Alexx volnék,jelentkezem a következő résszel,ahol már "valaki törődik".Kettő valaki ;)
Ahogy Bekii is írta,a TDG-s részeket én nyújtom,mint a rétest.Kész kisregényt írok belőle... :D
Remélem tetszik majd nektek,és olvassátok a blogunkat! :)
Ja,és szerintem már csak 1-2 rész,és becsatlakozik az 1D is,hogy végre Bekii is kiélhesse vágyait.
Gondolom szegény már halálra unja.. xD
Üdv.:<Alexx>
------------------------------------------------------------------------------------------------------
-Figyelj....-kezdtem bele gyorsan a mondatomba,csak nem tudtam,hogyan folytassam.Ezzel az ötlettel felcsigázott,hogy össze kéne futni velük...
-Fúúúú,nem tudom...És mi lenne ha..nyomozgatnék egy kicsit,és kideríteném,hogy hol lesznek mostanában,a pihenőjük alatt?-vártam Beki reakcióját.
-Szerintem jó ötlet!-válaszolta.
-Nem fogom ennyiben hagyni ezt még.Aggódom miatta...még csak most találkoztam vele,és már féltem..ez normális?!-gondolkodtam hangosan.
-Ömmm,hát rajongásilag már ismered...szóval csak kicsit nem normális..-nevetett B. és tovább siklottunk a jégen.
-Jajj,amúgy tegnap jobban lettél?-érdeklődtem.
-Aha,csak az a vihar...tudod,mindig kikészít.-kuncogott Beka.
-Na,és még mi volt,mit csináltatok?-tette fel kérdéseit egy levegővel,miközben megálltunk a jégpálya "bejárata" mellett.
-Ja,nagyon jó volt.A backstage-ben ültünk a show előtt,utána meg hazavittek.Olyan hihetetlen nekem ez az egész!!Ahhhw!De tényleg,hogy az egész banda,és Adam ott volt,annyira elképesztő ember és olyan aranyos!Majdnem elá...-hagytam félbe a mondatomat,amikor megláttam Beki furcsa arckifejezését.Meglepettséget láttam rajta,egy mosoly kíséretében.
-Mi az?-néztem rá értetlenül.
-Hát...őőőő...fordulj meg!-mutogatott a hátam mögé.
Megfordultam,és nekiestem az előttem állónak,akiről akkor még nem tudtam,hogy ki is...
Az idegen megfogott,nehogy elvágódjak.
-Jajj,bocsánat!-mondtam gyorsan.
Amikor észrevettem hogy ki az,az arcom egy szempillantás alatt váltott paradicsomvörösre.Adam volt.Mosolyogva állt előttem,egy szakadt farmerban,sapiban,és egy szürke kabátban.Korcsolyában majdnem 2 fejjel magasabb volt nálam...
-Szia Alexx,és semmi baj.-nézett rám barátságosan.
-Szia Adz!-köszöntünk egyszerre Bekivel.
Közben kezemmel a pálya felé intettem,a többiek tudtára adva,hogy menjünk pár kört.
-Basszus,mennyit hallott abból,amit mondtam??-súgtam oda a kérdésemet a barátnőmnek.
-Pont eleget!-válaszolt Adam a hátunk mögül.
-Istenem,ilyen jó a füled?Amúgy a többiek is jöttek?-nevettem el magam.
- Nem,most egyedül vagyok...-váltott a hangja kissé szomorkásba.
-Valami baj van a bandával?-kérdeztem halkabban.
-Á,nem csak..tényleg nem akarom kiadni.Gyorsan terjedne...
-Azt elhiheted,hogy nem fogjuk senkinek elmondani!-mondtam.
-Igen,bízhatsz bennünk!-tette hozzá B.
Nem volt nagy tömeg a pályán,úgyhogy könnyedén róttuk a köröket.
Közben szállingózott a hó,már kezdett sötétedni,imádtam.
-Nem tudom igazából...kezdte bizonytalanul Adz.-Mostanában nem mindig jövünk ki olyan felhőtlenül a turné alatt...Olyan mintha...kezdenének megmutatkozni mindenkinek az árnyoldalai.Mintha nem is egy lenne a célunk a zenével...
-Neked mi a célod vele?-kérdezte Beka,és felült a korlátra,majd Adam és én is követtük.
-Az,hogy az emberekért csináljam.A rajongókért,szívből.De nekik ez szinte nem is számít...-szomorodott el a fiú.
-Csak a pénz?-kérdeztem halkan.
Adam csak bólintott.
-De biztos meg tudjátok oldani,nem?-folytatta a barátnőm.
-Én is ebben reménykedem...de annyira különbözik a véleményünk..nekik tényleg nem is fontos ez..
-De tegnap...a koncerten,a backstage-ben,az úton,annyira jól megvoltatok.Hogy-hogy?-néztem rá.
-Igen...a rajongók és mindenki más előtt is próbáljuk mutatni,hogy milyen jól megvagyunk...Meg hát barátok vagyunk azért,csak ha a céljainkra terelődik a szó...de hosszútávon....-nézett fel az égre.
-És...mi lesz így veletek?A bandával?A barátsággal?-kezdtem egyre jobban aggódni.
-Úgy érzem,hogy a vége felé robog mindkettő...Nagyon sokat veszekedtünk a turnén is...
-Istenem....sajnálom.-simítottam végig a fiú hátán.
-Sajnálom..-mondta B. is.
-Most is ezért vagy itt?-kezdett összeállni a kép.
-Igen..-sóhajtott.
-Nagyon reméljük,hogy rendbe jön minden,és jól lesztek!-mondta Beki.
-Én is...rendesek vagytok,hogy meghallgattatok.Tényleg jó,hogy van valaki aki törődik,biztos jó barátok vagytok mindketten.-karolt át minket,egy halvány mosollyal az arcán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése