Heló!
Borzalmas bűntudatom van amiért ennyire szörnyen sokára fejeztem be a részt...Rettentően sajnálom, egyszerűen nagyon eltávolodtam a sztoritól, nem tudtam egy betűt sem írni hozzá. Mostmár igyekszem nem 3 havonta hozni a részeket, amik rám vannak bízva.
Üdv,
Alexx ^^
-----------------------------------------------------------------
*Alexx szemszöge*
-A picsába már! Így vérzik?!-suttogtam idegesen, nehogy anyám meghalljon. Még csak az hiányzik, hogy berontson és Bekit itt találja. Ki is nyírna, az tuti.
-Hallod...valahova mennünk kell, itt nem maradhatunk! Lehülyézel ha azt mondom, hogy másszunk ki az erkélyemen?-vetettem fel, felkészülve a legrosszabb reakcióra.
-Normál esetben lehülyéznélek, de most nem. Nekem sincs jobb ötletem, úgyhogy egy próbát megér.-érkezett a válasz.
Háh, jobb hozzáállás mint gondoltam.
-Nem magas ez a szar, még jó hogy a földszinten lakunk! Adj hálát a jó Istennek, hogy nem a 4.-ről kell kimásznunk...-lehetne gázabb is a helyzet.
-Szerintem menj előbb te, azt könnyebb kimagyarázni hogy én mit csinálok az erkélyen, mint azt hogy TE mit keresel itt...-futott át az agyamon.
-Látod, ez marhára igaz!-nevette el magát B. és felmászott a korlátra, és leereszkedett. Ott lógott, kapaszkodott a rozsdás korláton, én meg majd megpukkadtam a röhögéstől. Jajjgatva himbálódzott az erkélyem széléről, fél méter választotta el a földtől.
-Ugorj már bazdmeg!- fojtottam vissza a nevetést.
-Te barom tudod milyen szar félkézzel kapaszkodni?-nézett rám, én meg ott röhögtem.
-Minek törted el a másikat?- kérdeztem kapásból.
-Mert unatkoztam, bazdmeg!! Mégis miért?- forgatta a szemét, majd maga alá nézett és végül vissza rám- Most vagy soha!!-kiáltotta, és leugrott. Nem mintha az a félméter olyan sok lett volna.
-Ha anyámék meghallanak, akkor te szívsz!-válaszoltam, mert ez a "most vagy soha" kiáltás kicsit hangos volt.
-Jó, figy', most haza megyek, kimagyarázok valamit, aztán beszélünk. Majd megírom mit mondtam, ha esetleg belekeverlek. -nevetett kínosabban, mint ahogy szerintem tervezte, és elszaladt az egyik irányba. Én meg álltam kint, és élveztem a reggeli csípős levegőt. A kezemen ékeskedő kötés viszont egyre nagyobb foltban volt piros. Az istenit, ez kurva gáz! Nagyban agyaltam, miért vérezhet ez ennyire, mikor Beki futott vissza, és csak ennyit közölt velem: " Rossz irány!" és futott tovább a másikba. Ez hülye. Röhögés közben csuktam be az ablakot, és a vér is megfagyott bennem mikor anya állt mellettem. Mikor jött be?
-Szia kislányom!-köszönt csípőre tett kézzel, olyan gyanakvóan. Na most mi a szart csináljak?! Hogyan kezdjek hozzá...:mintha tudna mindent vagy mintha semmit?
-Reggelt!-néztem rá tök természetesen.
-Mit csinálsz te itt?-kérdezte.
-Itt állok az erkélyemen..nézelődök.
-Miért?
-Öhm...nem is tudom, mert erre való az erkély?!-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Ilyen korán, te ébren vagy? Máskor meg délig alszol..-folytatta a gyanakvást.
-Nem tudtam aludni, aztán kijöttem levegőzni. És te hogy-hogy ilyenkor fent vagy?-terelgettem lassan a témát.
-Áh, alig aludtam az éjjel, apád úgy horkolt...
-Megbökdösted? Nem hagyta abba sehogy?-kérdezgettem.
-Nem, szerintem egy ágyút is elsüthetnének mellette ha alszik, azt sem hallaná meg. Na megyek, mert lefőtt a kávé!-és ezzel elindult befelé.
Háháá, sikeres témaelterelési hadművelet!
Fuh, de örülök, hogy ezt kimagyaráztam. Éppen lehuppantam az ágyamra, amikor megzavartak.
-Aleeeeeeeexx?-hallottam egy kiáltást kintről.
-Mivaaaaaan?-kiáltottam vissza.
-Gyere egy kicsit!
-Miért van nekem rossz előérzetem?!-gondoltam magamban miközben becsuktam az ablakot és mentem a konyhába anyámhoz.
-Gyere, beszélgessünk!-ült le muterom a székre.
-Möhm...miről?!-néztem rá értetlenül.
-Mi történt pontosan ezzel az Adam fiúval?
-Összecsaptak a hullámok a feje felett, kivágták a bandájából, ott hagyta a barátnője is. Egyedül maradt a drogproblémáival és...túladagolta magát.
-És miért vagy vele?
-Mert szeretem, mint embert. Felnézek rá, és most szüksége van valakire, mert nincs senkije.
-De hisz drogos!!-csattant fel anyám.
-És akkor mi van?! Mindenki hibázik az életben, az ő hibája ez! Nem hagyhatom egyedül és nem is fogom!-fakadtam ki.
-Amúgy sem ez határozza meg, hogy milyen ember vagy! Nem direkt lett függő!-tettem hozzá.
-Nem akarom, hogy vele legyél!-szögezte le.
-Miért? Mert van valaki, aki mellett jól érzem magam?! Mert kivételesen én is boldog vagyok?!
-Nagyon rossz hatással van rád!
-Na jó, szerintem akadjunk le erről a témáról! Akkor sem fogom cserben hagyni! Na mentem!-indultam a szobámba a bőrdzsekimért.
-Mégis hová mész?
-Bekiékhez, majd jövök!-mondtam és már nyitottam is a bejárati ajtót.
Lesiettem a lépcsőn és a bajtársamék háza felé vettem az irányt. Eközben tárcsáztam B. számát, hogy ne érje váratlanul ha betoppanok.
-Haaallloooood...ugye otthon vagy?-kezdtem.
-Ja, de a lehető legrosszabbkor hívsz! B@szki olyan hangosan csörgött a telefon, hogy a holtak is felébrednek!
-Bocsesz! Na, be tudok ugrani hozzátok? Itthon áll a bál, úgyhogy inkább leléptem.
-Fuh, mondanám, hogy gyere, de nem mondom. Itt is háborús helyzet van. Mi lenne, ha inkább taliznánk valahol és mászkálnánk valamerre?
-Ah, nekem mindegy. 10 perc múlva a megállóban?-vetettem fel a hirtelen jött ötletet.
-Ott tali, cső!-majd letette.
