Alexx jelentkezik, egy kicsit érdekesen vannak most a fejezetek, ugyanis az én feladatom most az elmúlt 3 nap bemutatása volt, amiből MAJD megtudjátok Beki aggodalmának okát...is.. :D
Ez egyelőre az elmúlt 3 napból az első nap :)
Remélem tűrhető lett ;)
Have a nice day,
Alexx \m/
-------------------------------------------3 nappal ezelőtt-------------------------------------------------
*Alexx szemszöge*
Amint kiléptem a terem ajtaján, már kanyarodtam volna be, amikor valaki megfogta a karom.
-Beszélhetnék veled egy kicsit?- mondta egy mély hang
Megfordultam, hogy lássam ki az..
Levert a víz..a zsaru volt..
-Öhm, hogyne..-válaszoltam zavartan.
-Ne haragudj, de kissé furcsán viselkedtél az órán...mintha tudnál valamit..Így van?-hajolt le hozzám.
B@sszameg. Most mit mondjak?! Hazudjak és mondjam hogy nem, vagy tálaljak ki és kérjek segítséget?!
-Öhm-ühm..köszörültem meg a torkom. - N-nnem, semmit.-próbáltam hazudni neki.
-Kérlek, az igazat mondd.-nézett mélyen a szemembe.
Szörnyen küzdöttem a saját lelkiismeretemmel...ugyanis mindennél jobban szerettem volna segíteni Adam-nek, de nagyon nem kellene csak úgy felnyomni a zsaruknak, hogy egy barátom drogozik... Elkapják, lecsukják, engem egy életre megutál, ahogy én is magamat.
-Szóval...ismersz valakit, aki ilyet csinál?
Nem szóltam egy szót sem, csak bólintottam.
-Rendben. Ki az?
-Azt nem mondhatom meg.
-Figyelj rám! Muszáj tudn...-kezdett bele, mire én félbeszakítottam.
-Nem!Nem!-lettem kissé ingerült.-Hagyjon békén!-viharzottam el.
-Úgyis rájövök..-hallottam a hátam mögül. Gondolom azt hitte, már hallótávolságon kívül vagyok..hát nem.
Borsódzott a hátam ettől az egésztől...féltem, hogy Adam megharagszik rám. Már most nagyon rossz előérzetem volt.
Az első gondolatom az volt, hogy beszélnem kell vele.. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy tudnia kellene erről a sulis esetről, hiszen azért mégiscsak érinti őt is a dolog...
Órák után írtam egy SMS-t neki, hogy fussunk össze a domboknál 3-kor.
-------------------------------3-kor--------------------------------------
Amikor odaértem a dombokhoz, fel-alá sétálgattam amíg várakoztam. Adz hamar megérkezett:
-Sziaaaa Aleeeeexx!-köszönt rám vidáman.
-Heló!
-Mi újság, hogy vagy?-kérdezte kedvesen.
-Öhm...semmi, jól mondjuk..
-Ez átlátszó volt, na mesélj!
-Tényleg semmi, csak volt a suliban egy-két történés, azon agyalok...
-Mi történt?-kíváncsiskodott tovább.
-Bejött egy rendőr osztályfőnöki órára, előadást tartani a káros szenvedélyekről.
-Ó.... És mi volt?
-Hát..sok minden volt..a zsaru négy szem közt akart velem beszélni, mert úgy látta, hogy tudok valami többet erről..Faggatott, hogy ismerek-e olyat, aki...tudod...- nem akartam kimondani. Úgyis tudom, hogy tudja mire gondolok.
-Mit mondtál?-lett kissé zaklatott.
-Azt, hogy nem, de.. tovább kérdezősködött...és elmondtam, hogy ismerek valakit..
-Micsoda?!-azt hiszem itt kiakadt. A szemei kikerekedtek és elég ingerültnek tűnt.
-Azt nem mondtam meg, hogy ki az!!!-próbáltam enyhíteni a helyzeten-de...
-De?! De mi?!
-Nem mondtam neki többet...nem mondtam, hogy kit..De azt mondta a hátam mögött, hogy "úgyis rá fog jönni". -Félek, hogy követni fog vagy valami. Én tényleg nem akarok rosszat nek....-kezdtem volna.
-Te teljesen meghibbantál?!-csattant fel.-Hogy tehetted?!
-Nem tudja, hogy te vagy!! Segíteni akartam. Amúgy is,ha tiszta vagy nincs miért aggódni.
Erre nem szólt egy szót sem.
-Mert ugye az leszel...nem?-néztem rá kérdőn.
Csak csendben állt velem szemben.
-Mondd, hogy nem akarod folytatni...
-Ez rohadtul nem ilyen egyszerű, érted?! Ezt nem lehet abbahagyni!! Szükségem van rá!
-Figyelj Adam! Én veled vagyok, segítek neked.... De ha TE nem akarod, akkor..nincs miben segíteni!
-Már bánom, hogy elmondtam...mekkora hülye vagyok tényleg!
-Erre nem tudok mit mondani.-mondtam idegesen
-Nem kell nekem segítség, pláne nem a tiéd!
-Ki más segíthetne?! Nincs SENKID! Mindenkit eltaszítottál magadtól!-vágtam a fejéhez.
-Mit tudsz te erről, hisz 16 vagy! Semmit nem tudsz te, itt okoskodsz nekem!
-Én okoskodok?! Te menekülsz a saját vesztedbe, te barom!-csúszott ki a számon.
-Tudod mit, hagyjuk ezt! Egy hülye kis taknyos vagy!-ezzel a mondattal elviharzott, én meg csak néztem, ahogy egyre távolodott.
Őszintén utálom magam, mikor ideges vagyok. Olyan dolgokat mondok ki, amiket amúgy soha nem mondanék... Általában ezek a legsértőbbek, de néha mégsem sikerül irányítani őket és kicsúsznak, mint most. Nem akartam ilyesmit mondani neki. Tudom, hogy kell neki valaki, aki segít. Állatira haragszom rá, amiért nem érti meg, hogy saját magával tol ki ezzel... Olyan...hülye.
*Adam szemszöge*
Már megint a veszekedés. Mindig mindenkivel veszekszem. Mi van velük?! Egy kicsit se tudnának belegondolni?! Amúgy is, minek avatkoznak bele az én életembe?! Hiszen benne van a nevében, az ÉN életem. Úgy élem, ahogy ÉN akarom. Meg egy kis 16 éves csaj okoskodik itt nekem, hogy mi a jó?! Hát álljon meg a menet. Fogalma sincs semmiről, hagyjon engem békén!
Amint otthagytam a domboknál, egyenest egy bárba mentem. Johnny's Bar... vagy mi volt a neve. Ott legalább kikapcsolódhatok, van pia, nem csesztet senki, mi kell még?!
Király kis bár volt, tök hangulatos, még úgy is, hogy a bejáratnál tiszta saras-havas volt a padló. A falak téglákkal voltak kirakva, tele képekkel. A pult fából volt, a székek barna bőrhuzattal voltak bevonva. A polcon rengeteg pia sorakozott, poharak, üvegek és korsók. A kocsmáros egy idősebb férfi volt, aki rögtön odajött mikor leültem:
-Adjonisten, mit adhatok?
-Egy korsó csapoltat' kérnék.-sóhajtottam.
A faszi sarkon fordult, felkapott egy korsót és teleengedte.
-Egészségére fiatalember!-csúsztatta elém, mire én csak bólintottam.
Lehetett már este 9-10 óra, az italok meg csak fogytak. Egy kis ilyet, meg egy kis olyat is ittam, asszem' 8-kor már simán seggrészeg voltam. Közben haverkodtam, elbeszélgettem a mellettem ülőkkel.
Tízkor már javában sötét volt, de én még mindig ott dekkoltam a kocsmában. Végül is, minek siettem volna haza, itt legalább vannak emberek.
Amikor már elfogyott a pénzem is, azt mondtam a kocsmárosnak, hogy írja a számlámhoz. Majd kifizetem...vagy kitudja..
Leugrottam a bárszékről és elbotorkáltam az ajtóig. Mikor benyúltam a kabátzsebembe, találtam benne még kb. 5 tablettát... megfogtam őket és egyszerre bekaptam és kiléptem az bárból.
Elvégre, mit veszíthetek?
Totál sötét volt az utcákon, én meg berúgva, szerintem azt sem tudtam hol vagyok. Még vagy másfél órán át sétálgattam, jártam a parkban meg valami erdőben is..ennyi maradt meg.
Még mindig nem értem, hogy hogyan találtam haza...de a lényeg, hogy hazataláltam.
Arra emlékszem, hogy úgy ahogy voltam ledőltem a kanapéra és onnantól kész, végem volt. Ruhástól, cipőben elaludtam, bár találóbb rá az "elájultam" kifejezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése