1.Life Starts Now

Hey Mindenki! :)
Hát,ez lenne az első része a blogunknak...Nekem kicsit újdonság ez a blogírós-dolog,nem úgy mint Bekii-nek,úgyhogy nézzétek el ha bénáznék. :) De igyekeztem azért...Így sikerült..Aki nem hiszi,járjon utána!Vagy csak folytassa az olvasást! :D
Üdv,<Alexx>
 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-Hát az úgy volt...-kezdtük egyszerre,de a tancsi a szavunkba vágott.
-Nem érdekel a mellébeszéd!Ti ketten,elkéstetek!Leülni!-ordított rám és Bekire.
-De hát mi...-kezdtem volna bele,amikor a tanár feje elkezdett vörösödni.
-Te!És te is!-mutatott először rám,majd a barátnőmre-Irány az igazgatóiba,MOST!-hangsúlyozta ki az utolsó szót.Vállat vontunk és Beki hozzátette:
-Oké,legyen...vagy mi.Az ajtó felé fordultunk,ránéztem és elmosolyodtam.Ez egy jel volt.
-Ha már kizavartak minket,legalább csináljuk poénosan...-gondoltam magamban.
 (Szintén egyszerre) Lenyomtuk a kilincset és elindultunk kifelé,amikor B. katonásan rákezdett:
-Bal,jobb!Bal,jobb!Bal,jobb!-halál komolyak voltunk..amíg be nem csuktuk az ajtót magunk mögött.
Azonnal elkezdtünk röhögni,a nevetésünk betöltötte az üres folyosót.Amíg elértünk az irodáig,már arról beszéltünk,hogy úgyis minimum 1 órát eltöltünk ott,legalább megúszunk egy biológia órát.
Amikor odaértünk a tanári elé,megbeszéltük:Beki kopog,én beszélek.Az igazgatónő beengedett minket,és leültetett a kanapéra.Arra az ismerős,jó öreg fekete bőrkanapéra...Elég sok időt töltöttünk már ott el,együtt és külön-külön is.Igen,kissé "rosszkislányok" vagyunk.És legjobb barátok is.Amúgy is,két rossz gyerek jobb együtt,mint külön.Pont el akartam kezdeni a monológomat,mikor az izgatónő(így szoktuk hívni) megelőzött:
-Megint késtetek,igaz?-vádolt meg minket.
-Háttőőőő,igen és....-és már megint félbeszakított:
-És felidegesítettétek a tanárnőt?
-Ja,gondolom azért vagyunk itt...-vetette oda Beki.Ettől a ponttól elfelejtettem figyelni...Minden egyéb érdekesebbnek bizonyult,mint a dirire figyelni.Ahogy időnként ránéztem B-re,ő is valahogy így volt ezzel.Akárhányszor felé fordultam,nagyban a vázát bámulta,vagy magát a vitrin üvegében,ahogy én is,miközben élveztük a kényelmes szófát.Mikor megláttuk magunkat,hogy egymást nézzük a szekrény üvegén,elég nehéz volt visszatartani a röhögést.A következő emlék,amit fel tudok idézni a bent eltöltött kettő tanórányi időből,az az amikor az igazgató azt mondta,hogy elmehetünk.Kicsit ijesztő,de megtanultuk így kikapcsolni az agyunkat.Miután véglegesen szabadon engedtek minket,halálosan komoly arccal elköszöntünk és szép lassan kisétáltunk az irodából.Még hátravolt 3 óra a nap végéig.De legalább holnap szombat,meg amúgy is jön a téli szünet,úgyhogy már csak ezt a napot kell túlélni,anélkül hogy megölne az unalom.A hátralévő órák alatt az eszem valahol egész máshol járt...A szüneti programokon...Egész nap ezen agyaltam.A szünet kétségkívül legizgalmasabb programjának a kedvenc bandám,a Three Days Grace koncertje ígérkezett,ugyanis volt jegyem.Még pedig kettő jegyem,ami annyit jelent hogy Beki is jön velem.Ez az utolsó koncertjük egy kisebb "szünet' előtt.Valóra válhat egy álom...Na de vissza a valóságba:Ahogy így elmélyedtem a gondolataimban,ránéztem az órára:3 perc és kicsengetnek...de jó,végre már...-súgtam oda B.-nek.Amint kimondtam,hogy "kicsengetnek",az éles hangú csengő megelőzött.Imádtam,hogy ilyen gyorsan eltelt ez a nap is.Egy fél nappal közelebb vagyok az álmomhoz:Élőben látni a TDG(Three Days Grace)-t!
