-csapkodtam dühösen a műszerfalat, mikor 5 árnyék gyűlt a kocsi köré. Kinéztem, és a sejtésem beigazolódott. 5 srác, köztük egy bagós, röhögve nézte, ahogy csapkodok.
-Na mivan, he?-kérdeztem, durcásan, majd kilestem a szélvédőn.
-Rájöttünk, kitől is örökölted a néhai hangvételed!-mondta Liam, de épp rossz időben. Anya vágta ki az ajtót, és idegesen robogott felénk. Na ebből mi lesz. Fejcsóválva, és kuncogva szálltam ki a kocsiból, majd anyára néztem, háttal a kocsinak támaszkodva.
-Hogy te mindig találsz kiskaput! Nem fogalmaztam világosan? Legyél bárhol, csak velük ne!-mondta kicsit nyugodtabban, de szeméből szikrázott az idegesség. Fejemet a kocsinak döntve röhögtem. Mindig én! Most nem én kerestem kiskaput.. Szó nélkül eljöttem. Tényleg. De akkor is én! Ezen már csak nevetni tudok. Meg anya arcán is. Össze-vissza forgott, és kérdezgetett mindenkit, hogy tudják-e mi van velem. Mikor elfordult, akkor mutogattam. Például olyat, hogy én, itt mutattam magamra, és mintha egy kötél lett volna a nyakam körül, húztam felfelé, a nyelvemet oldalra lógatva.. Magyarul otthon, én ki leszek nyírva. Ezen a többiek hangosan nevettek, aztán mikor anya felém fordult akkor, én meg anya arcába röhögtem, és a hasamat fogtam. Még sosem láttam ilyen arcokat. Visszafojtott nevetések, de ezerrel. Harry folyton az ajkát rágta, Zayn úgyszintén, Liam meg a fülét húzogatta, hátha abba bírja hagyni a nevetést, Niall meg cukin a kezét a szájára tapasztva nézett.
-Na jól van, Rebeka szállj be a kocsiba. MOST!-kiáltotta, én meg nevetve behuppantam, a fiúknak intve.
-Amúgy mi jöttünk ki, nem ő keresett kiskaput!-kiáltotta Zayn, majd anya elhajtott de azért hallotta. Hogy miből tudom? Most nem nekem nem állt be az egész úton a szám.
*Már otthon este 6 felé*
SMS Alexxtől. Egész hét elején nem hallottam róla, de biztos amiatt ami a suliban történt hétfőn. Kedden sem jött, és ma sem. Azt mondta beteg, de félek Adz áll emögött.
csak egy SMS.. de hirtelen elfogott a félelem.. Miért? Szerintem van okom aggódni:
*3 nappal később*
-Te beszélsz az ügyvéddel, én nem mehetek a kávézóba addig?-kérdeztem mikor beültünk a kocsiba. Nem akartam velük találkozni. Megint jó pofiznának egy sort, aztán megint csak a csaj lennék aki beférkőzött közéjük, egy hülye váddal.
-Itt vagyunk! Vigyázz a járda megvan fagyva!-kiáltott rám anya, de késő volt. Seggre estem a lépcsőn. Egy pillanatra megijedtem, majd ülve maradtam és kitört belőlem a röhögés. Csak nevettem a földön, és volt rajtam egy bőr dzseki, ami nem tartott valami melegen, ezért elkezdtem rögtön fázni. Ebbe fért bele a gipszem, na! De nem bírtam abbahagyni. Elképzeltem, hogy hogy nézhettem ki amikor elestem, és hogy milyen arcot vághattam. És kész megint elkezdtem röhögni. Anya csak nézett szótlanul, majd a fejemhez vágta a "te sosem nősz fel?" kérdést, majd bement az épületbe. Feltápászkodtam, de megint visszaestem. És megint elkezdtem nevetni. A lépcső oldalán volt egy korlát, ami elég széles ahhoz, hogy ráüljek. Felkapaszkodtam ráültem, és a lábamat lóbáltam. Én nem megyek be anyához. Kizárt, inkább itt fagyok meg. Előkaptam a zsebemből a telómat, és a fülesem, és elindítottam az összes zene lejátszását. Egymás után mentek a dalok, és nem is tudtam, hogy ennyi van. Filmbe illő jelent lett volna.. lóbálom a lábam egy havas korláton ülve, hull a hó, szól a zene, gyér fényben pompázik minden.. Ha nem éppen azért lennék kint, mert nem akarok egy "tárgyalásra" bemenni, ahol éppen miattam van a vádaskodás.. És ha nem lenne eltörve a kezem, és nem lennék a barátaimtól eltiltva. A gondolataim csak úgy röpködtek, lehet, hogy még motyogtam is. De valaki kizökkentett a gondolkodásból, mert meglökte a vállam, és kivette a fülest a fülemből.
-És most elviszlek egy sötét raktárba, ahova bezárlak, és sose engedlek ki többé..-suttogta rekedtesen a fülembe, én pedig elsőre majdnem gutát kaptam, másodszorra elöntött az a melegség, hogy Harry ilyen rekedtesen is tud suttogni, és hogy ijesztgetni is szeret.. Na meg persze az a fangirl énem kissé életre kelt, hogy éppen Ő most engem akart megijeszteni.. Elém lépett, és furcsán nézett rám. Vicces szitu volt. Ő ott állt velem szemben, én pedig ott ültem előtte, és felnéztem rá, mert amiatt, hogy ültem alacsonyabban volt a fejem.
-Én pedig közzéteszem Twitteren, hogy itt vagy..-álltam fel, és mentem el mellette, a fülébe súgva.
-Cseles..-vigyorgott, majd utánam jött. Igazából nem tudom hova indultam, de odafagytam már a korláthoz.
-Hogy-hogy csak te vagy erre?-kérdeztem, majd zsebre dugtam a kezem. Ledermedtek az ujjaim.
-Csak sétáltam.. Kicsit kiszellőztetem a fejem a tegnapeste után. Tudod szilveszter, őrült buli volt, és.. érted.. nagyon sokat ittunk.-mondta, majd összébb húzta ő is a kabátját. A hópelyhek csillogtak a hajában, és a szeme is fénylett. Harry Styles-szal sétálgatok ki tudja merre, míg anyám ellenük indít vádat. Ő meg a nagy bulikról mesél.. Honnan tudjam én milyen az.. Nekem a szilveszterem általában a barátaim körében zajlik, némi üvegezéssel max. Idén a szobámból néztem a tűzijátékot, és Skypoltam a többiekkel.
-Jah megértem.-mondtam ki végül. Mit terheljem én őt le? Bólintott, majd fürkészni kezdett. Várta, hogy mást is mondjak.. Olyanok voltunk mint akik már évek óta ismerik egymást. Nem kérdeztük a részleteket, de mégis tudtuk.
-Nem nem értem! Nem is értem miért várod el, hogy megértsem, milyen egy olyan "jó" szilveszteri buli ahol olyanokkal vagy akiknek a felét sem ismered.. Nem, nem értem mi a jó abban ha szilveszterkor iszik az ember. És nem tudom milyen egy őrült buli, mert nálam az azt jelenti, ha a barátaimmal vagyok, és nevetünk, beszélgetünk, és kiröhögjük a másikat. Ehelyett idén Átskype-oltam velük a szilvesztert, mert ellettem tőlük tiltva!-csattantam fel, mire Harry is felemelte a hangját. De nem érdekelt. Nem érdekelt, hogy most hírességgel veszekszem, nem érdekelt, hogy a fejéhez vágtam egy csomó dolgot.. Mert én már emberként látom őket. 3 nap alatt az ember sok mindent tud átgondolni. Ők is emberek, akik ha kell kedvesek, mert nem árt a jó kapcsolat.
-Honnan veszed, hogy olyan emberekkel voltam akiket nem ismerek? Honnan veszed, hogy nem nevettünk, és éreztük jól magunkat?!-kérdezte a szemembe nézve, de én álltam a tekintet, és megráztam a fejem lemondóan, és tovább sétáltam. Ő meg megfordult, és a másik irányba sétálva elment.Felé fordultam, és odaszóltam.
-Tudod..Sosem akartam senkinek a fejéhez vágni dolgokat.. Sosem szoktam.. Csak, az van bennem, hogy akik nincsenek közel hozzám, és eleve utálnak azokkal tökmindegy, hogy milyen vagyok, van egy véleményük, és. .az mindig megmarad. Rólam az jut eszedbe, hogy a csaj, aki beperel minket, mert hírnévre vágyik. .ahogy Zayn is mondta.. Hisz neki is az jutott elsőre eszébe.-magyarázkodtam, majd egy padra ültem, amiről lesöpörtem a havat. Lehet már nem is hallotta amit mondtam, mert tovább ment. Kapcsolatot teremteni is tudni kell, na!
-Nekem az a mosolygós lány jut eszembe, aki a színpad oldalánál áll, és elejti a tábláját..-mondta halkan, és pár lépést felém lépett.. ezek szerint meghallotta.
-Te azt láttad?-nevettem fel kínosan.
-Ha nem láttam, volna akkor is tudnám, hogy történt.. Elégszer kellett meghallgatnunk már Niall-től a sztorit. De ami azt illeti.. Lehet volt pár ismeretlen azon a bulin.. De én akkor is azokkal voltam akiket ismerek. Te is félreismertél minket. És azt hiszem mi is téged. Örülök, hogy rendes körülmények között is tudunk beszélgetni, nem csak a váróteremben. De lassan be kéne menned egy meleg helyre. Már kékül az ajkad..-mondta az utolsó mondatot halkan, majd beleharapott az alsó ajkába. Most én láttam rosszul, vagy tényleg a számat nézve harapott a sajátjába?! Azt hiszem forog velem a világ.. De most tényleg ez történt? Tényleg?? Kizárt, tuti képzelődöm!
-Rendben.. I-i-ide fagytam..-dadogtam, majd elindultunk oda, ahol anya parkolt. Hamar oda értünk, és mikor köszöntem volna el, Elindult be velem a váróterembe.
-Te nem csak sétálni indultál, mi?-kérdeztem furán.
-A többiek bent vannak.. Hozzájuk csatlakoztam volna én is, de mivel láttam, hogy te sem vagy bent, így nem mentem be-adta a számára egyszerű választ.
-Hát jó..-azzal beléptünk a váróterembe, de ekkor jött szembe velem anya, és azt mondta, hogy elmegy vesz magának péksüteményt, mert éhes, aztán visszajön. Addig én maradjak itt..
-Akkor bemegyek-szóltam utána, de már nem hallotta. Beléptem, majd az automatához mentem a sarokban, és vettem egy Cappucino-t.. Szétfagytam, álmos is vagyok. És bár nekem a kávé, sosem használt, vagy ilyesmi, azért finom volt, és megittam. Közben Harry odament a többiekhez, és beszélgettek. Én leültem a szoba másik felébe. Nem fogok odafurakodni. Hülyén érezném magamat, csak mert.. miért legyek én ott?
-Nem szeretnél ide jönni?-kérdezte Zayn. Ez olvas a gondolataimban, vagy mi: hidegrázást kapok, de komolyan.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet.-adtam választ, majd szorosabbra húztam a kabátom. Iszonyatosan fáztam.
Kár, hogy átázott. És fájt az is, hogy Harry szó nélkül, mintha csak együtt jöttünk volna be odament hozzájuk. Hisz beszélgettünk az Istenért! Ezt elfelejti? Most ugyanúgy lenéz mint a többiek.
-Te tudod.-azzal vállat rántott, és visszafordult a többiekhez.
-Zayn, ne legyél már ennyire bunkó!-korholta le Niall. Megköszönöm, hogy ezt mondta, de ő is ott ül velük. És ő ugyanúgy nem szólt vagy éppen csinált semmi mást mint a többiek.. hogy miért kapom fel a vizet? Fogalmam sincs,talán meguntam ezt az érzést..5 perce itt ülök reszketve, ők ezt látják de nem tesznek semmit. Totál megalázottnak érzem magam. szóváteszek valamit, erre? Mi történik? Gúnyosan merednek rám. Nem ez a One Direction az akit én megismertem.
-Már ne haragudj de Te miben vagy más mint mondjuk Zayn? Nem azért, de te csak rászóltál.. Istenem, ti vagytok nekem a minden, de kezdek kételkedni.. Itt egy lány veletek szemben, majd megfagy, ti meg ültök és bunkózzátok egymást, le se szarva a másikat.. legalább emberszámba vennétek. Már mondtam szerintem, hogy sajnálom, okéé? Nekem kellemetlenebb, hogy itt kell lennem, mint nektek.. Ti vagytok az "áldozatok".. de én jártam mégis szarul, hisz van egy törött kezem. Szerintem ez illedelmetlenség amit műveltek.. -csattantam fel.
-Mi? Hogy nem adjuk oda a kabátunk? Vagy más? Ne képzeld, hogy egy romantikus film az életed, mert nem mi vagyunk a megmentőid! Saját hiba. Nem figyeltél, ezért áztál el.. ennyi, mi nem leszünk a lovagjaid, keress másokat. És végképp nem leszek a bajtársad sem, ha esetleg átváltanál a romantikusról akcióra. Felejts el! Igenis a TE hibád ez a szar..-szólt Zayn erélyesen, majd mint aki jól végezte dolgát hátradőlt. Most kezdek ellenszenves lenni vele.. legalábbis azt hiszem.
-Tudjátok mi a bajotok? Nincs saját véleményetek! Vagy van? Mert ez tök úgy hangzik mintha a menedzseretek rágta volna a szátokba.
-Ez nem igaz, mert-kezdte Liam de elakadt.
-Na erről beszéltem.. Gondolkozzatok már el, hogy ki is irányítja a bandát.. Ti, vagy.. ők.-néztem rájuk szomorúan. Én tényleg szeretem őket. Amit alkotnak, amit képviselnek, és az embereket akit mutatnak. De most? Kezdek tévedni, hogy ők tényleg az az 5 srác-e akit ismerek. Vagy egyáltalán ismerem őket?
-Ebből a beszélgetésből nem tudom ki hogy tud jól kikeveredni.. Mi sehogy, és te sem.-szólt Louis, egész bölcsen.
-Jó akkor kezdjünk tiszta lappal, és az ellenszenvet mellőzzük.-ajánlottam.
-Szerintem is.-mondta Niall.
-Akkor, az én részemről.. -tűnődtem- törlök minden infót amit eddig rólatok valaha hallottam, olyanok lesztek mint az idegenek. Barátnőket, tulajdonságokat, aranyos dolgokat, idegesítőket, dátumokat.. mindent törlök, olyan leszek mint egy lány.. Egy sima lány. És remélem ezzel tudunk tisztázni mindent, mert az én részemről baromi nehéz most ezt mondani, mert én mégis csak a rajongótok vagyok, vagy inkább voltam.. Szóval ti is megteszitek, hogy csak egy lány leszek?-kérdeztem reménykedve.
-Te csak egy lány leszel.. Aki nem tud rólunk semmit, nem fog idegesen a fejünkhöz vágni mindent, csak jófej lesz.. Ha jól értem, ugye?-nézett rám Niall.
-Jól érted!-mosolyodtam el.
-Akkor mi így együtt 6-an csak barátok leszünk. Nem lesz rajongó-banda kacsolat.. Csak 5 fiú-1 lány kapcsolat ugye?-kérdezte Harry. Kerekedett szemekkel néztem rá, aztán a többiek is, mikor leesett nekik, mennyire hülyén hangzik az amit Harry mondott.
-5 fiú-1 lány kapcsolat.. Hátokéé.-nevettem fel, majd mikor megértette felröhögött.
-Jó na, érted azért nem?-nevetett, majd bólintottam.
-Na végre észhez tértél, reménykedtem..-merengett Zayn.
-Neked eddig mi is volt velem a bajod?-kérdeztem kíváncsian.
-Hogy folyton csak veszekedtél.. Lehet jogosan, de idegesítő volt.. Meg, hogy bepereltéé' minket, de ezt most mellőzzük. Te csak egy lány vagy. Beki, ugye?-kérdezte egy mosolyt erőltetve magára. Azt hiszem itt még nincs teljes béke, és nem is lesz egyhamar. Bár ami azt illeti, lenne mit ordítani még a fejükhöz. De nem szeretném a jelenlegi kialakult békét elrondítani. Már nem vagyok az a fangirl. Talán sose leszek többé. De szerencsésnek érzem magam, hisz mégis megismerhetem őket. Talán ordítozások árán, egy per árán vagy csak egy hosszúúúúúú tél kell hozzá.
-Beki.. -bólintottam gondolkodva, majd pár perccel később kapcsoltam, mikor már mindenki körülöttem ült, hogy kérdezgetnek.
Hirtelen kivágódott az ajtó és egy dühös anya-fejet láttam meg.
-Kislányom, tudom, hogy szeretsz velük lenni, meg rajongsz, meg mi a csuda, de légy szíves szálljál be a kocsiba, kapcsolj rádiót, és menjél kifelé! Nem akarom, hogy velük legyél. A kezed bánta legutóbb.. Lehet, hogy most a lábad fogja. Menjél, ne mondjam még egyszer, az Istenit!-kiáltott, majd bement az egyik ajtón, én pedig lesokkolva ültem tovább. Én kibékülök, ő összeveszik. Lehet ez az anya-lánya kapcsolat nálunk az "én építek, ő romból" alapelven működik. Minden esetre, sietve kimentem, mert kinézett az ajtón, és megint leordított egy hosszú monológgal.
-Mi a jó francot kezdjek itt ebben a rohadt kocsiban?-csapkodtam dühösen a műszerfalat, mikor 5 árnyék gyűlt a kocsi köré. Kinéztem, és a sejtésem beigazolódott. 5 srác, köztük egy bagós, röhögve nézte, ahogy csapkodok.
-Na mivan, he?-kérdeztem, durcásan, majd kilestem a szélvédőn.
-Rájöttünk, kitől is örökölted a néhai hangvételed!-mondta Liam, de épp rossz időben. Anya vágta ki az ajtót, és idegesen robogott felénk. Na ebből mi lesz. Fejcsóválva, és kuncogva szálltam ki a kocsiból, majd anyára néztem, háttal a kocsinak támaszkodva.
-Hogy te mindig találsz kiskaput! Nem fogalmaztam világosan? Legyél bárhol, csak velük ne!-mondta kicsit nyugodtabban, de szeméből szikrázott az idegesség. Fejemet a kocsinak döntve röhögtem. Mindig én! Most nem én kerestem kiskaput.. Szó nélkül eljöttem. Tényleg. De akkor is én! Ezen már csak nevetni tudok. Meg anya arcán is. Össze-vissza forgott, és kérdezgetett mindenkit, hogy tudják-e mi van velem. Mikor elfordult, akkor mutogattam. Például olyat, hogy én, itt mutattam magamra, és mintha egy kötél lett volna a nyakam körül, húztam felfelé, a nyelvemet oldalra lógatva.. Magyarul otthon, én ki leszek nyírva. Ezen a többiek hangosan nevettek, aztán mikor anya felém fordult akkor, én meg anya arcába röhögtem, és a hasamat fogtam. Még sosem láttam ilyen arcokat. Visszafojtott nevetések, de ezerrel. Harry folyton az ajkát rágta, Zayn úgyszintén, Liam meg a fülét húzogatta, hátha abba bírja hagyni a nevetést, Niall meg cukin a kezét a szájára tapasztva nézett.
-Na jól van, Rebeka szállj be a kocsiba. MOST!-kiáltotta, én meg nevetve behuppantam, a fiúknak intve.
-Amúgy mi jöttünk ki, nem ő keresett kiskaput!-kiáltotta Zayn, majd anya elhajtott de azért hallotta. Hogy miből tudom? Most nem nekem nem állt be az egész úton a szám.
*Már otthon este 6 felé*
SMS Alexxtől. Egész hét elején nem hallottam róla, de biztos amiatt ami a suliban történt hétfőn. Kedden sem jött, és ma sem. Azt mondta beteg, de félek Adz áll emögött.
csak egy SMS.. de hirtelen elfogott a félelem.. Miért? Szerintem van okom aggódni:
"Nagy baj van.. Azthiszem.."
-Alexx
2013. október 19., szombat
12. Scared
*Beki szemszöge*
-Mi? Komolyan szed.. drogot?-képedtem el, és muszáj volt felülnöm a padra. Már becsengettek, de szerintem hiányzik a tanár. Vagy 5 perce hangoskodunk már a teremben.
-Igen, de ne mond el senkinek. Nem is tudtam volna kiszedni belőle, ha nem lennék kitartó.-mondta halkan Alexx, és felült mellém.
-Perszeee, majd közzé teszem Twitteren, mi? Mert én olyan vagyok..-húztam féloldalas mosolyra a számat.
-Csakis.-majd hirtelen az ajtó felé nézett, ahova épp egy alufólia labda repült, és homlokon találta a helyettest. Jól indul ez a nap is.
-Miért kell dobálni? Ellenőrzőket, most!-néma csend következett, mindenki már a helyén ült.-Ki volt az?? Ki tette???-vörösödött be a tanár feje.Senki nem köpte be a másikat, így a tanár ordítozott még egy sort, mire belépett egy rendőr ruhába bújt 30 körüli pali, és szót kért a tanártól.
-Sziasztok! Én a rendőrségtől jöttem, bár ez látszik az öltözékemen, és a káros szenvedélyekről fogunk most beszélgetni. Mik lehetnek ezek?-tette fel a kérdést, és elkezdett járkálni a teremben. Alexxre néztem, mert pont neki volt most szüksége arra, hogy kioktassák őt a káros szenvedélyekről.. mikor ő akar rábeszélni valakit, hogy hagyja abba. Hát. .remélem a rendőr nem nézi a reakciókat, mert ha látná Alexx arcát, meg az enyémet, elküldene kivizsgálásra, hogy mit szedünk.
-Drooog!!-ordította be az egyik idióta srác az osztályból.
-Piaaa!-ez Rory volt, aki szerint irtó vicces ez a kifejezés.
-Igen ezek.. De normálisabban is ki lehet ezeket mondani. Például tudat módosító.. Szóval milyen hasonló szereket ismertek?-tette fel a következő kérdést.
*Alexx szemszöge*
-Basszus...én meg nem szólalok..még felmerül, hogy honnan tudok dolgokat..- néztem Bekire.
-Heroin meg kokó!! Meg a "kati"!!- sorolta CJ.
-Ömm, heroin, kokain és mefedron, igen.. -javította ki az egyenruhás.- Mit tudunk ezeknek a hatásáról?
- Há' módosíccsa' a tudatodat!-jegyezte meg okosan Rory...
-Jóra gondolsz...ebben igazad van. Még mit tudunk?- forgatta a szemeit.
-Függőséget okoznak.-szólaltam meg egészen halkan. Gondoltam ez még nem gyanús, hisz ennyit mindenki tud...
-Remélem nektek ilyenben nem volt részetek és nem is lesz..-kezdte a biztosúr..-De ismertek-e olyat, akinek volt?
Mindenki hátrafordult, néztünk körbe hogy megszólal-e valaki... hát nem. B-vel összenéztünk.. kicsit kellemetlen érzés volt ott ülni és mondani, hogy nem tudok semmit miközben nagyon is...Kétségbeesett voltam, mert szeretnék segíteni Adamnek, de nem akarom elmondani senki másnak, hogy mi van...pláne nem egy rendőrnek, még lecsuknák..
Rápillantottam a padunk előtt álló zsarura, aki gyanakvóan nézett ránk...Tutira látta, hogy összenéztünk..Szörnyű rossz előérzetem lett.
-Beszélgessünk arról, hogy honnan tudhatjuk, hogy valaki ezen szerek hatása alatt áll?- nézett körbe a férfi.
-Hogyan viselkednek ezek az emberek?
Hirtelen annyi gondolat cikázott a fejemben...Erre is tudtam volna válaszolni, csak nem akartam. Ehelyett karba tett kézzel lejjebb csúsztam a székemen és közömbösen bámultam a padlót. Azért hallgattam, hogy mit mond, hisz "jól jön" egy-két infó...
-Látom nem tudtok sokat erről...nos: Akik tudatmódosító hatása alatt állnak, azok általában zavartak, szórakozottak. Sok esetben a szemük vörösségéből, a lassultságukból észrevehető, hogy valami nincs rendben. Másnap nem emlékeznek semmire, nem emlékeznek a negatív dolgokra, csak arra hogy jó kedvük volt. Illetve van egy másik eset is, amikor az illetők agresszívan viselkednek, verekszenek. Ez nagyon veszélyes helyzet, ha lehet próbáljatok meg távol maradni tőlük ha mégis ilyenre kerülne sor.
-Azt tudjátok-e, hogy mi a teendő, ha ismerünk valakit, aki rabja ennek a káros szenvedélynek?- érkezett a következő kérdés.
-Hát..elvonókúra..-nyögtem be ezt az egy szót, megint halkan.
-Így van, az elvonókúra segíthet rajtuk. Megpróbálhatunk beszélni velük erről, hogy ráébresszük őket, hogy maguknak ártanak, és csak rosszabb lesz. Ám ez kevés esetben eredményes, az adott embertől függ, hogy hogyan fogadja a segítséget.
-Ki tudná megmondani, hogy hogyan szoktatják le a pácienseket az elvonókúrán?
-Hát..csökkentik az "adagokat" , meg gyengébb gyógyszereket kapnak..-megint nem bírtam ki, hogy ne szólaljak meg.
-Pontosan! Ugyanis a drogok közül nagyon sok a gyógyszer, az erős fájdalomcsillapító.- egészítette ki a rendőr.
-Van-e valakinek kérdése ezzel kapcsolatban?
-Nincs? Nos, remélem, hogy segíthettem bővíteni az ismereteiteket, és remélem hogy nem lesz részetek ebben!
-Köszönjük szépen, további szép napot!- köszönt el a helyettesítő tanár a férfitól.
-Viszonlátásraaaaa'!- ordított egyszerre az osztály, amire egy "Szervusztok" érkezett válaszul.
Amint becsukódott az ajtó, a tanárnő felénk fordult:
-2 perc múlva kicsengetnek, elpakolhattok...-mondta unottan.
-Király..-fordultam Bekihez.-Egész sok dolgot tudtam meg...hátha kicsit könnyebb lesz jobb belátásra bírni Adz-t..
-Hogy kit? Ki az az Adz? Drogozik??- bukkant fel egy fej kettőnk között. Nem tudom, hogyan hallhatta meg amit mondtam, hisz suttogtam... Az arcomra azonnal kiült a rémület, a frász jött rám.. Most mit csináljak?!
Hátrafordultam, hogy lássam ki kíváncsiskodik...
-Remek..-futott át az agyamon. Az osztály legpletykásabb lánya, Kim volt az.
-Szóóóóóóvaaal, monddd eeeeel! -nyújtotta el a szavakat.
-Nincs mit elmondanom.-vetettem oda közömbösen.
-Ajjjh...Kim látszólag hamar feladta. De úgy éreztem, hogy ezzel még nem lesz vége.
Kimentünk a teremből és a rendőr még ott állt az ajtó mellett. A teremből kiözönlő gyerekeket pásztázta, mint ha keresne valakit. Bekihez fordultam és odasúgtam neki:
-Ez meg mit csin..-eddig jutottam a mondattal, ugyanis valaki elkapta a karomat. Megijedtem.
-Beszélhetnék veled egy kicsit?-mondta egy mély hang...
-Mi? Komolyan szed.. drogot?-képedtem el, és muszáj volt felülnöm a padra. Már becsengettek, de szerintem hiányzik a tanár. Vagy 5 perce hangoskodunk már a teremben.
-Igen, de ne mond el senkinek. Nem is tudtam volna kiszedni belőle, ha nem lennék kitartó.-mondta halkan Alexx, és felült mellém.
-Perszeee, majd közzé teszem Twitteren, mi? Mert én olyan vagyok..-húztam féloldalas mosolyra a számat.
-Csakis.-majd hirtelen az ajtó felé nézett, ahova épp egy alufólia labda repült, és homlokon találta a helyettest. Jól indul ez a nap is.
-Miért kell dobálni? Ellenőrzőket, most!-néma csend következett, mindenki már a helyén ült.-Ki volt az?? Ki tette???-vörösödött be a tanár feje.Senki nem köpte be a másikat, így a tanár ordítozott még egy sort, mire belépett egy rendőr ruhába bújt 30 körüli pali, és szót kért a tanártól.
-Sziasztok! Én a rendőrségtől jöttem, bár ez látszik az öltözékemen, és a káros szenvedélyekről fogunk most beszélgetni. Mik lehetnek ezek?-tette fel a kérdést, és elkezdett járkálni a teremben. Alexxre néztem, mert pont neki volt most szüksége arra, hogy kioktassák őt a káros szenvedélyekről.. mikor ő akar rábeszélni valakit, hogy hagyja abba. Hát. .remélem a rendőr nem nézi a reakciókat, mert ha látná Alexx arcát, meg az enyémet, elküldene kivizsgálásra, hogy mit szedünk.
-Drooog!!-ordította be az egyik idióta srác az osztályból.
-Piaaa!-ez Rory volt, aki szerint irtó vicces ez a kifejezés.
-Igen ezek.. De normálisabban is ki lehet ezeket mondani. Például tudat módosító.. Szóval milyen hasonló szereket ismertek?-tette fel a következő kérdést.
*Alexx szemszöge*
-Basszus...én meg nem szólalok..még felmerül, hogy honnan tudok dolgokat..- néztem Bekire.
-Heroin meg kokó!! Meg a "kati"!!- sorolta CJ.
-Ömm, heroin, kokain és mefedron, igen.. -javította ki az egyenruhás.- Mit tudunk ezeknek a hatásáról?
- Há' módosíccsa' a tudatodat!-jegyezte meg okosan Rory...
-Jóra gondolsz...ebben igazad van. Még mit tudunk?- forgatta a szemeit.
-Függőséget okoznak.-szólaltam meg egészen halkan. Gondoltam ez még nem gyanús, hisz ennyit mindenki tud...
-Remélem nektek ilyenben nem volt részetek és nem is lesz..-kezdte a biztosúr..-De ismertek-e olyat, akinek volt?
Mindenki hátrafordult, néztünk körbe hogy megszólal-e valaki... hát nem. B-vel összenéztünk.. kicsit kellemetlen érzés volt ott ülni és mondani, hogy nem tudok semmit miközben nagyon is...Kétségbeesett voltam, mert szeretnék segíteni Adamnek, de nem akarom elmondani senki másnak, hogy mi van...pláne nem egy rendőrnek, még lecsuknák..
Rápillantottam a padunk előtt álló zsarura, aki gyanakvóan nézett ránk...Tutira látta, hogy összenéztünk..Szörnyű rossz előérzetem lett.
-Beszélgessünk arról, hogy honnan tudhatjuk, hogy valaki ezen szerek hatása alatt áll?- nézett körbe a férfi.
-Hogyan viselkednek ezek az emberek?
Hirtelen annyi gondolat cikázott a fejemben...Erre is tudtam volna válaszolni, csak nem akartam. Ehelyett karba tett kézzel lejjebb csúsztam a székemen és közömbösen bámultam a padlót. Azért hallgattam, hogy mit mond, hisz "jól jön" egy-két infó...
-Látom nem tudtok sokat erről...nos: Akik tudatmódosító hatása alatt állnak, azok általában zavartak, szórakozottak. Sok esetben a szemük vörösségéből, a lassultságukból észrevehető, hogy valami nincs rendben. Másnap nem emlékeznek semmire, nem emlékeznek a negatív dolgokra, csak arra hogy jó kedvük volt. Illetve van egy másik eset is, amikor az illetők agresszívan viselkednek, verekszenek. Ez nagyon veszélyes helyzet, ha lehet próbáljatok meg távol maradni tőlük ha mégis ilyenre kerülne sor.
-Azt tudjátok-e, hogy mi a teendő, ha ismerünk valakit, aki rabja ennek a káros szenvedélynek?- érkezett a következő kérdés.
-Hát..elvonókúra..-nyögtem be ezt az egy szót, megint halkan.
-Így van, az elvonókúra segíthet rajtuk. Megpróbálhatunk beszélni velük erről, hogy ráébresszük őket, hogy maguknak ártanak, és csak rosszabb lesz. Ám ez kevés esetben eredményes, az adott embertől függ, hogy hogyan fogadja a segítséget.
-Ki tudná megmondani, hogy hogyan szoktatják le a pácienseket az elvonókúrán?
-Hát..csökkentik az "adagokat" , meg gyengébb gyógyszereket kapnak..-megint nem bírtam ki, hogy ne szólaljak meg.
-Pontosan! Ugyanis a drogok közül nagyon sok a gyógyszer, az erős fájdalomcsillapító.- egészítette ki a rendőr.
-Van-e valakinek kérdése ezzel kapcsolatban?
-Nincs? Nos, remélem, hogy segíthettem bővíteni az ismereteiteket, és remélem hogy nem lesz részetek ebben!
-Köszönjük szépen, további szép napot!- köszönt el a helyettesítő tanár a férfitól.
-Viszonlátásraaaaa'!- ordított egyszerre az osztály, amire egy "Szervusztok" érkezett válaszul.
Amint becsukódott az ajtó, a tanárnő felénk fordult:
-2 perc múlva kicsengetnek, elpakolhattok...-mondta unottan.
-Király..-fordultam Bekihez.-Egész sok dolgot tudtam meg...hátha kicsit könnyebb lesz jobb belátásra bírni Adz-t..
-Hogy kit? Ki az az Adz? Drogozik??- bukkant fel egy fej kettőnk között. Nem tudom, hogyan hallhatta meg amit mondtam, hisz suttogtam... Az arcomra azonnal kiült a rémület, a frász jött rám.. Most mit csináljak?!
Hátrafordultam, hogy lássam ki kíváncsiskodik...
-Remek..-futott át az agyamon. Az osztály legpletykásabb lánya, Kim volt az.
-Szóóóóóóvaaal, monddd eeeeel! -nyújtotta el a szavakat.
-Nincs mit elmondanom.-vetettem oda közömbösen.
-Ajjjh...Kim látszólag hamar feladta. De úgy éreztem, hogy ezzel még nem lesz vége.
Kimentünk a teremből és a rendőr még ott állt az ajtó mellett. A teremből kiözönlő gyerekeket pásztázta, mint ha keresne valakit. Bekihez fordultam és odasúgtam neki:
-Ez meg mit csin..-eddig jutottam a mondattal, ugyanis valaki elkapta a karomat. Megijedtem.
-Beszélhetnék veled egy kicsit?-mondta egy mély hang...
2013. szeptember 15., vasárnap
11. Tell me a lie
Császtóók! fura köszönés na nem baj.. Beki vagyok, itt a kövi fejezet.. remélem elnyeri a tetszéseteket!! :D Ez kicsit komolyabbra sikeredett, de néha ilyen is kell nemde? :))
Szájonáráá..
*Beki szemszöge*
-De anya én nem akarok az ügyvéddel beszélniii!!!-kezdtem a reggeli hisztit, és a gipszemmel csapkodtam az asztal szélét. Valahogy jólesett csapkodni.. lehet, hogy a kamaszkorom kezd utolérni.
-De jössz, és beszélsz, elmondod mi hogy volt, utána pedig folytatódik a szoba fogság!-kiáltotta, majd a kezemnél megragadva, kihúzott az ajtón, közben lekapta a fogasról a kabátom, és beültetett a kocsiba.
-Jó, akkor üljünk némán végig, de annyit mondj el, hogy Leahnak miért nem kellett jönnie??-fordultam felé, az anyósülésről.
-Mert ő veled ellentétben hallgat rám.. Nem megy a saját feje után, és belőled kinézem, hogy amíg el vagyok addig te elmész otthonról -szórt felém szikrákat.
-Ohh.. az a bajod, hogy sok felé járkálok, ugye? Ne haragudj, hogy élem az életem..-dünnyögtem.
-Ne akard nekem azt mondani, hogy éled.. A húgod éli.. Ő szorgosan tanul, meg írogat. Ő arra figyel amire kell. Te pedig áhh, nem is folytatom-szorongatta a kormányt, én meg láttam, hogy egyre idegesebb. De nem érdekelt, ha már ideges mondjuk ki azt amit gondolunk..
-Ő?? tanul?? Én nem tanulok, és jobb az átlagom. -nevettem fel, mert ez így volt.
-Csak mert az agyad fog, nem jelenti azt, hogy nem szoktál unalmas lenni!!
Én csak elkerekedett szemekkel néztem rá. Le lettem unalmasozva.. Hát de jó. A kocsi megállt, anya idegesen kiszállt, így nekem is mennem kellett. Beriasztózta, majd egy nagy épület felé vette az irányt. Én esetlenül követtem, és fel sem néztem. Minek? Egy hülye ügyvédhez megyünk, mert eltört a kezem,
és a kedvenc együttesemet pereljük be. Én ezt nem akarom!! Nem akarom, mert szeretem őket, és a zenéjüket. Szeretem a hangjukat, meg azt ahogy mosolyognak a rajongóikra, ahogy Niall akcentussal beszél, és a többiek nevetnek rajta.. Én nekik csak a rajongójuk vagyok, és hiába vágyok többre, maximum úgy kerülhetek hozzájuk közel mint ellenség. Sosem mint rendes rajongó.. Pedig akkor este a koncerten megvolt rá a lehetőségem.. Nem mintha akkor találkozhattam volna velük, vagy átölelhettem volna őket. Egyszerűen csak, mikor a lelátón megláttak, akkor én csak egy rajongó voltam, és annak is éreztem magam. Erre persze 100%, hogy nem emlékeznek.. Annyi rajongójuk van, nem hiszem, hogy megmaradtam nekik, bár azért remélem. De jobban megfigyelve az eseményeket nem biztos, hogy meg akarnék maradni az emlékeikben..
-Vigyázz már az orrodra!!-szólt rám gorombán anya, én meg hirtelen emeltem fel a fejem, és rám csapódott az ajtó. Azt hiszem ez most nagyon fáj! Visszatántorodtam, és megfogtam az orrom, kicsit lüktetett, de tűrhető volt. Nem vérzett, de azért nagyon fájt, és amúgy is elkezdtem szipogni. Hátranyúltam a farzsebembe, hogy előhalásszak egy zsepit, de a gipszem megakadályozott benne. Hülye gipsz, most nyúlhatok hátra bal kézzel a jobb farzsebemhez.
-Mit csinálsz?-kérdezte valaki nevetgélve a hátam mögül, de mielőtt hátranéztem volna, hamar mellém ért.
-Öm.. -nevettem fel kínosan az orromat fogva.. Most mit csináljak. Ha elveszem a kezem, meglát Rudolfként..-Anya rábcsabdta az ajtót, és beverdtem az orrom.. kidzsit fáj.-mondtam elvörösödve, aztán ketten nevettünk fel hirtelen.
-Uhh.. várj.. -kezdett kutakodni a kabátjában, majd egy zsebit nyomott a kezembe- Tessék!
-Köszi..-majd megtöröltem az orrom, és kifújtam. Egy pillanatig néma csend állt be közénk, majd hirtelen anya vágta ki az ajtót.
-Kislányom gyere már!!-kezdett befelé húzni, én pedig megtorpantam a "váróterem"ben.
-Nem beszélek.. Nincs kedvem..-kezdtem nyöszörögni, mert még mindig fájt az orrom.
Anya egy jó 2 percig töprengett, majd azt mondta, oké, maradjak, de nehogy valami hülyeséget csináljak. Alig volt bent 1 perce, mikor Niall, akivel az előbb kint összefutottam. Igen, ő volt az, belépett a terembe, a sarkában a 4 sráccal, én vadul dobogó szívvel, néztem rájuk, Ők meg elsőnek a szobát vették szemügyre, majd engem.
-Jéé te vagy az akinek eltört a keze, és beperel minket?-kérdezte Niall kicsit döbbenten.
-Öm.. Jah, és mielőtt elkezdtek gyűlölni, hadd mondjam el, hogy..
-Nem te tehetsz róla.-fejezte be helyettem Harry, elég unott hangon, és elég lenézően.
-Héé, nem te vagy az a táblás-lány aki leejtette.. amin az volt,hogy Boldogat?-kérdezte Lou.
-Ömm -sütöttem le a szeme.Emlékeznek!! Emlékeznek!! Aztaaa, fel sem fogom, hogy velük egy szobában vagyok beszélgetek velük, és beszélnek veleeeem.. hopp, nyomattam magamban egy #fangirlinget, de nembaj.
-Te vagy az!!-esett le Niallnek is.
-Megjegyezhetek valamit?-kérdeztem félve Liam felé sandítva, "engedélyt" várva. Ő elmosolyodott. Ezt igennek veszem.-Niall mindig ilyen lassú felfogású? -töprengtem.
-Jah, általában ilyen.-vonta meg a vállát Louis majd leült úgy mint a többiek is. 2-en néztek rám gyilkos szemekkel. Harry, és Zayn.
-Miért haragudtok?-kérdeztem alig halhatóan.
-Perrievel találkoztam volna!!-dühöngött Zayn, majd folytatta-Meg a kis akciódnak köszönhetően jó pár koncertünk le lesz mondva.. És most egy szállodában kell addig dekkolnunk, míg nem tisztázódik a semmi, mert nem mi tehetünk a kezedről, de te ezt nem fogod fel, csak azt látod magad előtt, hogy rajongóként végre közöd lehet hozzánk!-csattant fel, nekem meg elállt a lélegzetem. felkészültem(félig) arra, hogy mérgesek lesznek, de hogy pont ő, és ennyire. Ez kicsit sokkolt. Körülbelül, 5 percig volt a fojtogató kínos csönd, majd hirtelen felindulásból elkezdtem hadarni.
-Nem én tehetek erről az egészről, anya hurcolt ide magával, én 2 teljes napig győzködtem, hogy hagyja abba a gyerekeskedését, de ő hajthatatlan, és nem is értem mit akar elérni amúgy, de mindegy, a győzködésem képpen szobafogságom van, bár lehet Ti nem tudjátok az mit jelent, de mindegy is, a lényeg, hogy leginkább én szenvedek amiatt, hogy anya begőzölt. Eltört a kezem, bár ez még a kisebb gond, Szobafogságom van, így elkel tűrnöm a csípős humorát a tesómnak, Elvagyok tiltva a barátaimtól, és a kedvenc zenészeim fejéhez vágok olyan dolgokat amiket jobb lett volna magamban tartani. -Itt levegőt vettem majd végül hozzátettem- Jah, és anyával úgy összekaptam, hogy kétlem, hogy valaha kibékülünk, mert én unalmas vagyok!-azzal a modandóm végén leültem egy székre, és csendben magam elé néztem. Hirtelen egyszerre éreztem a "de jó kimondtam amit gondolok" érzést, és a "bakker, akiket "imádok" épp azokkal veszekedtem" érzést. Fura volt együtt a kettő.
-Aláírjuk a gipszed?-kérdezte halkan Harry, aki a tincsei mögül lesett rám. Irtó cuki volt, én meg nemértettem hirtelen a kedvességét.
-Csak mert a fejetekhez vágtam pár dolgot nem kell kedvesnek lenned.-mondtam ki őszintén, ő meg felállt kivett a farzsebéből egy tollat, és feltűrte a pulcsimat. Majd ráfirkantotta a nevét, és egy "jobbulást!" feliratot. Rögtön utána Louis is felállt, és ő is ráírt valamit, majd jött Liam, aki 4 "nyilat" rajzolt, majd Niall, aki nevetve, ráírt valamit írül,majd alá is írta, én ezt persze kerek szemekkel néztem.
-Mit írtál?-kérdeztem, ő meg mosolyogva mondta, hogy Táblás-lánynak puszi Niall. Ezen még én is felnevettem, majd ahogy a többiek is kérdőn néztünk Zaynre.
-Nem kértem, hogy írjátok alá.. Szóval ha nem vagy hajlandó megértem..-biccentettem, majd megköszönve az aláírásokat tanulmányoztam őket.
-Mielőtt félreértés esne.-tápászkodott fel Zayn- majd aláírom, gondolom úgyis találkozunk még, de ami azt illeti nekem nem veled van bajom.. Azzal van, ahogy anyukád elakarja intézni a dolgokat. Jó sajnálom, ezt az egészet-mutatott a gipszemre-de nem mi tehetünk róla, és nem is ti. A rajongók nyomultak az ajtóhoz, és ez csak egy baleset volt. Jó lenne ezt anyukáddal is tisztázni, mert szerintem ő ezt már eltervezte. Sajnálom, hogy ilyen körülmények között ismertél meg minket, de jobban azt, hogy mi így ismertünk meg téged. -fejezte be, majd egy gyors mosollyal kisietett az épületből.
-Most miattam ment el?-kérdeztem forgolódva némi riadalommal a hangomban. Ez tőle mondjuk rendes volt, hogy ezt elmondta. Mármint aztaa, kezd eltűnni a fangirl énem, és valahogy kezdem őket csak emberként látni tőlem ez nagy teljesítmény. Vááoo!!
-Nem, cigizni ment.-Liam. Én meg csak vigyorogtam mint egy hülye. ugyanis, eltűnt a fangirl énem!!
-Miért mosolyog?-kérdezte Niall.
-A rajongónk.. csoda, hogy csak mosolyog..-töprengett Louis. Ezen hangosan felnevettem, majd azon kaptam magam, hogy igazából semmiségekről beszélgetünk. Időközben Zayn is visszajött, pont mikor azt tárgyaltuk, hogy ki szerint furcsa az mikor a gyógyszertárakba az a a vízesballon fura hangokat ad ki. Ezen ő csak megrázta a fejét és azt mondta, hogy ezeréve nem látott már olyat.
-Amúgy ti miért ültök itt?-kérdeztem némi töprengés után.
-A menedzserünk bent van!-mutatott az ajtóra Harry, ami ezek után ki is nyílt.
-Beka, irány az autó, 3 nap múlva megint jövünk.-mondta majd elkezdett az ajtó felé tolni.
-Szóval Beka a neve..-suttogta halkan Niall Liamnek, aki csak hümmögött valamit. Visszafordultam, hogy intsek nekik, de addigra ők már körbe állták a menedzserüket, és ügyet sem vetettek rám. ÉS ekkor tudatosult bennem. Össze voltak velem zárva, lehet, hogy csak amiatt voltak kedvesek, mert nem volt más választásuk? Több mint egy órát ültünk együtt, egyszerűbb volt felületesen megbékélni, mint valójában? Náluk lehet, hisz csak egy rajongó vagyok. Semmi több, max egy akadékoskodó jelzőt még bezsebelhetek, anya miatt, de kb. ennyi. Hát ennyit a nagy találkozásunkról. Azt hittem, legalább őszintén beszélgetnek velem. De mikor anya megállt az automatánál, hogy vegyen egy kávét, én meg visszanéztem rájuk, akkor sem néztek felénk sőt nagyban bólogattak, majd halkan beszéltek körbeállva tovább. Tényleg csak felszínesen beszélgettünk. Ennyit rólam és a kapcsolat teremtésről. Pff. De inkább hazudjanak, mint megbántsanak.. lehet így a legjobb. Mindekninek.. még ha most ez jobban is fáj, mint bármi eddig..
Szájonáráá..
*Beki szemszöge*
-De anya én nem akarok az ügyvéddel beszélniii!!!-kezdtem a reggeli hisztit, és a gipszemmel csapkodtam az asztal szélét. Valahogy jólesett csapkodni.. lehet, hogy a kamaszkorom kezd utolérni.
-De jössz, és beszélsz, elmondod mi hogy volt, utána pedig folytatódik a szoba fogság!-kiáltotta, majd a kezemnél megragadva, kihúzott az ajtón, közben lekapta a fogasról a kabátom, és beültetett a kocsiba.
-Jó, akkor üljünk némán végig, de annyit mondj el, hogy Leahnak miért nem kellett jönnie??-fordultam felé, az anyósülésről.
-Mert ő veled ellentétben hallgat rám.. Nem megy a saját feje után, és belőled kinézem, hogy amíg el vagyok addig te elmész otthonról -szórt felém szikrákat.
-Ohh.. az a bajod, hogy sok felé járkálok, ugye? Ne haragudj, hogy élem az életem..-dünnyögtem.
-Ne akard nekem azt mondani, hogy éled.. A húgod éli.. Ő szorgosan tanul, meg írogat. Ő arra figyel amire kell. Te pedig áhh, nem is folytatom-szorongatta a kormányt, én meg láttam, hogy egyre idegesebb. De nem érdekelt, ha már ideges mondjuk ki azt amit gondolunk..
-Ő?? tanul?? Én nem tanulok, és jobb az átlagom. -nevettem fel, mert ez így volt.
-Csak mert az agyad fog, nem jelenti azt, hogy nem szoktál unalmas lenni!!
Én csak elkerekedett szemekkel néztem rá. Le lettem unalmasozva.. Hát de jó. A kocsi megállt, anya idegesen kiszállt, így nekem is mennem kellett. Beriasztózta, majd egy nagy épület felé vette az irányt. Én esetlenül követtem, és fel sem néztem. Minek? Egy hülye ügyvédhez megyünk, mert eltört a kezem,
és a kedvenc együttesemet pereljük be. Én ezt nem akarom!! Nem akarom, mert szeretem őket, és a zenéjüket. Szeretem a hangjukat, meg azt ahogy mosolyognak a rajongóikra, ahogy Niall akcentussal beszél, és a többiek nevetnek rajta.. Én nekik csak a rajongójuk vagyok, és hiába vágyok többre, maximum úgy kerülhetek hozzájuk közel mint ellenség. Sosem mint rendes rajongó.. Pedig akkor este a koncerten megvolt rá a lehetőségem.. Nem mintha akkor találkozhattam volna velük, vagy átölelhettem volna őket. Egyszerűen csak, mikor a lelátón megláttak, akkor én csak egy rajongó voltam, és annak is éreztem magam. Erre persze 100%, hogy nem emlékeznek.. Annyi rajongójuk van, nem hiszem, hogy megmaradtam nekik, bár azért remélem. De jobban megfigyelve az eseményeket nem biztos, hogy meg akarnék maradni az emlékeikben..
-Vigyázz már az orrodra!!-szólt rám gorombán anya, én meg hirtelen emeltem fel a fejem, és rám csapódott az ajtó. Azt hiszem ez most nagyon fáj! Visszatántorodtam, és megfogtam az orrom, kicsit lüktetett, de tűrhető volt. Nem vérzett, de azért nagyon fájt, és amúgy is elkezdtem szipogni. Hátranyúltam a farzsebembe, hogy előhalásszak egy zsepit, de a gipszem megakadályozott benne. Hülye gipsz, most nyúlhatok hátra bal kézzel a jobb farzsebemhez.
-Mit csinálsz?-kérdezte valaki nevetgélve a hátam mögül, de mielőtt hátranéztem volna, hamar mellém ért.
-Öm.. -nevettem fel kínosan az orromat fogva.. Most mit csináljak. Ha elveszem a kezem, meglát Rudolfként..-Anya rábcsabdta az ajtót, és beverdtem az orrom.. kidzsit fáj.-mondtam elvörösödve, aztán ketten nevettünk fel hirtelen.
-Uhh.. várj.. -kezdett kutakodni a kabátjában, majd egy zsebit nyomott a kezembe- Tessék!
-Köszi..-majd megtöröltem az orrom, és kifújtam. Egy pillanatig néma csend állt be közénk, majd hirtelen anya vágta ki az ajtót.
-Kislányom gyere már!!-kezdett befelé húzni, én pedig megtorpantam a "váróterem"ben.
-Nem beszélek.. Nincs kedvem..-kezdtem nyöszörögni, mert még mindig fájt az orrom.
Anya egy jó 2 percig töprengett, majd azt mondta, oké, maradjak, de nehogy valami hülyeséget csináljak. Alig volt bent 1 perce, mikor Niall, akivel az előbb kint összefutottam. Igen, ő volt az, belépett a terembe, a sarkában a 4 sráccal, én vadul dobogó szívvel, néztem rájuk, Ők meg elsőnek a szobát vették szemügyre, majd engem.
-Jéé te vagy az akinek eltört a keze, és beperel minket?-kérdezte Niall kicsit döbbenten.
-Öm.. Jah, és mielőtt elkezdtek gyűlölni, hadd mondjam el, hogy..
-Nem te tehetsz róla.-fejezte be helyettem Harry, elég unott hangon, és elég lenézően.
-Héé, nem te vagy az a táblás-lány aki leejtette.. amin az volt,hogy Boldogat?-kérdezte Lou.
-Ömm -sütöttem le a szeme.Emlékeznek!! Emlékeznek!! Aztaaa, fel sem fogom, hogy velük egy szobában vagyok beszélgetek velük, és beszélnek veleeeem.. hopp, nyomattam magamban egy #fangirlinget, de nembaj.
-Te vagy az!!-esett le Niallnek is.
-Megjegyezhetek valamit?-kérdeztem félve Liam felé sandítva, "engedélyt" várva. Ő elmosolyodott. Ezt igennek veszem.-Niall mindig ilyen lassú felfogású? -töprengtem.
-Jah, általában ilyen.-vonta meg a vállát Louis majd leült úgy mint a többiek is. 2-en néztek rám gyilkos szemekkel. Harry, és Zayn.
-Miért haragudtok?-kérdeztem alig halhatóan.
-Perrievel találkoztam volna!!-dühöngött Zayn, majd folytatta-Meg a kis akciódnak köszönhetően jó pár koncertünk le lesz mondva.. És most egy szállodában kell addig dekkolnunk, míg nem tisztázódik a semmi, mert nem mi tehetünk a kezedről, de te ezt nem fogod fel, csak azt látod magad előtt, hogy rajongóként végre közöd lehet hozzánk!-csattant fel, nekem meg elállt a lélegzetem. felkészültem(félig) arra, hogy mérgesek lesznek, de hogy pont ő, és ennyire. Ez kicsit sokkolt. Körülbelül, 5 percig volt a fojtogató kínos csönd, majd hirtelen felindulásból elkezdtem hadarni.
-Nem én tehetek erről az egészről, anya hurcolt ide magával, én 2 teljes napig győzködtem, hogy hagyja abba a gyerekeskedését, de ő hajthatatlan, és nem is értem mit akar elérni amúgy, de mindegy, a győzködésem képpen szobafogságom van, bár lehet Ti nem tudjátok az mit jelent, de mindegy is, a lényeg, hogy leginkább én szenvedek amiatt, hogy anya begőzölt. Eltört a kezem, bár ez még a kisebb gond, Szobafogságom van, így elkel tűrnöm a csípős humorát a tesómnak, Elvagyok tiltva a barátaimtól, és a kedvenc zenészeim fejéhez vágok olyan dolgokat amiket jobb lett volna magamban tartani. -Itt levegőt vettem majd végül hozzátettem- Jah, és anyával úgy összekaptam, hogy kétlem, hogy valaha kibékülünk, mert én unalmas vagyok!-azzal a modandóm végén leültem egy székre, és csendben magam elé néztem. Hirtelen egyszerre éreztem a "de jó kimondtam amit gondolok" érzést, és a "bakker, akiket "imádok" épp azokkal veszekedtem" érzést. Fura volt együtt a kettő.
-Aláírjuk a gipszed?-kérdezte halkan Harry, aki a tincsei mögül lesett rám. Irtó cuki volt, én meg nemértettem hirtelen a kedvességét.
-Csak mert a fejetekhez vágtam pár dolgot nem kell kedvesnek lenned.-mondtam ki őszintén, ő meg felállt kivett a farzsebéből egy tollat, és feltűrte a pulcsimat. Majd ráfirkantotta a nevét, és egy "jobbulást!" feliratot. Rögtön utána Louis is felállt, és ő is ráírt valamit, majd jött Liam, aki 4 "nyilat" rajzolt, majd Niall, aki nevetve, ráírt valamit írül,majd alá is írta, én ezt persze kerek szemekkel néztem.
-Mit írtál?-kérdeztem, ő meg mosolyogva mondta, hogy Táblás-lánynak puszi Niall. Ezen még én is felnevettem, majd ahogy a többiek is kérdőn néztünk Zaynre.
-Nem kértem, hogy írjátok alá.. Szóval ha nem vagy hajlandó megértem..-biccentettem, majd megköszönve az aláírásokat tanulmányoztam őket.
-Mielőtt félreértés esne.-tápászkodott fel Zayn- majd aláírom, gondolom úgyis találkozunk még, de ami azt illeti nekem nem veled van bajom.. Azzal van, ahogy anyukád elakarja intézni a dolgokat. Jó sajnálom, ezt az egészet-mutatott a gipszemre-de nem mi tehetünk róla, és nem is ti. A rajongók nyomultak az ajtóhoz, és ez csak egy baleset volt. Jó lenne ezt anyukáddal is tisztázni, mert szerintem ő ezt már eltervezte. Sajnálom, hogy ilyen körülmények között ismertél meg minket, de jobban azt, hogy mi így ismertünk meg téged. -fejezte be, majd egy gyors mosollyal kisietett az épületből.
-Most miattam ment el?-kérdeztem forgolódva némi riadalommal a hangomban. Ez tőle mondjuk rendes volt, hogy ezt elmondta. Mármint aztaa, kezd eltűnni a fangirl énem, és valahogy kezdem őket csak emberként látni tőlem ez nagy teljesítmény. Vááoo!!
-Nem, cigizni ment.-Liam. Én meg csak vigyorogtam mint egy hülye. ugyanis, eltűnt a fangirl énem!!
-Miért mosolyog?-kérdezte Niall.
-A rajongónk.. csoda, hogy csak mosolyog..-töprengett Louis. Ezen hangosan felnevettem, majd azon kaptam magam, hogy igazából semmiségekről beszélgetünk. Időközben Zayn is visszajött, pont mikor azt tárgyaltuk, hogy ki szerint furcsa az mikor a gyógyszertárakba az a a vízesballon fura hangokat ad ki. Ezen ő csak megrázta a fejét és azt mondta, hogy ezeréve nem látott már olyat.
-Amúgy ti miért ültök itt?-kérdeztem némi töprengés után.
-A menedzserünk bent van!-mutatott az ajtóra Harry, ami ezek után ki is nyílt.
-Beka, irány az autó, 3 nap múlva megint jövünk.-mondta majd elkezdett az ajtó felé tolni.
-Szóval Beka a neve..-suttogta halkan Niall Liamnek, aki csak hümmögött valamit. Visszafordultam, hogy intsek nekik, de addigra ők már körbe állták a menedzserüket, és ügyet sem vetettek rám. ÉS ekkor tudatosult bennem. Össze voltak velem zárva, lehet, hogy csak amiatt voltak kedvesek, mert nem volt más választásuk? Több mint egy órát ültünk együtt, egyszerűbb volt felületesen megbékélni, mint valójában? Náluk lehet, hisz csak egy rajongó vagyok. Semmi több, max egy akadékoskodó jelzőt még bezsebelhetek, anya miatt, de kb. ennyi. Hát ennyit a nagy találkozásunkról. Azt hittem, legalább őszintén beszélgetnek velem. De mikor anya megállt az automatánál, hogy vegyen egy kávét, én meg visszanéztem rájuk, akkor sem néztek felénk sőt nagyban bólogattak, majd halkan beszéltek körbeállva tovább. Tényleg csak felszínesen beszélgettünk. Ennyit rólam és a kapcsolat teremtésről. Pff. De inkább hazudjanak, mint megbántsanak.. lehet így a legjobb. Mindekninek.. még ha most ez jobban is fáj, mint bármi eddig..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)