12. Scared

*Beki szemszöge*

-Mi? Komolyan szed.. drogot?-képedtem el, és muszáj volt felülnöm a padra. Már becsengettek, de szerintem hiányzik a tanár. Vagy 5 perce hangoskodunk már a teremben.
-Igen, de ne mond el senkinek. Nem is tudtam volna kiszedni belőle, ha nem lennék kitartó.-mondta halkan Alexx, és felült mellém.
-Perszeee, majd közzé teszem Twitteren, mi? Mert én olyan vagyok..-húztam féloldalas mosolyra a számat.
-Csakis.-majd hirtelen az ajtó felé nézett, ahova épp egy alufólia labda repült, és homlokon találta a helyettest. Jól indul ez a nap is.
-Miért kell dobálni? Ellenőrzőket, most!-néma csend következett, mindenki már a helyén ült.-Ki volt az?? Ki tette???-vörösödött be a tanár feje.Senki nem köpte be a másikat, így a tanár ordítozott még egy sort, mire belépett egy rendőr ruhába bújt 30 körüli pali, és szót kért a tanártól.
-Sziasztok! Én a rendőrségtől jöttem, bár ez látszik az öltözékemen, és a káros szenvedélyekről fogunk most beszélgetni. Mik lehetnek ezek?-tette fel a kérdést, és elkezdett járkálni a teremben. Alexxre néztem, mert pont neki volt most szüksége arra, hogy kioktassák őt a káros szenvedélyekről.. mikor ő akar rábeszélni valakit, hogy hagyja abba. Hát. .remélem a rendőr nem nézi a reakciókat, mert ha látná Alexx arcát, meg az enyémet, elküldene kivizsgálásra, hogy mit szedünk.
-Drooog!!-ordította be az egyik idióta srác az osztályból.
-Piaaa!-ez Rory volt, aki szerint irtó vicces ez a kifejezés.
-Igen ezek.. De normálisabban is ki lehet ezeket mondani. Például tudat módosító.. Szóval milyen hasonló szereket ismertek?-tette fel a következő kérdést.

*Alexx szemszöge*

-Basszus...én meg nem szólalok..még felmerül, hogy honnan tudok dolgokat..- néztem Bekire.
-Heroin meg kokó!! Meg a "kati"!!- sorolta CJ.
-Ömm, heroin, kokain és mefedron, igen.. -javította ki az egyenruhás.- Mit tudunk ezeknek a hatásáról?
- Há' módosíccsa' a tudatodat!-jegyezte meg okosan Rory...
-Jóra gondolsz...ebben igazad van. Még mit tudunk?- forgatta a szemeit.
-Függőséget okoznak.-szólaltam meg egészen halkan. Gondoltam ez még nem gyanús, hisz ennyit mindenki tud...
-Remélem nektek ilyenben nem volt részetek és nem is lesz..-kezdte a biztosúr..-De ismertek-e olyat, akinek volt?
Mindenki hátrafordult, néztünk körbe hogy megszólal-e valaki... hát nem. B-vel összenéztünk.. kicsit kellemetlen érzés volt ott ülni és mondani, hogy nem tudok semmit miközben nagyon is...Kétségbeesett voltam, mert szeretnék segíteni Adamnek, de nem akarom elmondani senki másnak, hogy mi van...pláne nem egy rendőrnek, még lecsuknák..
Rápillantottam a padunk előtt álló zsarura, aki gyanakvóan nézett ránk...Tutira látta, hogy összenéztünk..Szörnyű rossz előérzetem lett.
-Beszélgessünk arról, hogy honnan tudhatjuk, hogy valaki ezen szerek hatása alatt áll?- nézett körbe a férfi.
-Hogyan viselkednek ezek az emberek?
Hirtelen annyi gondolat cikázott a fejemben...Erre is tudtam volna válaszolni, csak nem akartam. Ehelyett karba tett kézzel lejjebb csúsztam a székemen és közömbösen bámultam a padlót. Azért hallgattam, hogy mit mond, hisz "jól jön" egy-két infó...
-Látom nem tudtok sokat erről...nos: Akik tudatmódosító hatása alatt állnak, azok általában zavartak, szórakozottak. Sok esetben a szemük vörösségéből, a lassultságukból észrevehető, hogy valami nincs rendben. Másnap nem emlékeznek semmire, nem emlékeznek a negatív dolgokra, csak arra hogy jó kedvük volt. Illetve van egy másik eset is, amikor az illetők agresszívan viselkednek, verekszenek. Ez nagyon veszélyes helyzet, ha lehet próbáljatok meg távol maradni tőlük ha mégis ilyenre kerülne sor.
-Azt tudjátok-e, hogy mi a teendő, ha ismerünk valakit, aki rabja ennek a káros szenvedélynek?- érkezett a következő kérdés.
-Hát..elvonókúra..-nyögtem be ezt az egy szót, megint halkan.
-Így van, az elvonókúra segíthet rajtuk. Megpróbálhatunk beszélni velük erről, hogy ráébresszük őket, hogy maguknak ártanak, és csak rosszabb lesz. Ám ez kevés esetben eredményes, az adott embertől függ, hogy hogyan fogadja a segítséget.
-Ki tudná megmondani, hogy hogyan szoktatják le a pácienseket az elvonókúrán?
-Hát..csökkentik az "adagokat" , meg gyengébb gyógyszereket kapnak..-megint nem bírtam ki, hogy ne szólaljak meg.
-Pontosan! Ugyanis a drogok közül nagyon sok a gyógyszer, az erős fájdalomcsillapító.- egészítette ki a rendőr.
-Van-e valakinek kérdése ezzel kapcsolatban?
-Nincs? Nos, remélem, hogy segíthettem bővíteni az ismereteiteket, és remélem hogy nem lesz részetek ebben!
-Köszönjük szépen, további szép napot!- köszönt el a helyettesítő tanár a férfitól.
-Viszonlátásraaaaa'!- ordított egyszerre az osztály, amire egy "Szervusztok" érkezett válaszul.
Amint becsukódott az ajtó, a tanárnő felénk fordult:
-2 perc múlva kicsengetnek, elpakolhattok...-mondta unottan.
-Király..-fordultam Bekihez.-Egész sok dolgot tudtam meg...hátha kicsit könnyebb lesz jobb belátásra bírni Adz-t..
-Hogy kit? Ki az az Adz? Drogozik??- bukkant fel egy fej kettőnk között. Nem tudom, hogyan hallhatta meg amit mondtam, hisz suttogtam... Az arcomra azonnal kiült a rémület, a frász jött rám.. Most mit csináljak?!
Hátrafordultam, hogy lássam ki kíváncsiskodik...
-Remek..-futott át az agyamon. Az osztály legpletykásabb lánya, Kim volt az.
-Szóóóóóóvaaal, monddd eeeeel! -nyújtotta el a szavakat.
-Nincs mit elmondanom.-vetettem oda közömbösen.
-Ajjjh...Kim látszólag hamar feladta. De úgy éreztem, hogy ezzel még nem lesz vége.
Kimentünk a teremből és a rendőr még ott állt az ajtó mellett. A teremből kiözönlő gyerekeket pásztázta, mint ha keresne valakit. Bekihez fordultam és odasúgtam neki:
-Ez meg mit csin..-eddig jutottam a mondattal, ugyanis valaki elkapta a karomat. Megijedtem.
-Beszélhetnék veled egy kicsit?-mondta egy mély hang...