-Szombaton lesz a show,tehát holnap...-gondolkodtam hangosan miközben már a buszmegálló felé sétáltunk a legjobb barátommal.Esett a hó odakint.Én imádom a havat.Beki már kevésbé...majdnem megfagyott ahogy ott álltunk...Ő a nyarat bírja jobban,amúgy is nyáron született..Én meg azt nem,hát jók vagyunk.Volt a fején egy sapka,a nyakában legalább két sál,meg a kabátja is nyakig fel volt zipzározva.Én egy pulóverben,és farmerban voltam...Sapka sem volt rajtam,így a hótól vizes volt a hajam.Imádtam nézni,ahogyan a szél fújja a kis hópelyheket és azok lágyan lehullanak a földre.Miközben cseverésztünk,a buszunk begördült a megállóba.Felszálltunk és leültünk a szokásos helyünkre,leghátra.Most kivételesen nem beszéltünk sokat az út alatt,csak ültünk egymás mellett és néztünk ki az ablakon.Mindent gyönyörű fehér hó borított...A busz hamar a házunkhoz ért,nem volt sok autó az úton.
-Pá,holnap talizunk,meg majd beszélünk még ma!-mondtam Bekinek miközben leszálltam.
-Jaja,pááááá!-kiáltott utánam.
Keresztül vágtam a parkolón,közben megfordultam és integettem.Ez volt a mi napi rutinunk.Minden egyes napunk így végződött.
Ahogy felléptem a járdára,majdnem dobtam egy hátast.
-Miii aaa....-már majdnem csúnyát mondtam,de pont akkor jött el arra egy család..,úgyhogy a mondatom vége "fene" lett.
Tyúklépésben mentem el a kapuig,nehogy elvágódjak azon a maradék 3 méteren.Vidáman mentem felfelé a lépcsőn,már majdnem énekelve is...Azért az mégiscsak sok lett volna,pláne hogy visszhangzik is a lépcsőház..Kinyitottam az ajtót,és amint beléptem anya letámadott:
-Állj megottaholvagy,nemenjtovább,veddleacipőd,nevizezzösszemindent!!!-hadarta el egy szuszra.
-Őőőő,oké,neked is szia anya...-néztem rá szemrehányóan.
-Jajj,szia kicsim!Mi volt ma a suliban?-tette fel a szokásos kérdést.
-Semmi különös,de mi a kaja?-adtam rá a szokásos választ.
-Még semmi...-mondta anya,miközben megkavarta a "főzetet".
-Dejó...-mondtam csalódottan és elindultam befelé a szobámba.
Ahogy beléptem az első dolgom az volt,hogy a táskámat bevágtam a sarokba,gyorsan levettem magamról azt a meleg ruhákat,kiteregettem a vizeseket,a többit meg bevágtam a fotelba.Szünet van,úgyhogy leckét sem kell írnom,legalábbis nem ma.Fáradtan bedőltem az ágyamba,és két perc sem kellett,hogy elaludjak.Este 11-kor magamhoz tértem,azzal a gondolattal,hogy jesszus,mennyit aludtam,jó ég.Szédülten kitámolyogtam az ajtón,hogy akkor most már megyek;eszek.Ezek után,már kissé leordították a fejem,hogy "eriggyek" fürdeni,mert már hány óra van...A fürdést két perc alatt lezavartam.Már megint a holnapi napon agyaltam.Különböző kérdések foglalkoztattak...:Milyen lesz?Milyenek élőben?Vajon kedvesek?Hogy fognak kinézni?-és még kismillió maradt megválaszolatlanul...De csak holnapig....Holnap" kezdődik az élet"...