Beki volnék, és jövök egy kis extra dózissal!!!! a kövi részt is én írom.. bár mondanám inkább ennek a résznek a folytatásának.. NA mindegy ONE DIRECIOTNRE FEL!!!!!! ;) :''')
Bekii :D XoX
Vááááo. 3 nap eltelt.. Ezalatt összegzem mi történt:
- Alexx olyan jóban lett Adammel, hogy facen csetelnek már.. ő az amolyan lelki társa.. tök durva.
- Alexx tudja a karácsonyi ajándékom.. nemér!
- Ééés ma én is megtudom! Yepp!!
-Bekaa, remélem örülni fogsz!!-nyomott a kezembe egy 1D-s zenélő képeslapot. Őszintén szólva, ő izgatottabb volt, mint én. Egy képes lap.. Kinyitottam, és zenélni kezdett. Anya macska kaparással írt bele valamit:
"Remélem nagyon fogsz örülni neki, és azt is remélem kapok érte legalább egy puszit.. Ha nem érted akkor csak fordítsd meg a kártyát. Sok puszi, Anyu"-Hát jó!-mondtam ki röviden, és megfordítottam a kártyát. Nem.. nem, az lehetetlen.. kizárt dolog! Vagy mégis? Igeeen!! -Egy jegy?! A holnapi koncertre??! De hát az a városban lesz! Itt Doncasterben!! De hogyan?-kérdeztem izgatottságomban egy csomót. Lassan elkezdtem kiszedni a jegyet a celux alól. Sikerrel jártam, mivel a jegy már a kezemben volt. Ez hihetetlen, azt hiszem álmodom.- Köszönöööööööm!-ugrottam anyához, és ezer, meg ezer puszival árasztottam el.
-És még valami.. bár szívesen mennék veled, és nézném én is, de gondoltam Alexx-el jobban éreznéd magad.. Így a szülei adtak bele pénzt, és vele mész. Este 6-kor kezdődik, és 2 órás. Kocsival viszlek, és kocsival hozlak majd titeket. Nem, ne kérdezd mennyi volt, nem fogom elmondani.. Amúgy egész jó helyre szól. Jobb oldalról láthatjátok majd a színpadot, és fent lesztek, nem lent. Bár a kijárat messze lesz, ezért is vigyázzatok majd magatokra, jóó?-kötötte az orromra a nyilvánvalót. Azért megígértem neki, aztán felrohantam a szobámba. Kötelező dolgom végülis nincs már több.. És a szervezetem is kezd lenyugodni, annak ellenére, hogy fél órája csak ezt a 1D jegyet szorongatom a SAJÁT KEZEMBEN!! Bár lehet az nem fél óra.. ugyanis azóta, mióta megkaptam nem tévesztem szem elől(kivéve mikor lezuhanyoztam), lezavartam egy hoszúúúú beszélgetést a holnapról Alexx-el, készítettem kartonból egy táblát amit holnap lóbálhatunk majd, és meg is fürödtem már. Nem, kizárt, hogy fél óra. Hamar elnyomott az álom.. Leginkább amiatt, mert ezer féle képpen képzeltem el a holnapot. Végre valóra válik az egyik álmom.. Bár személyesen nem is találkozok velük, ott leszek a koncerten, és élőben hallgathatom a hangjukat.. Nemrég jelent meg a TMH.. És ez a turné "kezdete".. remélem arról is fognak énekelni majd. Egyszerűen.. imádom a hangjukat!!
***
-Rebekaaaa!!!! Gyere már az istenért, meddig fogod még felvenni azt a cipőőt?? Hány lábad van? 6???
-Anya neki miért kell jönnie???-mutogattam a húgomra. Ő jönni akar, bár nem értem mi értelme a kocsiban ülni velünk, amíg anya kirak minket, aztán megy haza!
-A tesód, hagyjad már..-súgta Alexx.
-A tesóm, de letagadnám..-mondtam kicsit idegesen.
-Te mondtad nem én!-Alexx.
-Mert jönni akarok! Na kész vagy, vagy nem? Jaaa nem vettél alá zoknit? Anya várhatunk még fél órát!-gúnyolódott Lea.
-Fogd be!-förmedtem rá, és elindultunk a kocsi felé. Furcsa, hogy 25-e van, és mégis van koncert. Tegnap volt Louis szülinapja. Ez is áll a kezemben levő táblán: "HB4 YOU!!!!" alatta pedig "I love 1D.. and foood!". Betömörültünk a kocsiba, és villámgyorsan kezdtünk a belvárosba menni. A hó minden fán világított, és izzók lógtak mindenhol. Ettől még jobb kedvem lett, pedig eleve nem volt semmi. EZ a legnagyobb karácsonyi ajándék amit valaha kaptam. Még mindig képtelen vagyok elhinni..
Kívánni sem tudnék szebb, vagy jobb karácsonyi ajándékot..Sőt nem is akarnék. :) De hátha kiszúrnak majd a tömegben! A remény azért mindig bennem él.. Hátha kaphatok egy mosolyt, vagy csak egy pillanatnyi figyelmet. Minden vágyam, hogy egyszer megölelhessem őket, és elmondhassam, hogy miért is szeretem a bandát. De nem hiszem, hogy valaha megfog történni. Viszont, azt sem hittem, hogy valaha eljutok egy koncertre.. szóval, bármi megtörténhet! :)
-Itt is vagyunk, csak vigyázzatok magatokra, én nem tudok kiszállni nagyon tolonganak, de tényleg óvatosak legyetek, puszi!-azzal a tesóm be is csapta előttünk a kocsi ajtaját, és már el is tűntek.
-Fura..-mondta Alexx.
-Felettébb..na mindegy!-fordítottam hátat az útnak, és a hatalmas stadionra néztem.-Menjünk be!-és elindult a nagy tolakodás lökdösődés. De megérte, mert 40 perc múlva. igen 40 PERC múlva már a helyünkön álltunk. Páholynak mondanám a helyünket. Félig felülről láttuk a színpadot, és előttünk volt egy korlát, így senki sem állt elénk, hogy ne tudjunk látni.
-Mennyi még kezdésig?-kérdeztem izgatottan.
-Uh.. hát.. 5 perc.-válaszolt Alexx lélegzet visszafojtva.
"Életemben először 1D koncerten.. a világon a legjobb dolog,ami valaha történt velem..Mondjuk ott van még a fagyi torta is.. :DD" írtam ki gyorsan Twittere. Nem sok követőm van, de azért az a kevés is mind Directioner. Felnéztem, és pont időben. A fények játszadozni kezdtek, és felcsendült a bemutató film eleje. Aztán pár perccel később a füstgépek is beindultak, és hirtelen öt fekete alak tűnt fel. Bemutatkoztak, (bár minek?) Megköszönték, hogy itt vagyunk, és elkezdtek zenélni. Életem Legjobb estéje volt!! Volt a kedvencem is az új albumról..Summer love, és persze a kihagyhatatlan What Makes You Beautiful is felcsendült.. Istenem, annyira mesés volt. De a csúúúcs az volt, mikor a Twitter kérdések jöttek, és Niall kiszúrta a táblát a kezemben.. Persze amint ezt észrevettem, annál hevesebben lóbáltam, és majdnem leestem a korlát mögül. Viszont Niall odament Louis-hoz, valamit súgott neki, és felénk bökött. Louis ránk nézett, és elvigyorodott!!! Az én táblám láttán!! Valami vidámság futott át rajtam, de a hirtelen jött boldogságtól, az alattunk álló fejére ejtettem a táblát.. Ő persze nem fogadta vidáman, és elkezdett ököl rázva felém mutogatni.. Komolyan megijedtem tőle. De szerintem olyan magasra emelte a kezét, hogy a színpadról is látszódott, mert 2 srác ott fent, jól szórakozott rajtam.. Én kevésbé, mert elég rondákat ordibált, és fura fejet vághattam. Viszont még valami megtörtént amiről csak álmodtam!!! ÉSZREVETTEK!!!
A koncert véget ért, és mindenki elkezdett kifelé tolongani, a két hatalmas inkább már kapuk mint ajtók irányába. Mi is. Engem a tömeg hirtelen magával ragadott, Alexx pedig elkerült mellőlem. Hallottam, hogy halkan szólongat, majd megtorpantam, és megfordultam. Egyre kevesebb volt a levegő, mindenki a hamarabbi kijutásért harcolt. Én a nyakamat nyújtogatva próbáltam a piros fullcapes barátnőm kiszúrni, de sehogy sem sikerült. Hirtelen nekilöktek a korlátnak, és azt hittem megfulladok, annyira összenyomtak. Valaki rátett egy lapáttal, és elkiáltotta magát, hogy biztos a stadion előtt osztanak autogramot.. na így még jobban összenyomtak. Más helyzetben bepörögtem volna, de így, hogy levegőt nem kapok.. Hirtelen fontosabb lett egy életfeltétel, mint az, hogy valakit próbáltam keresni a tömegben. Egyre jobban nyomtak össze, már szédültem. Hirtelen jött egy lyuk a tömegben, és levegőhöz jutottam, de a lábaim remegtek, ezért lecsúsztam a korlát mentén a földre. Hiba volt. Mikor az ember azt hiszi, hogy nincs több ember, akkor megint jön egy rakattal. Behúztam a lábaim magam alá, és fohászkodtam, hogy ne lépjenek rám. Próbáltam felállni. Már majdnem sikerrel is jártam, mikor valaki vagy alám került vagy fölém.. Nem emlékszem, ugyanis a következő, az az hogy a földön ülök.. Megint. És iszonyatosan sajog a jobb kezem. A kezemet forgatni kezdtem, de minden alkalommal jobban fájt. A barna dzseki félémen lábnyomok voltak. Biztos rám léptek. Hirtelen Alexx került elém, rángatni kezdett.
-Gyere kelj már fel, szerinted én meddig állom a sarat?! Mindjárt elsodornak megint... Ezek nagyon fanatikusak.-aggodalmaskodott.
-Nem megy.
-De gyere már!-kapta el a jobb kezem, és rángatni kezdett fel.
-Áááááá, engedd el!!-kiáltottam rá, és abban a minutumban esett vissza a kezem az ölembe. Szerencsére az emberek kikoptak már mellőlünk, még páran szállingóztak. Felkeltem valahogy, és elindultunk a Kijárat felé.
-Akkor a következő utunk hova vezet?-kérdezte tőlem Alexx aki egy folytában a jobb kezemet szuggerálta.. Mintha attól kevésbé fájna.
-A kórházba.. -mondtam lemondóan.
-Anyához, a röntgenhez? Biztos?
-Azt hiszem igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése