Engem a 4. férfi kísért be a recepcióig. Ott egy kedves nővér átvezetett engem a sebészeti osztályra, ahol szólt hogy hamarabb bejuthassak. Egy kis protekció, de jó nekem.
Eszembe jutott Beki, hogy írok neki...A telefonomat megpróbáltam nagy nehezen előhalászni a zsebemből. Tényleg nehezen, állatira fájt a kezem az üvegszilánkoktól. Ugyan kaptam rá egy laza kötést, hogy ne vérezzek össze mindent, de attól a fájdalom nem múlt el. Azt már mondták a recepciónál, hogy anya éppen dolgozik és tud róla, hogy itt vagyok. Azt mondták, hogy amint tud, jön. Az intenzíven nagy a fennforgás, a betegek nagy részét oda viszik. Adamet is oda vitték.
Várjunk csak! Akkor lehet, hogy...pont anyáékhoz került?
Az csak jó, ott tutira jó kezekben van.
Írtam egy SMS-t Bekinek..nem akartam most felhívni, de mindenképp tudtára akartam adni. A kezem remegett, alig tudtam pötyögni a mobilomon. Az aggodalom és a félelem eluralkodott rajtam, na meg a vérveszteség..Nem sok, de mégis számít.. Végezetül elküldtem az üzenetet a barátnőmnek:
"Nagy baj van.. Azthiszem.."
-Alexx
*Beki szemszöge*
Hogy miből robban ki egy veszekedés, fogalmam sincs, de
naponta kapok belőle. Nézet eltérések, vélemény kinyilvánítás stb. Lehetne
normálisan is megbeszélni.. De nem
nekünk. Mindig van valami. Hol pakoljak el, hol csak valami hülyeség, hol pedig
a folyamatos viszály..a One Direction. Talán én unom a legjobban már ezt a
témát. Pedig őket nem..Csak a veszekedést. Nem, megint elértem, hogy a boltba
sem mehetek el egyedül. Elegem van! Miért én? Leah? Vele mi van??? Ő sosem? Nekem
a kezem is elvan törve!!!
Mindenki szokott a
szüleivel veszekedni. Ki sokat, ki keveset. Azt hiszem én az előbbihez
tartozom. Mindig van valami, és azt hiszem most jött el az a pont, hogy úgy
érzem.. Levegőre van szükségem!! Csak kell, mert különben belefulladok a
szócsaták tömkelegébe. Megint mi a baj velem? „Miért kellett velük beszélned?!”-jött
a mostani veszekedés fő témája. Mert csak!
Már egy ideje itthon voltunk, ráadásul Alexx meg az ő SMS-e.. De nekünk veszekedni kell.. Arrrgh! Idegesen csaptam be
a szobám ajtaját, és vágódtam le az ágyra. Tényleg betelt a pohár. Mért velem kell ordítani, és miért én tehetek folyton mindenről?!
-Miért én vagyok az a kibaszott "hibás"??!-ordítottam le, miközben éreztem, hogy lassan elkezdek könnyezni. A szomorú dolgoknál nagyon ritka, hogy sírnék, viszont, ha kiakadok, akkor dühömben annál inkább.
-Ne várd meg, hogy felmenjek, gyere le azonnal, és mond a szemembe, hogy mi a bajod! És EMBERIEN!- kiáltott fel anya, majd mikor kinéztem az ajtómon, hogy rálássak a lépcsőre, láttam, hogy igenis komolyan gondolja. Ott állt lent, szikrákat szóró szemmel.
-Minek menjek le? Így is hallod, nem?-kérdeztem az ajtómból, és éreztem, hogy az arcom forrósodik, ami azt jelenti, hogy vörösödök. A fülem zúgott, és utálom ezt! Utálok dühömben sírni, de nem tudom koordinálni. A könnyeim potyogtak, éreztem, ahogy elindulnak az arcomon lefelé, és szorgalmasan törölgettem őket..
-Gyere, mert azt mondtam! MOST!-kiáltotta idegesen, majd feldobta a konyharuhát amit a kezében tartott. El akart találni, de a lépcső túl magas, nem tud idáig feldobni. Az anyag leesett még a lábam előtt, én pedig lassan elindultam lefelé. Útközben felkaptam a ruhát is.
-Jó!! Elegem van mindenből! Én nem tettem meg ezt, én rontottam el, én vagyok a trehány, és mi egyéb.. Miért csak velem kell ordítani??!-kiáltottam, és a még mindig hulló könnyeimet, törölgettem, miközben anya arcát fürkésztem. Régebben ilyenkor félelmetesnek tartottam, de mostanában veszített a tekintélyéből. Miért? Fogalmam sincs.
-Nem csak veled ordítok!-védekezett rögtön, én pedig rájöttem, hogy most a fafejűt játssza, reménytelen vitázni.-Leah-val is, de ő hamarabb megérti, mint te, ezért vele sosem alakul ki vita. Ő csinálja amit mondok, te meg egy ilyen hülye rebellist játszol!! Csak tudnám ennek az okát!-csattant fel, majd a konyharuhát a kezemből kikapva kiment a konyhába.
-Te vagy az oka!-kiáltottam vissza, majd felmentem, mert válaszként csak egy "Perszeee"-ét nyögött ki.
Vitázzunk ,hogyne, úgy sem jutunk semmire. SOHA! Tudnám mitől lett hirtelen ilyen ideges a természete.
Hallottam, hogy sóhajt, majd hogy bemegy a fürdőbe és lezuhanyozik. Az ötlet villám csapásként ért, és nem is az én stílusom. De tetszett! Megszökni.. nem örökre, és feltűnően, csak éjjelre. Hátha nem tűnne fel. Úgyi, mivel tud még büntetni? Mit tud elvenni? A szabadságom, Jah, bocs az már nincs.. A telefonom? Túlélem. Amikor hallottam, hogy a fürdő ajtaja nyílik, vártam egy kicsit, majd a szekrényemhez léptem, és felkaptam, egy fekete csőfarmert és egy kapucnis bebújós pulcsit. A telefonomat, és a pénztárcámat begyömöszöltem a farzsebembe, úgy ahogy a bérletemet is. Ki tudja hova megyek. Ezek után körbenéztem, majd óvatosan leoltottam a villanyt, és kiléptem a szobámból. Persze az ajtóm gondosan bezártam, hogy olyan legyen, mintha bent lennék. Lassan a lépcsőhöz mentem, és jó, hogy az emeleten végig szőnyeg van. Miért? Mert a kör-körös karika segít, abban, hogy az emelet hol recseg. Kitanultam már, hogy melyik „karikába” kell lépni.
-Miért én vagyok az a kibaszott "hibás"??!-ordítottam le, miközben éreztem, hogy lassan elkezdek könnyezni. A szomorú dolgoknál nagyon ritka, hogy sírnék, viszont, ha kiakadok, akkor dühömben annál inkább.
-Ne várd meg, hogy felmenjek, gyere le azonnal, és mond a szemembe, hogy mi a bajod! És EMBERIEN!- kiáltott fel anya, majd mikor kinéztem az ajtómon, hogy rálássak a lépcsőre, láttam, hogy igenis komolyan gondolja. Ott állt lent, szikrákat szóró szemmel.
-Minek menjek le? Így is hallod, nem?-kérdeztem az ajtómból, és éreztem, hogy az arcom forrósodik, ami azt jelenti, hogy vörösödök. A fülem zúgott, és utálom ezt! Utálok dühömben sírni, de nem tudom koordinálni. A könnyeim potyogtak, éreztem, ahogy elindulnak az arcomon lefelé, és szorgalmasan törölgettem őket..
-Gyere, mert azt mondtam! MOST!-kiáltotta idegesen, majd feldobta a konyharuhát amit a kezében tartott. El akart találni, de a lépcső túl magas, nem tud idáig feldobni. Az anyag leesett még a lábam előtt, én pedig lassan elindultam lefelé. Útközben felkaptam a ruhát is.
-Jó!! Elegem van mindenből! Én nem tettem meg ezt, én rontottam el, én vagyok a trehány, és mi egyéb.. Miért csak velem kell ordítani??!-kiáltottam, és a még mindig hulló könnyeimet, törölgettem, miközben anya arcát fürkésztem. Régebben ilyenkor félelmetesnek tartottam, de mostanában veszített a tekintélyéből. Miért? Fogalmam sincs.
-Nem csak veled ordítok!-védekezett rögtön, én pedig rájöttem, hogy most a fafejűt játssza, reménytelen vitázni.-Leah-val is, de ő hamarabb megérti, mint te, ezért vele sosem alakul ki vita. Ő csinálja amit mondok, te meg egy ilyen hülye rebellist játszol!! Csak tudnám ennek az okát!-csattant fel, majd a konyharuhát a kezemből kikapva kiment a konyhába.
-Te vagy az oka!-kiáltottam vissza, majd felmentem, mert válaszként csak egy "Perszeee"-ét nyögött ki.
Vitázzunk ,hogyne, úgy sem jutunk semmire. SOHA! Tudnám mitől lett hirtelen ilyen ideges a természete.
Hallottam, hogy sóhajt, majd hogy bemegy a fürdőbe és lezuhanyozik. Az ötlet villám csapásként ért, és nem is az én stílusom. De tetszett! Megszökni.. nem örökre, és feltűnően, csak éjjelre. Hátha nem tűnne fel. Úgyi, mivel tud még büntetni? Mit tud elvenni? A szabadságom, Jah, bocs az már nincs.. A telefonom? Túlélem. Amikor hallottam, hogy a fürdő ajtaja nyílik, vártam egy kicsit, majd a szekrényemhez léptem, és felkaptam, egy fekete csőfarmert és egy kapucnis bebújós pulcsit. A telefonomat, és a pénztárcámat begyömöszöltem a farzsebembe, úgy ahogy a bérletemet is. Ki tudja hova megyek. Ezek után körbenéztem, majd óvatosan leoltottam a villanyt, és kiléptem a szobámból. Persze az ajtóm gondosan bezártam, hogy olyan legyen, mintha bent lennék. Lassan a lépcsőhöz mentem, és jó, hogy az emeleten végig szőnyeg van. Miért? Mert a kör-körös karika segít, abban, hogy az emelet hol recseg. Kitanultam már, hogy melyik „karikába” kell lépni.
A korlát szélénél lelestem, és láttam, hogy a nappaliban
megy a TV Tudom, hol recseg, nem volt nehéz dolgom, a lépcsőfok széléére
léptem, majd ráültem a korlátra azzal a szándékkal, hogy onnan leugrok, mert a
lépcső felétől, bárhova lépek recseg, és anya kiszúrja. Igen, de ekkor láttam meg,
hogy anya a kanapén aludt el. Hát, próba szerencse, nem tudok mást csinálni. Ha
visszamászok, az is recseg, ha pedig leugrok, talán sikerül hangtalanul.
Zokniban vagyok, nem kizárt.
Az ugrás sikerült
is, de én hülye a kezemre nem figyeltem, és rácsaptam a húgom hörcsögének a
ketrecére. Anya fordult egyet, én pedig megmerevedtem, hogy ha most lebukok
végem. De ő csak mocorgott, és fél álomban motyogott valamit. Majd a hörcsög
elkezdett, „cincogni”. Anya a kezével tapogatni kezdett, én pedig ijedten a falhoz
simultam. Valami elrepült előttem, és csattant a földön. Ha jól láttam az
orr csepp volt, de gondolom azért repült, mert az a hülye hörcsög kitalálta,
hogy esti tréninget tart; futni kezdett.
Gyorsan kipréselődtem az előtérhez, a konyhában levő jegyzet füzetnek
a hátulját letéptem, és a kezembe kaptam a csizmám, majd a fürdőbe mentem. A
fürdő ablakát ki lehet támasztani. Ha egy karton darabot teszek az ablak
széléhez, akkor beszorul az ablak, de nem úgy, hogy legközelebb ne is lehessen
kinyitni. Gyorsnak kell lennem, mert az az igazság, hogy a huzatot bárki fél perc
múlva észreveszi.
Izgatottan nyitottam
ki az ablakot. Valamiért eluralkodott rajtam az a bizonyos, szabadulok érzés.
Kidobtam a csizmám, majd feltápászkodtam a párkányra, majd ugrottam. A kartont
betuszkoltam az ablak résébe, de úgy, hogy belülről ne lehessen látni, hogy a
karton ott van. Majd rántottam egyet az ablakon, és ismét „zárva” volt. A
kinti kő viszont iszonyatosan hideg volt, és a talpam kezdett megfagyni, így a
csizmámat, fel kellett kapkodnom a lábamra. Ez egész könnyen ment. A kapun is gyorsan túljutottam, így kicsit fázva igyekeztem a buszmegállóhoz. Amint odaértem, leültem a kis megállóban levő padra.
Szerencse, hogy a város szélén lakunk, itt fedett a megálló, és mikor a villanyt felkapcsolják benne akkor egész hangulatos.Most jelenleg szerintem az izzó kiégett, és csak pár bogár ütődött a falnak. Ha nem görcsölt volna a gyomrom talán nevettem volna a koppanásukon. Most viszont a hidegtől is, és talán az izgalomtól is, de nem tudtam a számat kinyitni, hogy bármilyen hang kiférjen rajta. A hó lassan egyre nagyobb pelyhekben szállingózott, és a hülye gondolatok által kezdem azt hinni, az agyam működése is leállt.Vajon ki mit csinál ilyenkor? Nyilván milliónyi ember alszik, és másik millió pedig próbál. Én vagyok az egyetlen hülye aki egy megállóban roskad ilyenkor. A busz, jött, én pedig felbaktattam a lépcsőjén, és a bérletemet felmutatva lehuppantam az egyik ülésre. A busz szinte üres volt, csak egy fura pasi volt rajta, aki folyton bámult. Idegesítő volt, hogy szuggerál, majd egyre közelebb ült. A végén, már mögöttem, ült, szóval jelezte,m, hogy a következőnél leszállnék. A busz hirtelen meg is állt, én pedig nem nézve hol vagyok leszálltam. Ekkor tűnt fel.. Alexxék utcájában vagyok. Tényleg az SMS-e is kiment a fejemből, hiszen veszekedtünk otthon, így nem kérdeztem meg mi történt. Pedig biztos durva, ha ilyesmit ír.
"Bocs, áll a perpatvar, mi történt? Ébren vagy? xx"-írtam neki, de mivel fél 12 volt, nem hittem hogy válaszol. De ő erre rácáfolt, és 2 perc múlva jött az SMS-s.
"Elég hosszú, de ma a kórházba nem anyát látogatni mentem.. és Adz sem. Nálatok?"-rögtön pötyögtem a választ.
"Balhé, mint mindig.. Ki tudsz jönni? Itt vagyok az utcátokban LOL.. "-kíváncsi vagyok erre mit reagál.
"Mivaaan?! Szívatsz ugye?? ><"-írta fél perccel később.
"Nem! Am látom, hogy ég a villanyod.. xDDD"
"Na várj.."
"De meddig? Idefagyok b+ LoL"
"Jóvanna, de pizsiben vagyok.. Meg büntiben, szal.. xDDD"-írta, majd a villany leoltódott, gondolom elindult öltözni. Én a lépcsőház felé kezdtem somfordálni, nehogy valaki kiszúrjon. Ilyenkor minden érzékszervem beélesedik. Valakik elkezdtek az utca másik felében hangoskodni röhögtek meg minden. Kb. 3-an lehettek, de az utcai lámpák fénye úgy esett, hogy az arcuk nem látszódtak, viszont valami 6. érzék azt suttogta, inkább vigyázzak. Gyorsan benyomtam a kapukódot, és már nyitottam az ajtót, de a zár iszonyat hangosan kattant. A 3 személy meg csak közeledett. Beslisszoltam, és az ajtót próbáltam becsukni, de mivel ilyen mágneses, vagy mi, nem tudtam a helyére kényszeríteni azt a nyamvadtat. Elindultam a lépcső felé, mert időközben kiszúrtam, hogy kik is jöttek. Lillynek a bátyja, meg a haverjai voltak. Minden alkalommal, amikor tehetik keresztbe tesznek azoknak, akiknek bármi közük van a húgához. Néha jó fej ,de amúgy totál kattant. Végül megúsztam, röhögve, meg dülöngélve, de elmentek. Egy sóhajtás közepette fordultam meg, mire Alexx kinyögött egy "buuu"-t. A frászt kaptam.
-Hülye állat, és ha megáll a szívem?-ripakodtam rá.
-Elsőre ne ordíts, mert az ajtót betámasztottam, hogy visszatudjak menni. Másodszor pedig akkor anyámmal protekciód van, szóval irány a kórház.-legyintett. És ekkor meg láttam a kezét, amin egy eléggé vastag kötés volt, és csak az ujjai hegyei voltak fedetlenek.
-Na, de béna vagy, mi a szart, műveltél?-vigyorogtam.
-Igazi jó barát.. -forgatta a szemét röhögve- Nem hogy "Jóóól vagy?!", vagy "Nagyon fáááj?!", vagy bármi együtt érző arc..-morfondírozott.
-Jólvanna, tőlem ezt megszokhattad. De legalább társak vagyunk!-emeltem fel a törött kezemet, ami egyébként iszonyatosan fáj, mióta az ablakból kiugorva rátámaszkodtam. De ettől eltekintve tök viccesen éreztem magam.. Este van, és aaaah, igen, kicsit bepörögtem.
-Jó akkor eldarálom velem mi van, aztán te jössz!-kezdtem, és gyorsan elmondom, hogy megint a régi játék megy otthon.
-Na szal velem meg.. röviden -kezdi feszengve, majd vigyort erőltetve magára elhadarja- Adz-el veszekedtem, majd másnap megkerestem, mert nem vette fel, láttam, hogy eszméletlenül fekszik, ezért betörtem az ablakot, majd hívtam a mentőket. Ezért van a kezem így.. Adz meg nem tudom. Bedrogozott, és most kitudja mi van vele..-kezdett a hangja lelassulni, majd aggodalomba átcsapni- lehet, hogy kómába esett, vagy esetleg.. szóval érted.-szomorodott el.
-Váo.. én csak ordítok, mint egy fasz, te meg ablakokat törsz.. Jó a csapat.-vontam vállat, majd várakozóan néztem rá, mert az arcára a "néma sikoly" ült ki. Iszonyatosan aggódik.
-Mivan?!-kérdezte szemöldök felhúzva.
-Semm, csak.. Vissza kell menned?-kérdeztem végül.
-Hát nem ártana. Bármelyik pillanatban bezárhatja valaki az ajtót.-töprengett.
-Ahh, ne máár, hova menjek? Nem akarok haza, olyan szívszorító.. Vagy inkább ironikus az egész! Tudod One Direction.. meg minden.. eddig álom, most meg szomorú valóság.. Az élet szar!-rántottam egyet a vállamon.
-Az!! Valami jó, aztán BUMM, és hirtelen pesszimista leszel. De tudod az élet szép!! Még ha nem is látod..-nevetett komoran- De amúgy feljöhetsz.. csak nehogy megtudják. -mosolygott Alexx, de látszott rajta, hogy máshol jár.
-Áhh, nem hiszem. Anyudék kiszúrnák, meg bealudnék, és hülyén festene, ha reggel megtalálnának. -nevettem fel a gondolatra.
-Nem olyan biztos az.. Naaaaaa, gyere mááár!!-indult fel, engem magával rángatva. A lépcsőház zengett a röhögésemtől, de ez van!
-Úgy érzem magam, mintha betörnénk valahová..-morfondíroztam- Amúgy ez jó emelet?-kérdeztem megint egy adag kacajjal.
-Umm, nem! Gyere menjünk le egyet.. Túljöttünk.- Így történt, hogy hajnalban Alexxnél kötöttem ki.
-Te bazdmeg, milyen nap van? Csak mert ezek az ügyvédes járkálások megzavarnak..-keltegettem. Illetve a fülébe ordítottam, de a körülményekhez képest ez enyhe volt.
-Nemtom', én 3 napja nem voltam suliban.-ült fel.
-Hol a telefonom?-kérdeztem ijedten.
-Ne'!!-nyomta a kezembe, és kiviharzott a szobából.
Úristen 10 SMS, 23 nem fogadott.. ÉS még csak fél hét van. Jah, és mind anya..
-Baszod anya itt járkál, bármikor bejöhet. Mi legyen?-jött be A. kissé felébredve.
-Nem tudom, de anya tudja ,hogy nem vagyok otthon.-mutattam fel a telefont.
-Hát ezt beszoptuk.-túrt a hajába, mire megakadt a kezem a sebén.. Valami történt a kötéssel.. Átvérzett!!!
Szerencse, hogy a város szélén lakunk, itt fedett a megálló, és mikor a villanyt felkapcsolják benne akkor egész hangulatos.Most jelenleg szerintem az izzó kiégett, és csak pár bogár ütődött a falnak. Ha nem görcsölt volna a gyomrom talán nevettem volna a koppanásukon. Most viszont a hidegtől is, és talán az izgalomtól is, de nem tudtam a számat kinyitni, hogy bármilyen hang kiférjen rajta. A hó lassan egyre nagyobb pelyhekben szállingózott, és a hülye gondolatok által kezdem azt hinni, az agyam működése is leállt.Vajon ki mit csinál ilyenkor? Nyilván milliónyi ember alszik, és másik millió pedig próbál. Én vagyok az egyetlen hülye aki egy megállóban roskad ilyenkor. A busz, jött, én pedig felbaktattam a lépcsőjén, és a bérletemet felmutatva lehuppantam az egyik ülésre. A busz szinte üres volt, csak egy fura pasi volt rajta, aki folyton bámult. Idegesítő volt, hogy szuggerál, majd egyre közelebb ült. A végén, már mögöttem, ült, szóval jelezte,m, hogy a következőnél leszállnék. A busz hirtelen meg is állt, én pedig nem nézve hol vagyok leszálltam. Ekkor tűnt fel.. Alexxék utcájában vagyok. Tényleg az SMS-e is kiment a fejemből, hiszen veszekedtünk otthon, így nem kérdeztem meg mi történt. Pedig biztos durva, ha ilyesmit ír."Bocs, áll a perpatvar, mi történt? Ébren vagy? xx"-írtam neki, de mivel fél 12 volt, nem hittem hogy válaszol. De ő erre rácáfolt, és 2 perc múlva jött az SMS-s.
"Elég hosszú, de ma a kórházba nem anyát látogatni mentem.. és Adz sem. Nálatok?"-rögtön pötyögtem a választ.
"Balhé, mint mindig.. Ki tudsz jönni? Itt vagyok az utcátokban LOL.. "-kíváncsi vagyok erre mit reagál.
"Mivaaan?! Szívatsz ugye?? ><"-írta fél perccel később.
"Nem! Am látom, hogy ég a villanyod.. xDDD"
"Na várj.."
"De meddig? Idefagyok b+ LoL"
"Jóvanna, de pizsiben vagyok.. Meg büntiben, szal.. xDDD"-írta, majd a villany leoltódott, gondolom elindult öltözni. Én a lépcsőház felé kezdtem somfordálni, nehogy valaki kiszúrjon. Ilyenkor minden érzékszervem beélesedik. Valakik elkezdtek az utca másik felében hangoskodni röhögtek meg minden. Kb. 3-an lehettek, de az utcai lámpák fénye úgy esett, hogy az arcuk nem látszódtak, viszont valami 6. érzék azt suttogta, inkább vigyázzak. Gyorsan benyomtam a kapukódot, és már nyitottam az ajtót, de a zár iszonyat hangosan kattant. A 3 személy meg csak közeledett. Beslisszoltam, és az ajtót próbáltam becsukni, de mivel ilyen mágneses, vagy mi, nem tudtam a helyére kényszeríteni azt a nyamvadtat. Elindultam a lépcső felé, mert időközben kiszúrtam, hogy kik is jöttek. Lillynek a bátyja, meg a haverjai voltak. Minden alkalommal, amikor tehetik keresztbe tesznek azoknak, akiknek bármi közük van a húgához. Néha jó fej ,de amúgy totál kattant. Végül megúsztam, röhögve, meg dülöngélve, de elmentek. Egy sóhajtás közepette fordultam meg, mire Alexx kinyögött egy "buuu"-t. A frászt kaptam.
-Hülye állat, és ha megáll a szívem?-ripakodtam rá.
-Elsőre ne ordíts, mert az ajtót betámasztottam, hogy visszatudjak menni. Másodszor pedig akkor anyámmal protekciód van, szóval irány a kórház.-legyintett. És ekkor meg láttam a kezét, amin egy eléggé vastag kötés volt, és csak az ujjai hegyei voltak fedetlenek.
-Na, de béna vagy, mi a szart, műveltél?-vigyorogtam.
-Igazi jó barát.. -forgatta a szemét röhögve- Nem hogy "Jóóól vagy?!", vagy "Nagyon fáááj?!", vagy bármi együtt érző arc..-morfondírozott.
-Jólvanna, tőlem ezt megszokhattad. De legalább társak vagyunk!-emeltem fel a törött kezemet, ami egyébként iszonyatosan fáj, mióta az ablakból kiugorva rátámaszkodtam. De ettől eltekintve tök viccesen éreztem magam.. Este van, és aaaah, igen, kicsit bepörögtem.
-Jó akkor eldarálom velem mi van, aztán te jössz!-kezdtem, és gyorsan elmondom, hogy megint a régi játék megy otthon.
-Na szal velem meg.. röviden -kezdi feszengve, majd vigyort erőltetve magára elhadarja- Adz-el veszekedtem, majd másnap megkerestem, mert nem vette fel, láttam, hogy eszméletlenül fekszik, ezért betörtem az ablakot, majd hívtam a mentőket. Ezért van a kezem így.. Adz meg nem tudom. Bedrogozott, és most kitudja mi van vele..-kezdett a hangja lelassulni, majd aggodalomba átcsapni- lehet, hogy kómába esett, vagy esetleg.. szóval érted.-szomorodott el.
-Váo.. én csak ordítok, mint egy fasz, te meg ablakokat törsz.. Jó a csapat.-vontam vállat, majd várakozóan néztem rá, mert az arcára a "néma sikoly" ült ki. Iszonyatosan aggódik.
-Mivan?!-kérdezte szemöldök felhúzva.
-Semm, csak.. Vissza kell menned?-kérdeztem végül.
-Hát nem ártana. Bármelyik pillanatban bezárhatja valaki az ajtót.-töprengett.
-Ahh, ne máár, hova menjek? Nem akarok haza, olyan szívszorító.. Vagy inkább ironikus az egész! Tudod One Direction.. meg minden.. eddig álom, most meg szomorú valóság.. Az élet szar!-rántottam egyet a vállamon.
-Az!! Valami jó, aztán BUMM, és hirtelen pesszimista leszel. De tudod az élet szép!! Még ha nem is látod..-nevetett komoran- De amúgy feljöhetsz.. csak nehogy megtudják. -mosolygott Alexx, de látszott rajta, hogy máshol jár.
-Áhh, nem hiszem. Anyudék kiszúrnák, meg bealudnék, és hülyén festene, ha reggel megtalálnának. -nevettem fel a gondolatra.
-Nem olyan biztos az.. Naaaaaa, gyere mááár!!-indult fel, engem magával rángatva. A lépcsőház zengett a röhögésemtől, de ez van!
-Úgy érzem magam, mintha betörnénk valahová..-morfondíroztam- Amúgy ez jó emelet?-kérdeztem megint egy adag kacajjal.
-Umm, nem! Gyere menjünk le egyet.. Túljöttünk.- Így történt, hogy hajnalban Alexxnél kötöttem ki.
***
Reggel kómásan keltem, kócosan, meg sajgó kézzel, és hasonlók. De a leggázabb az az volt, hogy ALEXXÉKNÉL!!-Te bazdmeg, milyen nap van? Csak mert ezek az ügyvédes járkálások megzavarnak..-keltegettem. Illetve a fülébe ordítottam, de a körülményekhez képest ez enyhe volt.
-Nemtom', én 3 napja nem voltam suliban.-ült fel.
-Hol a telefonom?-kérdeztem ijedten.
-Ne'!!-nyomta a kezembe, és kiviharzott a szobából.
Úristen 10 SMS, 23 nem fogadott.. ÉS még csak fél hét van. Jah, és mind anya..
-Baszod anya itt járkál, bármikor bejöhet. Mi legyen?-jött be A. kissé felébredve.
-Nem tudom, de anya tudja ,hogy nem vagyok otthon.-mutattam fel a telefont.
-Hát ezt beszoptuk.-túrt a hajába, mire megakadt a kezem a sebén.. Valami történt a kötéssel.. Átvérzett!!!
